Baljós árnyak a múltból
Érdekes dolog tíz év elteltével újra kézbe venni egy könyvet, ami annak idején tetszett, de immár magyarul is kapható. A Tatuin szelleme ilyen, hiszen az angol nyelvű változat publikálása után csekély tizennégy esztendővel, 2017 őszén hazánkban is megjelent.
Pár évvel A jedi visszatér történései után, de egyelőre A birodalom örökösei cselekménye előtt járunk. Leia, Han és Csubakka a Tatuinra tartanak, hogy egy aukción megvásárolják az alderaani Killik alkony című festményt, mely a Lázadók Szövetségének egykor használt, szigorúan tikos kódját rejti. A Birodalom azonban megszimatolja a dolgot és ők is képviseltetik magukat az árverésen. Leia számára pedig maga a Tatuin is csupa felkavaró emléket jelent: találkozik apja gyerekkori barátaival és nagyanyja egykori naplója is a kezébe kerül…
Mivel a történet a Tatuinon, egyik kedvenc planétámon játszódik, illetve mert a főszereplők a földhözragadtabb, kevésbé Erő-érzékeny karakterek közül valók, már annak idején szimpatikus volt nekem a kötet. Akkoriban lelkesen olvastam, de ennyi idő elteltével már jóval kritikusabb vagyok. Ennyivel érettebben annyit kijelenthetek, hogy nagyon jó alaptörténetet kapunk, átérezhető hangulattal és egész bíztató indítással, de utána sajnos – nem tudom máshogy mondani – unalomba fullad az egész. Denning, aki starwarsos vonalon nem éppen kezdő, csak húzza a dolgot, mint a rétestésztát. Négyszáz oldal, ami nekem inkább hatszáznak tűnt és – nem tévedés – egy évig tartott, míg a végére értem. Időnként szó szerint altatónak használtam: olvastam belőle öt oldalt, aztán lekapcsolhattam a villanyt, mert elálmosodtam rajta.
A szerző véleményem szerint leginkább a párbeszédekkel csapta agyon az egészet. Mintha újra és újra ugyanazokat a dialógusokat olvasnám, amikor például Leia és Han egymással évődnek. Egy idő után a cselekmény is önmagát ismétli a végtelenbe nyúló sivatagi meneküléssel, vagy amikor a közutálatnak örvendő squibek megint csak beérik őket, és legszívesebben már én eresztenék egy lézersugarat a kis mihasznák fenekébe, de vicc nélkül... Több helyen az egyszerű tevékenységek leírása is feleslegesen túlrészletezett. Ismét csak egy olyan Star Wars-regény, amelynél nem értem, miért nem alkalmaztak egy jó olvasószerkesztőt. Száz oldallal kevesebb is elég lett volna, de jóval feszesebben.
Ami tényleg hozzá tud tenni a történethez, a Baljós árnyak immár felnőtt szereplői, illetve Shmi Skywalker naplója, továbbá az, ahogy Leia apjával vagy a gyerekvállalással kapcsolatos hozzáállása megváltozik. Ezek nélkül a könyv tényleg semmit nem érne. A borítófestmény viszont nagy kedvencem. Kár, hogy nem menti meg a tartalmat…
Star Wars: A Tatuin szelleme
(Star Wars: Tatooine Ghost)
Írta: Troy Denning
Fordította: Matta Csaba
Szukits 2017
404 oldal
