Az eredeti és ismeretlen történet

Bár az újabb Alien-regényeket illetően már rég feladtam a reményt, egy-két esetben hajlandó vagyok a téma alapján kivételt tenni. Így történt az Életre halál című antológia esetében, és ez történt most is, amikor megjelent az Alien 3 alternatív forgatókönyvéből írt regény.

Az Alien-tetralógia harmadik és negyedik részének megítélése… finoman szólva is vegyes. Személy szerint jól megvagyok velük, még ha nekem sem ezek a kedvenc epizódjaim. Azt azonban nem lehet elvenni tőlük, hogy mindkét esetben picit más irányba mentek, mint a korábbiak, és ennek köszönhetően legalább annyit elmondhatunk, hogy nem “klónjait” kaptuk az addigiaknak. Ami viszont ezt az új kötetet illeti, nos, az eddigi filmek, regények és képregények ismeretében tulajdonképpen pont az utánérzés veszélye áll fenn, de lássuk a részleteket. 

A William Gibson talonba tett forgatókönyve alapján íródott regény alaptörténete szerint visszatérünk A bolygó neve: Halál eseményeit követő időszakra. A Sulaco hazafelé tart, ám a rajta kikelő idegentojások okoznak némi galibát. Nem sokkal később már az Anchorpoint űrállomáson fogadják a sokat látott hajót, biztonságba helyezik a túlélőket, nem mellesleg pedig elkezdik vizsgálgatni az idegenek maradványait, mégpedig azért, hogy megtalálják a tökéletes biológiai fegyvert a rák ellenszerét. Márpedig az ilyesmi természetesen veszélyekkel jár… 

Na, hát azok, akik utálattal gondolnak a harmadik rész filmváltozatára, nem értik, hogy miért fegyenceket tettek meg mellékszereplőnek, vagy más miatt fújnak rá, most annyiban örülhetnek, hogy mindent egybevéve közelebb járunk a második és a negyedik film atmoszférájához. Ezzel csak annyi a gond, hogy – ahogy korábban említettem – ezt az elmúlt évtizedekben már annyi Alien-regényben és -képregényben lemásolták (vagy legalábbis igazodtak hozzá), hogy szinte unalmas. Ráadásul az itteni karakterek nagy része is sablonos, és ha nem az, akkor meg kidolgozatlan. Nem is csoda, hogy az író inkább a jól ismert szereplőkre helyezte a hangsúlyt, főleg Hicksre és Bishopra. Őket sem merte igazán továbbfejleszteni, de legalább önmagukhoz képest hitelesek maradtak. Maga a cselekmény pedig megint legfeljebb egy hajszállal tud túllépni a már látottakon és olvasottakon, mert az ilyen jellegű alapsztorinak eléggé egyértelmű folyományai vannak. Ha most tíz olvasót, akik rajongónak érzik magukat, arra kérnék, hogy írja ide kommentbe, hogy szerinte mi történik, mindannyian játszi könnyedséggel ki tudnák találni. Az a pár részlet, amit nyilván nem tudhatnak előre, nem sokat nyom a latban (például az, hogy ebben az epizódban milyen módon szaporodnak az idegenek, vagy hogy eredetük kapcsán milyen elmélet születik). 

Persze nem tudni, mit változtattak meg William Gibson forgatókönyvéhez képest, de gyanítom, hogy Pat Cadigan kapott némi mozgásteret. A bő negyven éve tevékeny, többszörösen kitüntetett írónő véleményem szerint azonban így is teljesen középszerű művet tett le az asztalra. Egy-két csattanós mondatnál többre nem futotta, minden más a megelevenedett középszer nála. Leírásai csalódáskeltők, a küzdelmek jellegtelenek, izgalommentesek, ha pedig egy adott karakterre tér vissza, akkor több esetben ugyanazokkal a jellemzőkkel operál. A Jackson nevű szereplőnél például annyiszor említi a sapkája sildjére erősített zseblámpa fénykévéjét, hogy az minden jóérzésű olvasónál ki fogja csapni a biztosítékot. A nosztalgiafaktort is túltolta, ezért Hicks és Bishop megengedhetetlenül sokszor gondolnak vissza az LV-426-on töltött napokra, illetve elesett bajtársaikra, de ezekből elenyészően kevés új infót tudhatunk meg.

Röviden és tömören: gyanítom, hogy csak a hasonló könyveket még nem ismerő olvasóknak és az eltántoríthatatlan rajongóknak fog tetszeni. Én pedig nem bánom, hogy végül is nem ez alapján készült az Alien 3 filmváltozata. Lehet ugyan arra is kígyót-békát mondani, de a végleges szkriptnek legalább van egy sajátos hangulata és karaktergárdája, váratlan fordulatai, igényes párbeszédei és vállalható befejezése. És egyetlen perce többet ér, mint ez a kötet, úgy vélem. 

A hazai kiadás sajnos most sem mentes a magyartalan mondatoktól és a félrefordított szavaktól (pl. aknavető helyett mozsár), de legalább az elírásokat megspórolhatjuk. A kötet külleme szép, a formalakkozás feldobja, és zöldessárgás színvilágával esztétikusan kilóg a többi sötét alienes címlap közül. 

Alien 3 – Az eredeti és ismeretlen történet
(Alien 3: The Unproduced Screenplay)
Írta: William Gibson & Pat Cadigan
Fordította: Habony Gábor
Szukits Kiadó 2021
400 oldal