Lövöldözz és kémkedj

Idén is menetrendszerűen érkezett az újabb COD-epizód, méghozzá a hangsúlyozottan titkos műveleteket boncolgató melléksorozatból. A témaválasztás kapcsán nem panaszkodhatok, hiszen éppen tíz évvel az általam nagyra tartott első Black Ops után és pár esztendővel a futurisztikusabb folytatásai után most visszaugrunk a hidegháború időszakába, hogy a klasszikus vonalon haladva, méghozzá régi ismerőseink, Mason, Woods és Hudson oldalán mentsük meg a világot. Vagy ne mentsük meg, de erről később... 

Az 1981-ben játszódó, de időnként a távolabbi múltba (esetünkben a vietnámi háborúba) is visszaugró egyjátékos hadjárat küldetései viszonylag rövidek, pörgősek és változatosak, meg persze ezúttal is szkripteltek. Három-négy óra alatt lazán a végére lehet érni. A szokásos akciókon túl a lassan már szintén szokásosnak nevezhető settenkedős-álruhás-taktikázós feladatokat sem ússzuk meg (ilyen például, amikor egy család lakásába kell belopakodnunk, hogy egy nyomkövetőt rejtsünk el a célszemély aktatáskájába, miközben három civil téblábol odabenn, vagy a szerintem kissé felesleges tolvajkulcsos behatolások és a fotózás), sőt összességében ezek talán nagyobb arányban is vannak jelen, mint korábban. Járműves feladatból ezzel szemben nincs sok: néha felülhetünk egy dzsipre, bár vezetni nem fogjuk, egyszer beülhetünk egy AC-130-as lövegei mögé, illetve egy rövid helikopteres pályaszakasz említhető Vietnám felett. Ez utóbbiról elmondható, hogy legalább a gép irányítását sikerült jól megoldani (mert sajnos a COD-sorozat utolsó pár epizódjában ez nem volt automatikus).

Maga a történet inkább a hangulatával és viszonylagos hitelességével jár elöl, mintsem a fordulataival vagy a párbeszédeivel. Aki otthon van a kémregények, az akciófilmek és a Call of Duty világában, meglepődni ezeken aligha fog, sőt szerintem a vége felé előjövő misztikus vonal sem elég izmos… Emellett olyan érzésem volt, hogy nem súlyozták igazán jól a cselekményt sem: az igazán izgalmas feladatok középtájt adódnak (például a KGB főhadiszállásán kolbászolni), míg a nagy finálé, vagyis az utolsó küldetés izgalmi faktora például pont elég gyenge. Legalábbis a “jó” befejezésnél”... Ugyanis van választási lehetőségünk előtte, és döntésünktől függően három különböző lezárást kaphatunk, ha főnökünk kérdéseire másképpen válaszolunk a bevetés előtt. Mondjuk izgulni a másik kettőnél sem fogunk, legfeljebb picit meglepődni. 

Itt kell megemlíteni, hogy az általunk több küldetésben is megformált új ügynököt, Bellt, személyre szabhatjuk (bőrszín, nem, név, illetve egyes tulajdonságok terén), ennyivel is kissé személyesebbé téve a történetet. Néha persze más szereplő bőrébe is belebújhatunk. A figurák közül főnökünket, Adlert emelném ki, aki kellően karakteres, még ha nem is túl eredeti (lévén, hogy a Kémjátszma című filmből lényegében átemelték Robert Redfordot, legalábbis ami a külsőt illeti). Az ismert szereplők, az ismerős ellenfelek, illetve az ismerős helyszínek nosztalgiafaktora említhető még, bár ezek élvezeti értéke is hullámzó. Ami némi változatosságot jelent, hogy a készítők ezúttal a bevetések közötti interakcióról is gondoskodtak. Az elhagyott nyugat-berlini garázsban berendezett, szedett-vetett főhadiszállásunkon ugyanis van mód körbejárkálni, elbeszélgetni a bajtársakkal, átnézni az elérhető adatokat, bizonyítékokat. Emellett poén, hogy a pályákon nemcsak tárgyakat és infókat gyűjthetünk, hanem itt-ott a nyolcvanas évek játékgépeivel is lenyomhatunk egy menetet… “Beszélgetni” egyébként akció közben is fogunk, ugyanis időnként a World War Two-ban is alkalmazott feleletválasztós dialógusok révén juthatunk csak előre. Ez valóban élőbbé teszi a cselekményt, de szerintem nagyon béna, hogy saját karakterünk nem is szólal meg, csak leírva láthatjuk a válaszainkat. Nem értem, a Call of Duty-szériánál miért mérik ezt ilyen szűk marokkal (főleg, hogy pont az első Black Ops-ban beszélt a főhős, és ez igenis jól működött). 

