Róma felé félúton...

Újfent egy évforduló szolgáltatta az apropót egy háborús film bemutatásához. Hetven évvel ezelőtt került ugyanis sor a nyugati szövetségesek egy jelentős volumenű, de félresikerült és ritkán emlegetett manőverére, mellyel a megrekedt itáliai hadjáratot próbálták újra mozgásba hozni…

Az Olaszországban húzódó német Gusztáv-vonal olyan hathatósan állt ellen, hogy a szövetséges hadvezetés - elsősorban Churchill unszolására - 1943 végén már kerülő úton akarta megoldani a helyzetet: 1944. január 22-én Anziónál, Rómától 60 kilométerre szálltak partra csapataik. A körzetben lényegében semmilyen ellenállást nem tapasztaltak, és nyitva állt az út az olasz főváros felé. (Egy-egy őrjárat el is merészkedett odáig...) Az itteni főparancsnok, Lucas tábornok azonban előbb a hídfő megerősítését akarta letudni, és egy teljes hétig a parton toporgott, miközben a németek egyre nagyobb erőket összpontosítottak a környező dombságon. Amikor Lucas végre parancsot adott az előrenyomulásra, már késő volt. S bár végső soron nem szorították őket a tengerbe, a művelet szomorú párhuzamot mutatott az első világháborús gallipoli akcióval. Lucast egy hónap múlva le is váltották, helyét Truscott vezérőrnagy vette át. Csak májusban sikerült kitörnie, és Clark tábornok parancsára Róma felé indult, ahelyett, hogy hátba támadta volna a Cassinónál állomásozó német erőket, így azok rendezetten vissza tudtak vonulni, míg az amerikaiak kénytelenek voltak beérni egy jelképes diadallal, a római bevonulással.
A film az anziói csata egyik tragikus kezdeményezésére fókuszál. A partraszállás után nyolc nappal az amerikai 1. és a 3. ranger-zászlóalj kapta a feladatot, hogy előrenyomuljon a Cisterna városka elleni támadás előőrseként. Rájuk és a hozzájuk csapódott haditudósító, Dick Ennis élményeire összpontosít a történet. Az 1968-as alkotás magáénak mondhatja a korszak összes nagyszabású amcsi háborús filmjének jellemzőit: színes, szélesvásznú, nagyszámú statisztát és (nem mindig korabeli) haditechnikát mozgat, illetve még néhány sztárra is futotta a költségvetésből.
Robert Mitchumot (A leghosszabb nap, Gung Ho), Robert Ryant (A piszkos tizenkettő, A halál ötven órája) és Wolfgang Preisst (A leghosszabb nap, A híd túl messze van) láthattuk már elégszer katonaszerepekben, de Peter Falktól valószínűleg nem ezt szoktuk meg. Hozzá igencsak illik a mostanra kissé bekattant veterán elit katona, Rabinoff tizedes figurája. Falk egyébként elégedetlen volt a forgatókönyvvel és legszívesebben ki is szállt volna belőle, de végül meggyőzték, saját szövegét pedig rá bízták. Még így is az övé a legemlékezetesebb alakítás, mert a nagy nevek mind rutinból hozzák a maguk karaktereit. Mitchumot ettől függetlenül jó volt megint egy blazírt vén medveként viszontlátni.
A forgatókönyv semmivel nem emelkedik ki a mezőnyből. Egyetlen igazi pozitívuma van: erős kritikát fogalmaz meg a szövetséges hadvezetés irányában az elpuskázott művelet okán, ahogy történnek utalások az olasz hadjárat más fiaskóira és emberveszteségeire is. Így együtt viszont tökéletesen érthető, hogy miért nem tartozik a híres és népszerű háborús alkotások közé.

A filmet tudtommal soha nem forgalmazták Magyarországon. Az angol DVD-változat került hozzám, ezen angol, francia, német és spanyol hangsávot, illetve, ugyanilyen és sok más feliratot kapunk.

Kritikus hangvételű háborús film.
Értékelés: 6/10

Anzio
Columbia 1968
Háborús (113 perc)
Rendező: Edward Dmytryk
Szereplők: Robert Mitchum, Peter Falk
Zene: Riz Ortolani