Élet és halál között

A YouTube-on nem kizárólag az engem érdeklő játékszoftverekről nézek meg egy-egy bemutató videót, hanem belekattintok olyanokba is, amikről első látásra tudom, hogy sosem fogom őket végigjátszani. Azonban az ilyen böngészés is végzetes következményekkel járhat, és az ember esetleg azon kapja magát, hogy egy rá nem jellemző stílusú játékot nyüstöl... Ez történt velem a Limbo esetében is.

A sötét és komor erdőben egy kisfiú tér magához. Feláll, és nekiindul a rengetegnek, keres valamit vagy valakit. Azonban lépten-nyomon akadályokba ütközik: hol óriásira nőtt pókok, hol rosszakaratú vademberek, hol süvítő körfűrészek, hol karóval teli gödrök, hol trükkös átjárók kerülnek az útjába. A mi feladatunk természetesen az, hogy a nevesincs fiúcskát elirányítsuk végcéljához, akárhol is lesz az...

Nos, ahogy a mellékelt videóból és képekből is látható, a Limbo nem a csili-vili grafikával, vagy a változatos játékmenetével, esetleg a részletes háttérsztorijával igyekszik magához láncolni a játékost. A fekete-fehér környezetről és az oldalnézetes mászkálásról az idősebbeknek a C64-es idők juthatnak eszébe, de félretéve a nosztalgiafaktort, meg kell hagyni, hogy így is jól működik. A pályaszerkesztés példás, de kiemelhetném a sokat sejtető zörejeket és hangokat is, a szélzúgástól az ipari jellegű háttérzajokig. A karakterek mozgatása is kimondottan aprólékos, mit ne mondjak, élő. A pókok mozgása például hátborzongatóan hiteles, de a kisfiúé is szívbe markoló, és persze nemcsak akkor, amikor egy új pályarészre érve kíváncsian körülsandít, hanem amikor néha elkerülhetetlenül életét veszti egy lezuhanó ajtó alatt, egy körfűrész pengéjén vagy egy vizesárok alján (és itt megint utalhatnék a hangokra, amelyek ilyenkor is kíméletlenül rádobnak egy lapáttal a komor hangulatra). Egyes veszélyforrások ráadásul olyan hirtelen jelentkeznek, hogy akaratlanul is felszisszenünk, és a hajunk is égnek áll, ráadásul elsőre szinte képtelenség élve megúszni némelyiket. Úgy is mondhatnám, a Limbo álmosság ellen kimondottan jól működik.

Az irányítás egyébként rém egyszerű: a nyílgombokkal haladni és ugrani tudunk, a CTRL billentyűvel pedig meg tudunk ragadni, és el tudunk mozdítani egyes tárgyakat. Ez utóbbi azért fontos, mert nem egyszer ezek a továbbjutás zálogai, azonban a nyitható-zárható ajtók, a beindítható gépek, esetleg a liftek is szerephez jutnak, olykor kombinálva a helyben talált objektumokkal. A gondolkodás tehát legalább olyan fontos szerepet kap, mint a villámgyors billentyűhasználat, már csak azért is, mert némelyik akadálynál percekig vagy annál is tovább kell agyalnunk a megoldáson és próbálkozunk, hátha összejön.

Azt is el kell mondani, hogy a játék nem ajánl fel nehézségi szinteket az elején. Ez azért fontos, mert viszonylag gyorsan, már a legelején megkezdődik a bonyolultabb akadályok adagolása. Legalábbis ez lesz a benyomásunk, mert a későbbiek fényében ezek még egész egyszerűnek fognak tűnni. A műfajban kevésbé gyakorlottak biztosan el fognak néhol akadni, és bele fognak nézni a YouTube-on található végigjátszásokba, de sokszor még a szükséges infó birtokában sem lesz egyszerű abszolválni egy-egy feladatot. Talán érdemes lett volna opcionálisan megjelenő utalásokat elérhetővé tenni a továbbjutás megkönnyítése érdekében (ahogy például a Valiant Hearts-ban csinálták), illetve gondoskodni a nehézségi szint beállíthatóságáról. A játékidő egyébként ügyességünktől függően olyan 2-4 óra, és ennél többre szerintem nincs is szükség.

A nehézségek ellenére a játék valóban élvezetes: elegendő kihívást, kellő borzongást és rejtélyes hangulatot adagol ahhoz, hogy minden szörnyűség ellenére is kitartsunk. Mégis úgy hiszem, nem mindenki lesz képes a végére érni, és nem feltétlenül a nehézsége miatt: a hangulat egyeseknek talán túlságosan is borongós lesz, a főhős újból és újból bekövetkező halálát végignézni és -hallgatni pedig szintén nem kellemes. Ahogy az eddigiekből kitalálható, nem is gyerekeknek készült.

A Limbo egyébként tíz évvel ezelőtt jelent meg Xboxra, PS3-ra, Linuxra és Windows-ra, méghozzá a független, dán Playdead stúdió jóvoltából. Szép sikert aratott, több millió dollár nyereséget hozott, és az esztendő legjobb játékai között emlegették. (Pár évvel később egy hasonló jellegű szoftvert is kiadtak Inside címmel. Akiknek bejött az előd, azoknak érdemes utánanézniük.) A játék a Steamről tölthető le, jelenlegi ára 10 euro. 

Nehéz, de addiktív.
Értékelés: 8/10

Negatívumok:
*Nincs nehézségi szint-beállítási lehetőség
*Itt-ott talán túl nehéz lett

Pozitívumok:
*Hihetetlen hangulat
*Agymunkát is igényel
*Úgy borzongat, hogy közben magához köt