A béke őrizőinek különháborúja

Viszonylag hosszú kihagyás után olvashatunk újra a klónháború baljós eseményeiről, méghozzá egy olyan regényben, mely a klónkatonák mellett újra a jedi-lovagokra helyezi a hangsúlyt, megszellőztetve azt a kellemetlen tényt, hogy a béke fenntartása helyett egyre inkább a harc, a kémkedés, sőt, esetenként az ármánykodás válik mindennapos tevékenységükké. Hát igen, jedinek lenni soha nem volt könnyű.

A klónháborút nemcsak a csatatereken kell megnyerni, hanem a politika, sőt, a kereskedelmi kapcsolatok színpadán is. Az Ord Cestus világa válsággal küzd és kényszerűségből a szeparatistáknak is eladna egy rendkívül hatékony orgyilkos biodroid-típusból, mely még a képzett jedik számára is komoly kihívást jelent. Palpatine főkancellár a diplomáciai megoldás felé hajlik, de kész akár háborút is indítani az amúgy is társadalmi ellentétektől szenvedő planéta ellen. A küldöttségben ott van Obi-Van Kenobi és Kit Fisto mester, s mivel a helyzet gyors megoldást kíván, különválva, két különböző módon vágnak bele a küldetésbe. Szép szóval vagy a fegyverek erejével, de végül célt fognak érni. Azt viszont kihagyják a számításból, hogy ebben a játékban a szeparatistáknak is osztottak lapot…

Az idén 63 éves Steven Barnes debütálása a Star Wars-regényírók között egészen jól sikerült. A korszak hangulata kézzelfogható, a karakterek sokaságát eddig ismeretlen szereplők erősítik, és egy részletesen kidolgozott új planétát is megismerhetünk. Akcióleírásai önmagukban még nem volnának túlzottan érdekfeszítők, ám több helyen is képes érezhetően fokozni a feszültséget: akár tengeri szörnyről, akár póklényekről, akár a már említett biodroidokról essen szó, leírásaiba minden esetben becsempész valami hátborzongató részletességet, és ez még annak ismeretében is jól működik, hogy a sci-fi és fantasy irodalom rajongói nyilvánvalóan nem itt fognak először találkozni ilyen jellegű kreatúrákkal.

A pozitívumokat sajnos negatívumok is kísérik. A klónkatonák életét taglaló bekezdések egy része unalomig ismert részleteket hoz (megint csak kár, hogy bő egy évtizedet késett a magyar kiadás az eredetihez képest), de az is igaz, hogy másutt valóban megtudhatunk egy-két újdonságot velük kapcsolatban, Jangotat személyiségfeljődése pedig komolyan hozzátesz az olvasmányhoz, igaz, inkább a kötet vége felé. Fisto szerepeltetése kellemes színfolt, Kenobit azonban szerintem túlságosan is lebutították. Túlzásnak éreztem ugyanis, hogy megérzései ellenére sem képes meglátni a háttérben húzódó szeparatista szándékokat. (Könyörgöm, a klónháború már egy ideje tart, és Dooku gróf sem gyengeelméjű! Vagy kedvenc jedi-mesterünk ennyire naív lenne? Ugyan már!) Fura jellegzetessége még a könyvnek, hogy egyes történéseket a többihez képest zavaróan tömören lezavar a szerző. Ez itt-ott az olvasmányosság előnyére válik, ha amúgy viszonylag érdektelen vagy részletezésre nem szoruló fejleményeket ugrunk át általuk, másutt viszont éppen egy várva várt dialógust zár rövidre ezzel. Barnes ugyanis egy olyan konfliktus bemutatására vállalkozott, ahol igenis óhatatlanul sor kerül például egy-egy politikai vonatkozású szópárbajra. Na, ezek azok, amelyek terén a könyv egyáltalán nem brillíroz. Mintha az író nem akart volna ezekbe belemenni, mondván a diplomáciai játszmákhoz nem ért… Nagy kár, mert a klónháború nagyrészt erről is szólt.

A Cestus csapdát összességében egy átlagosnál valamivel jobb Star Wars-kötetnek mondanám. Akit pedig megragadott, ajánlom a szerző egyetlen másik Star Wars-művét, a The Hive (A kaptár) című e-novelláját, mely szorosan kapcsolódik a fenti regényhez, de magyarul sajnos nem olvasható.

Star Wars: A Cestus csapda
(Star Wars: The Cestus Deception)
Írta: Steven Barnes
Fordította: Oszlánszky Zsolt
Szukits 2015
436 oldal