Ismét jönnek, ismét zúznak...
Mindössze két évet kellett várnunk a robotzúzós széria új epizódjára, mely a minap nálunk is mozikba került végre, mi több, immár 3D-ben is. Az elsőnél vegyesebb kritikákat kapó második rész után reménykedtem, hogy nemcsak ez utóbbi részlet miatt lesz jobb ez a darab…
Sam Witwicky – ki hinné, de – sikeresen lediplomázott, és éppen Washingtonban keres magának állást, új barátnője – újfent egy valószínűtlenül dögös bombázó – oldalán. A gonosz Álcák azonban megint törik a fejüket valamiben, még ha a nemzetbiztonsági hivatal máshogy is gondolja. A Holdon sok évtizeddel ezelőtt becsapódott autobot-űrhajó, a Bárka olyan dolgokat rejt, amely egy csapásra megfordíthatja a Földön dúló robotkonfliktus kimenetelét…
Michael Bay megint tobzódhatott önnön gyermeki fantáziájának megvalósításában. Az nyilván senkit sem lep meg, hogy a filmet a gigantikus robotok, kőkemény kommandósok, speckó verdák, látványos akciók és néhány nőies idom uralja, de néhány új összeesküvés-elmélet is felbukkan, melyek jóvoltából megtudhatjuk, valójában miért is volt olyan fontos a hatvanas években eljutni a Holdra, illetve mi okozta a csernobili katasztrófát. Akció terén pedig csak fokozták az iramot, ha egy amerikai nagyváros központjának romba döntésére gondolok, mely nemcsak vizuális szempontból emlékezetes, hanem összhatását tekintve majdhogynem félelmetes. Egyébként ez az eddigi legrealisztikusabb epizód: a humoros(nak szánt) részek mennyiségét – ideértve a Witwicky-szülők családi acsarkodását – olyan szintig redukálták, hogy senki számára ne legyen bántó (lásd a második epizódot ért kritikákat), és bizony az áldozatok száma is magasabb, mint anno (vagyis a gaz Álcák jól láthatóan több embert és robotot is hidegre tesznek), valószínűleg ennek köszönheti a film a 16-os karikát. Ha már viszont számoknál tartunk, azt is megemlíteném, hogy 157 perces játékidejével ez az eddigi leghosszabb Transformers-film.
A főszereplők többsége ugyanaz, vagyis Shia LaBoeuf (Sam), Josh Duhamel (Lennox ezredes) és John Turturro (a lökött Simmons ügynök) is itt van. John Malkovich is bekukkant egy apró szerep erejéig. Megan Fox neve viszont hiányzik a stáblistáról, helyét az angol származású Rosie Huntington-Whiteley vette át, és véleményem szerint megállja annyira a helyét, mint kedvenc latin színésznőnk, sőt, összességében kellemes csalódást okozott, még ha az ő szerepe sem több itt, mint az akciófilmekben már-már kötelező ügyeletes cicababáé. A robotok között feltűnik néhány klasszikus, de a vásznon még nem látott figura, többek között régi kedvencem, a Küklopszra emlékeztető Sokkoló.
Számomra kissé fura, hogy még csak ez az első Transformers-film, melyet már 3D-ben is megtekinthetünk. Adjunk neki, gondoltam, és jegyet váltottam az IMAX 3D változatra. Őszintén szólva nem éreztem azt a hatalmas különbséget, amit egy térhatású mozinak okoznia kellene, talán azért, mert egy ilyen akciódús alkotás a mozivásznon engem általában 2D-ben is kellő mértékig el tud varázsolni. Viszont emiatt kénytelen voltam szinkronosan megtekinteni a művet – és én olyat nem szoktam –, nos, ez is kellemes csalódást okozott, mivel mind a fordítás, mind a szinkronhangok többsége a helyén volt.
A Transformers harmadik része összességében hozza az elvárt színvonalat. Aki eddig nem szerette, ezután sem fogja, de a rajongók és úgy általában az akciómozi kedvelőinek valószínűleg nem fog csalódást okozni. Egyes források szerint nem számíthatunk folytatásra – amennyiben ez a helyzet, úgy egy méltó befejezést láthatunk most. A Linkin Park pedig megint hozzátett valamit a film soundtrackjéhez: az Iridescent véleményem szerint nagyon hangulatos dal.
Robotviadal a megszokott színvonalon, de túlnyújtva.
Értékelés: 7/10
Transformers 3. (Transformers – Dark of The Moon)
Paramount 2011
Akció (157 perc)
Rendező: Michael Bay
Szereplők: Shia LaBeouf, Rosie Huntington-Whiteley, Tyrese Gibson
Zene: Steve Jablonsky