A grafikát szinte minden vonatkozásban dicsérhetem. Egy amszterdami csehóban kezdődik a történet, és kifelé menet máris alaposan szétnéztem. Minden abszolút a helyén volt, a törzsvendégek nyugodtan iszogattak, a bárpulthoz szinte kedvem támadt volna odatelepedni, a sarokban egy srác valami játékgépet nyüstölt... A pályákon érdemes tehát egy kicsit elidőzni (hacsak nem menekülni kell éppen), mert a részletek terén a készítők tényleg odatették magukat. Az összhatás is meggyőző, a különböző időjárási és fényviszonyokat a grafika kiválóan visszaadja. Azt viszont továbbra sem értem, hogy 2020-ban miért nem képesek biztosítani, hogy az elejtett fegyverek ne lebegjenek, hanem a földön kössenek ki, és hát a képtelen pózokban a tereptárgyakra ragadó holttestekből se szeretnék többet látni… 

Az ellenfelek intelligenciája most sem veri ki a plafont, bár a pályaszerkesztés és a létszám miatt időnként kerülhetünk szorongatott helyzetbe. A felhasználható harceszközök és kiegészítők sora viszonylag szerény, és ez nyilván az 1981-es dátumnak tudható be. Így például fénygránátot nem kapunk, csak füstöt, és extra szerkentyűből vagy fegyverből emlékeim szerint csak három akad. Az ellenfelek leterítése közben viszont van mód arra, hogy testüket pajzsként használjuk a többiekkel szemben, sőt, immár a holttestek elrejtésére is van lehetőség, ami a kémesdi atmoszféráját picit hitelesebbé is teszi. 

Térjünk át most a multira, amely sajnos ugyanúgy nem nyújt áttörő élményt... Vannak a megszokott játékmódok (Team Deathmatch, Domination, stb.), illetve egy pár új. A VIP Escortban akár 12 játékos is harcolhat, itt az egyik csapatnak ki kell menekítenie egy személyt a pályáról, míg a másik csapatnak le kell vadásznia. A Controlban a rajok adott zónákat támadnak, illetve védenek, de az újjáéledések száma korlátozott. A Fireteam Dirty Bomb pedig tíz négyfős osztag egymás elleni küzdelméről szól, miközben urániumkészleteket kell zsákmányolni, illetve bombákat robbantani. 

A pályák közül igazán egyik sem tudott lázba hozni. A Nuketown felújítása mondjuk kedves gesztus, főleg a közelharc szerelmesei számára, de az új helyszínek közül igazán csak az alkonyati tengerparti város (Miami), a latin-amerikai droggyártó üzem (Cartell), illetve a nyugat-németországi bázis (Garrison) jött be. A moszkvai pálya (Moscow) szerintem jellegtelen és unalmas; a sivatagi (Satellite) nem rossz, de túl sokszor ott sem akcióznék, ha rajtam múlna; a hangár (Checkmate) nekem olyan átlagos. Hallottam olyan kritikát, hogy több pálya is túl nagy és túl zegzugos, vagyis eleve nem lehet nagyon pörgős meccseket nyomni rajta. Ebben van valami, bár a nagyobb létszámú összecsapások (Combined Arms) esetében a méretes pályák értelmet nyernek. Az Armada például két nagyobb és több kisebb hajóra helyezi át az akció színterét. Ezeknél (illetve a Dirty Bombnál) egyébként az adott környezettől függően harckocsival, motorkerékpárral, motoros szánnal, gyorsnaszáddal vagy jet skivel is hasíthatunk. 

