Az ellenállás szigete

A 65. évforduló apropóján a leghíresebb ardenneki vonatkozású filmeket már kiveséztem, és most alaposan utána kellett néznem, mi maradt még a témában. Így találtam rá erre az 1969-es darabra, melyet Sydney Pollack rendezett.  

Elcsigázott amerikai felderítő őrjárat száll meg egy eldugott ardenneki kastélyban. A tulajdonos, a báró kénytelen eltűrni a váratlan vendégek jelenlétét, akiknek parancsnoka, Falconer őrnagy ellentámadástól tart és kész az épületegyüttest felhasználni, akár feláldozni is, míg századosa, Beckman, a neves művészettörténész szeretné inkább megóvni a pusztítástól. Katonáik eközben nem zavartatják magukat és úgy kapcsolódnak ki, ahogy tudnak - egészen addig, míg meg nem indul a német offenzíva és a környék csatatérré nem változik... 

Érzésem szerint a legnagyobb probléma itt, hogy műfaji keveredést nem sikerült megoldani. Egyrészt egy viszonylag gyengécske dráma ugrott be, ahol egy-két egész érdekes karakter mellett mindenki más teljesen súlytalan, a párbeszédek jellegtelenek - hiába is próbálták a közkatonák filozofálgatását erőltetni -, ergo egyszerűen képtelenség együttérezni a szereplőkkel, vagy épp aggódni értük. A háborús rész sem túl meggyőző, pláne, hogy a hatvanas években élte fénykorát a háborús film és több más klasszikushoz hasonlítva egyszerűen labdába sem rúghat ez a darab. Háborúellenes műként a maga idejében talán volt üzenete, különösen, mert a vietnami konfliktus legvéresebb évében került bemutatásra, de a mai átlagnéző számára már nehezebb párhuzamot vonni az itt feltűnő szolgálatmegtagadók és a délkelet-ázsiai szerepvállalást ellenző tüntetők közt. Ami pedig a humort illeti, azt inkább csak az abszurd élethelyzetek pedzegetik, és talán egyedül ezek működnek igazán. A történet egyébként a hőseposz és a realista háborús drámák határmezsgyéjén egyensúlyoz: bár a főhősöknek nem tilos elesniük, a "végsőkig kitartunk" szólamok megint csak felbukkannak a végén, és nem tesznek jót az összhatásnak, ami véleményem szerint kifejezetten gyengus.

Technikai oldalról sem emelkedik ki a film a többi közül. A zenére többször is felkaptam a fejem - de csak, mert bántóan nem ide illőnek találtam. A vágás itt-ott kényszeredetten művészieskedő... Nem is folytatom. A színészek között egyébként két híres név is felbukkan: Burt Lancasteré és Peter Falké. Előbbi meg kellett, hogy elégedjen a kőkemény parancsnok sablonos szerepével, míg utóbbihoz a kellően elvarázsolt Rossi őrmester karaktere tökéletesen passzol, és enyhén szólva ő itt a leghitelesebb katonafigura, nem is olyan távoli rokona az Anzióban látott Rabinoff tizedesnek. Az egyetlen női főszerepet pedig Astrid Heeren viszi, aki ugyan nagyon bájos, de megjelenése alapján nem a negyvenes évekbe való...
 

Ha érdekelnek az ardenneki ütközettel kapcsolatos egyéb posztjaim - könyvekről, filmekről és videójátékokról -, akkor 
IDE KATTINTS.

 
Nem túl meggyőző.
Értékelés: 3/10

Vártorony (Castle Keep)
Columbia 1969
Háborús dráma (103 perc)
Rendező: Sydney Pollack
Főszereplők: Burt Lancaster, Peter Falk
Zene: Michel Legrand