A tökéletes bűntény – majdnem

A Mogambo után Grace Kelly a már akkoriban is híres rendezővel, Alfred Hitchcockkal dolgozhatott együtt, aki nem sokkal korábban figyelt fel rá. Mivel „Hitch” bolondult a szőke nőkért (női főszerepeit mindig szőkéknek adta), nem csoda, hogy később is szerepeltette őt, a Hátsó ablak és a Fogjunk tolvajt című filmjeiben.

A történet egy szokványos szerelmi háromszöggel indul: a jól szituált angol házaspárral és az amerikai szeretővel. A férj tudomást szerez a románcról, és mivel félti jómódú életstílusát egy esetleges válás után, elhatározza, hogy megöleti feleségét. Aprólékosan megtervezi a gyilkosság minden egyes részletét, majd zsarolással ráveszi egy régi évfolyamtársát a bűntény elkövetésére. A tökéletes bűntény azonban kudarcot vall…

A film alapjául Frederick Knott nagysikerű színdarabja szolgált. Hitchcock szándékosan nem változtatott rajta szinte semmit. Ennek megfelelően a történet lényegében végig ugyanabban a lakásban, nagyrészt a nappaliban játszódik. (Hitchock esetében látunk ilyet másutt is: a Hátsó ablak is ugyanezt a sémát követi.) A feszültségkeltés így könnyebben is megy, mivel nem tudunk elszakadni a bűntény helyszínétől.

Grace Kellynek ez volt az első filmje Hitchcockkal. Egyes kritikusok szerint ez volt az egyik legjobb alakítása. Ezt erős túlzásnak érzem: későbbi filmjeiben láthatóan érettebb a játéka, illetve maga a forgatókönyv sem hagy neki túl sok teret. Ettől függetlenül fontos részlet, hogy saját bevallása szerint itt tanult meg igazán játszani, megérteni egy-egy szerep lényegét és hátterét, illetve megfelelően használni saját hangját. Híres mondatában azt vallotta: „Mr. Hitchcock tanított meg arra, hogy a szerelmi jeleneteket úgy kell forgatni, mint a gyilkossági jeleneteket, és a gyilkossági jeleneteket úgy, mint a szerelmi jeleneteket.”

A főszereplő mégis Ray Milland, a tipikus hitchcocki gonosztevő, akiről a felsőbb osztályok dekadenciája sugárzik. Szimpatikus, jóvágású, tehetős és ennek megfelelően a bűntényt is kifinomult stílusban, minden részletre kiterjedően tervezi meg, a gyilkos személyétől az elkövetésig. John Williams – aki Hitchcock egyik legtöbbször alkalmazott színésze volt – alakítása is fontos, Hubbard detektívként. Robert Cummings szerepe ezekhez képest elenyésző.

A három Hitchock-Kelly film közül személy szerint nem ezt kedvelem a legjobban. Az a tipikus hitchcocki feszültségkeltés, ami az ötvenes években olyan hatásosnak bizonyult, ma már egyszerűen nem működik. Így, bár a szereplők játéka, illetve a kamerakezelés és vágás minőségi, továbbá filmtörténetileg fontos műről van szó, a történet krimiként nem igazán nyűgözött le.

Grace Kelly több filmjétől eltérően ez a darab megérte a magyar DVD-kiadást, bár manapság már nehezen beszerezhető. Magyar szinkront nem találunk rajta, de többféle felirat is került rá. Extraként előzetes és két rövidfilm szolgál.

Szerintem mind Hitchcock, mind Kelly csinált ennél jobbat.
Értékelés: 6/10

Gyilkosság telefonhívásra (Dial M for Murder)
Warner Bros. 1953
Krimi (101 perc)
Rendező: Alfred Hitchcock
Főszereplők: Ray Milland, Grace Kelly, Robert Cummings, John Williams
Zene: Dimitrij Tyomkin