A választható fegyvereket úgy menedzselhetjük és tuningolhatjuk, ahogy a tavalyi Modern Warfare-ben. Ezen a téren nem lesz annyi választható extra, hiszen a nyolcvanas évek elején még messze nem tartott ott a fegyvergyártó ipar, mint most, de azért el lehet vele szórakozni. A perkek és egyebek kapcsán néhány változás van, de ebbe most nem megyek bele, akit jobban érdekel a téma, úgyis megnéz erről pár YouTube-videót, vagy kipróbálja magát a játékot. 

Amúgy most is adott a jutalmakkal és előrelépési lehetőségekkel nem rendelkező botos variáció (ezúttal Vs. Bots címen). Sajnos méltatlanul lebutították ezt a részt a korábbi epizódokhoz képest, már ami a beállítási lehetőségeket (a meccs hossza, a játékosok száma és szintje, stb.) és a választható pályák számát illeti. Nem tudom, kinek fájt ez, bár el tudom képzelni, hogy ezzel akarják növelni az igazi multisok táborát. Én mindenesetre ezt a hozzáállást nagyon rühellem, ugyanis az alkalmi, nem fanatikus játékosok számára ez a terep kiválóan alkalmas nemcsak gyakorlásra, hanem a saját tudásszintjüknek megfelelő játékra. 

A zombi-módot csak egyszer tudtam kipróbálni, ugyanis több esetben nem volt ott másik játékos, akivel harcba indulhattam volna. Mindössze két mód, plusz a felülnézetes retróváltozat áll rendelkezésre. A kipróbált játéktípusban egy négyfős csapat tagjaként kellett állnom az élőhalottak rohamait, közben kiegészítőket és fegyvereket gyűjteni, illetve a kivonást végző helikoptert elérni. Aki ezt a műfajt szereti, talán jól elszórakozik vele, de én továbbra sem kedvelem. 

Bevetés közben egyébként a játékosok energiacsíkja is látszódik, és bizonyos módokban az újjáélesztés is adott, vagyis összeszokott csapat esetén már csak emiatt is nagyobb az esély az életben maradásra. Az már kevésbé tetszett, hogy a multira nagy általánosságban jellemző az akadozás (főleg a meccsek elején) és a lassú menübetöltés (ráadásul ez utóbbit szerintem itt-ott kicsit túl is bonyolították). Persze ezeket utólag még módosíthatják. 

Összességében úgy találom, hogy a Cold War újdonságokat igazából nem tartalmaz; a hadjárat nem rossz, de az első részhez képest szerintem gyengébb, és kétlem, hogy ez vinné el a hátán a játékot az eladásoknál. Multis vonalon nem múlja felül a Modern Warfare-t semmilyen értelemben, ráadásul a Warzone ingyenessége, népszerűsége, illetve a benne választható arzenál miatt eleve hendikeppel indul most, 2020 végén. Ha ehhez hozzáadjuk a 60 eurós árat, akkor a verdikt kétségtelenül annyi, hogy a rajongótábor elszántabbja esetleg tegyen vele egy próbát, de mindenki másnak kihagyható ez az epizód. Nyilván az Activision fejesei jobban tudják, hogy mi hoz nagyobb bevételt, de szerintem nem ártana az évenkénti megjelenés helyett inkább kétéves ciklusokban gondolkodni, hogy a játékosok is levegőhöz jussanak, illetve igényesebb, esetleg újszerűbb legyen a végtermék. Bár az is igaz, hogy a Call of Duty jellegzetességeitől a készítők láthatóan félnek elszakadni. Én továbbra is azt mondom, lenne hely az újítások számára...

Nem hozott izgalomba.
Értékelés: 7/10

Negatívumok:
*Nem kiemelkedő történet
*Rövid egyjátékos hadjárat
*Közhelyes párbeszédek
*Igazi újdonságok hiánya
*Multis pályaszerkezet
*Magas ár 

Pozitívumok:
*Meggyőző grafika és hanghatások
*Változatos pályák és küldetések az egyjátékos módban
*Közösségi tér
*Apróbb újítások
*Settenkedős feladatok