Vijjogó sasok Vietnamban
A Hamburger Hill gúnynevet viselő 937-es dombért vívott küzdelmet a vietnami háború egyik legvéresebb csatájaként tartják számon, bár igazi jelentősége abban rejlik, hogy ez volt az amerikaiak utolsó jelentős támadó hadművelete. 1969 a konfliktus legvéresebb évét jelöli, és a 101-es légideszant itt küzdő alakulatai csaknem 70%-os veszteséget szenvedtek ez alatt a tíz nap alatt.
A Thua Thien tartományban található Ashau-völgy már régen szúrta az amerikai hadvezetés szemét. A laoszi határ mellett fekvő völgy természetes útvonala volt a dél felé tartó észak-vietnami utánpótlásnak. Sűrű növényzete és elszigeteltsége révén nehéz volt megfigyelés alatt tartani, pláne ellenőrizni. 1968 során két hadművelet is indult a völgy megszerzésére, de egyik sem járt igazi eredménnyel. Az 1969 januárjában megkezdett akció legalább részben sikeres volt, ennek hatására tavasszal komolyabb erőket vezényeltek ide. A 101. légideszant 2. dandárjának támadása nyomán az észak-vietnamiak a laoszi határ felé húzódtak vissza, többek között az Ap Bia-hegyhez, amelyet az amerikai térképeken 937-es számmal jelöltek. A katonák azért nevezték a helyet Hamburger Hillnek, mert „a hegy valóságos húsdaráló volt”. Edward Kennedy szenátor háborúellenes felszólalásában a konfliktus értelmetlenségét hangsúlyozta, főleg, miután június elején az amerikai erők kivonultak a körzetből, az ellenség pedig visszatért…
Újoncok érkeznek az egyik amerikai szakaszhoz. Őrmesterük vezetésével hamarosan megérkeznek az Ashau-völgybe, ahol már előzőleg is súlyos harcok folytak. Miután az ellenséges észak-vietnami alakulatok állásait felderítették, megindul a támadás a magaslatok ellen. Maga a történet nincs tehát túlbonyolítva, de a lényeg amúgy is inkább a karakterek fejlődésén van, ahogy a zöldfülűekből lassanként a raj elfogadott tagjai lesznek. Az egyes portrék képezik inkább a film erősségét, és nem a csatajelenetek.
„A Hamburger Hill lényegesen jelentősebb alkotás, mint túlértékelt, Oscar-díjas elődje, A szakasz” – írta az egyik kritikus. Nos, nem tudom, mennyire van értelme összehasonlítást végezni, hozzácsapva esetleg ezekhez a művekhez a Stanley Kubrick-féle Acéllövedéket - sokáig ez a három film jelentette ugyanis a vietnami témájú filmek etalonját –, mivel mindhárom másra helyezte a hangsúlyt. A szakasz kifejezetten a vietnami háború kérdéseit feszegette, ideértve a civil lakosság elleni atrocitásokat, míg a Hamburger Hillnél inkább a katonák életére és érzéseire koncentrálnak (ideértve például a másutt kevésbé hangsúlyozott faji szegregációt), vietnami kontextusban ugyan, de meglehetősen elszigetelve; az Acéllövedék ezekkel szemben egy általánosabb háborús film, melyről már mások is megjegyezték, hogy csatajelenetei játszódhatnának akár Jugoszláviában is, az 1990-es években… Mindegyikben előkerülnek a délkelet-ázsiai konfliktussal kapcsolatos vélemények, de mindenütt más súllyal. Minálunk határozottan A szakasz a legismertebb, részben azért, mert a másik kettőt csak videón, majd DVD-n forgalmazták.
A forgatás a Fülöp-szigeteken zajlott, ahol nemcsak az éghajlati, hanem a politikai viszonyok is az akkori Vietnamot idézték, mivel éppen puccs zajlott. A sár, az eső, a páratartalom bizony rendesen kivett a színészekből: Dylan McDermott például bő 10 kilogrammot fogyott a forgatás alatt… Az angol rendező, John Irvin (A háború kutyái, Harctéri harsonák) tábornokhoz méltó módon vezette a munkát, és ez meg is látszik a csatajeleneteken: a szakadó esőben felfelé rohamozó és a sártengerbe ragadó katonák látványa a valóságban sem lehetett más. Ha pedig sebesültekre vagy halottakra kerül a sor, az operatőr ott sem szégyenlősködik. A kamerakezelés természetesen még nem olyan merész, mint mondjuk a Ryan közlegényben, illetve egyes snittek kifejezetten bénára sikerültek, ami azért is furcsa, mert akadnak viszont olyanok is, amik egyszerűen mesteriek. A főcím alatt látható képsor például kiválóan kidolgozott (a vietnami háború washingtoni emlékművének sok ezer neve előtt fut végig a kamera, a márványon a lemenő nap tükröződik, majd a kép átmosódik a vietnami mocsáron átrohanó amerikai katonákra). A díszletek és jelmezek abszolút korhűek, csakúgy mint egyes beállítások, melyek a helyszínen készült eredeti fotók alapján készültek. A statiszták között a körzetben állomásozó amerikai tengerészgyalogosokat is szerepeltették.
Ahogy a raj katonái sorra hulltak el a forgatókönyv szerint, úgy ültek fel a forgatási helyszínre tartó buszra is egyre kevesebben szálltak fel. Érdekes egyébként a szereplők névsorát átfutni. Az akkor még teljesen ismeretlen, de ma már ünnepelt sztár Don Cheadle (Kardhal, Traffic, Hotel Ruanda) mellett ott találjuk Dylan McDermottot (Acélmagnóliák) és Courtney B. Vance-t (Vadászat a Vörös Októberre) is. A zenét Philip Glass szerezte. John Irvin rendező egyébként a háború idején dokumentumfilmet is forgatott Vietnamban. A forgatókönyvíró, Jim Carabatsos katonaként járta meg Délkelet-Ázsiát, akárcsak a producer Marcia Nasatir fia. A főszereplők mellesleg Carabatsos egykori bajtársai után kapták nevüket.
A veteránoknak tetszett film, mert remekül megragadja a háború mindennapjainak hangulatát, anélkül, hogy ítéletet mondana bárki felett is: A szakaszt elsősorban emiatt támadták. A Hamburger Hillben senki nem vitázik a konfliktus értelméről, bár a kérdés sokszor ott lebeg a levegőben, s a néző végül valószínűleg választ is ad rá.
Magyar DVD-kiadás sajnos egyelőre nem létezik, ami azért is szomorú, mert a tévés szinkron igen jól sikerült (leszámítva pár totális félrefordítást és hangfelcserélést), az egykori hivatalos VHS-kiadás viszont vágott volt… Két éve viszont kiadásra került Angliában az évfordulós kiadás, és ez a korábbi fapados verzióhoz képest már méltó a filmhez: angol felirat, bő negyedórás werkfilm, egy kisfilm a szanitécekről, és audiokommentár.
Vitatkozni lehet rajta, de nekem akkor is tetszik.
Értékelés: 9/10
Hamburger Hill (Hamburger Hill)
Paramount 1987
Háborús (105 perc)
Rendező: John Irvin
Szereplők: Dylan McDermott, Don Cheadle, Tim Quill, Stephen Weber
Zene: Philip Glass
