A legerősebb fegyver a galaxisban: az osztagod 

Ha már a Szukits rámozdult az elitklónok harcait bemutató regénysorozatra, miért is ne nosztalgiázhatnának (bocs, retrózhatnánk) a meglehetősen változó minőséget produkáló Star Wars-játékok egyik legnevezetesebb és legsikeresebb darabjával. A Republic Commando az első vonatkozó regény, a Tűzharc amerikai megjelenése után került a boltokba, valamikor 2005 márciusában, és bizony nem volt mellékes tényező, hogy az akkor még premier előtti III. részre is lehetett utalni ebben a taktikai FPS-ben.

A történet egy elitklón megalkotásával kezdődik, akinek „gyermekkorából” pont annyit láthatunk, hogy felidéződjön bennünk is a Kamino gyárainak belső világa. Az intro rövidsége ellenére is nagyon hangulatos, utána pedig mi más jöhetne, mint a klónháború zéró órája, a geonosisi csata, ahol rögtön bele is csapunk a lecsóba négyfős osztagunk élén (lásd az alábbi videót).

A taktikai jelleg jóvoltából katonáinknak alapvető utasításokat adhatunk. Ez a rész nincs túlbonyolítva, de remekül működik. Katonáink egyébként is meglepően jól képzettek, vagyis általában tudnak magukra vigyázni, illetve a fejlemények figyelembe vételével reagálnak. Mindegyikük szakterületének megfelelő feladatokat képes ellátni, és hogy könnyebben észrevegyük, mi az, amit az adott helyzetben elvégezhetnének, hologramszerű alakok elhelyezésével segít minket a program. Ilyen például egy fedezék mögül nyújtott mesterlövész-támogatás vagy egy ajtó berobbantása. (Ez utóbbit például mi, parancsnokként is elvégezhetjük.)

Az egészségi állapot szemmel tartása sem mellékes. A lépten-nyomon található baktaállomások révén tudjuk magunkat vagy társainkat gyógyítani. Sőt, defibrillátor is van mindenkinél, így, ha valaki súlyos sebbel a földre rogy, segíthetünk rajta, illetve hozzákommendálhatunk bárki mást (ha pedig mi kapjuk be, akkor magunkhoz hívhatunk valakit). A csata hevében mindez persze nem megy olyan könnyedén, ezért érdemes fontossági sorrendet felállítani az ellenfelek minél előbbi kiiktatása, a célpontok felrobbantása és a gyógyítás között.

Klónjaink stílusát egyébként kiválóan megjelenítették. Ők is egyéniségek, egyéni beszédstílussal és megnyilvánulásokkal, s bizony beszólongatnak nekünk rendesen, ha mondjuk, bizonytalankodunk a csata hevében. Jó pont még, hogy egy adott helyzetre is sokféleképpen reagálnak, vagyis nem fogjuk mindig ugyanazt hallani, ha például baktáért küldünk egy klónt. A parancsnok hangját természetesen Temuerra Morrison biztosította.

Az egyes fegyverek közötti különbségek összességében realisztikusak. A DC-15-ös például kicsi energiát közvetít, viszont tárcserét sem igényel, önmagát tölti fel. A DC-17 erősebb, tűzgyorsasága sem lebecsülendő, de a komolyabb ellenfelek már csak röhögnek rajta. A moduláris mesterlövészpuska pontos és stophatása is figyelemreméltó, viszont közelharcban nehézkes. A gránátvető a szuper harci droidok, a droidikák és a pókdroidok ellen is bevált. A vuki nyílpuska inkább mesterlövészfegyverként használható. A nehéz sorozatvetők kiválóak mindenféle ellenséggel szemben, viszont tűzgyorsaságuk miatt gyorsan kifogynak, így érdemes őket tartalékolni a komolyabb ellenfelekre. A trandoshi sugárvető talán az egyik leggyengébb lőfegyver, a sörétes elven működő puska pedig inkább közelharcra való. Figyeljünk az elszórt lőszeres ládákra, mert szükségünk lesz utánpótlásra.

Saját csuklótőrünk jól jöhet, ha ellenfeleink közel merészkednek, de nem egészen értettem a készítőket ezen a téren: ha oldalfegyverünket használjuk, automatikusan azzal sújtunk, holott bal alkarunkra rögzített pengénk ugyanúgy rendelkezésre áll, és köztünk szólva hatékonyabbnak vélem. (Ja, igen, ez az egyetlen általam ismert játék, ahol a késelés nem véletlenül olyan gyors.) Emellett: miért van az, hogy a geonosisi népség meglehetősen ellenálló a lézertűzre, míg a tőrszúrásra szinte azonnal kifekszenek? Pont ők?

A mesterséges intelligencia kissé felemás. Ahogy említettem, klónjaink eléggé önállóak, ezzel szemben hajlamosak beállni a lővonalunkba, minket nehezítve a célzásban. Az ellenfél szerepére kárhoztatott lények és droidok eltérően reagálnak: az egyszerűbb harci droidok például nem túl kezdeményezőkészek, a szuper harci droidok viszont kitartóan nyomulnak felénk és csúnya meglepetéseket okozhatnak gránátjaikkal, bár olykor csak illedelmesen várakoznak és néznek ki a fejükből. No persze akadnak másféle rosszfiúk is…

A hangok a filmből ismertek és kellően hangulatosak (főleg, mikor a droidok elé gránátot hajítunk és meghalljuk a szokásos „ajajt”). A filmekben felhasznált, John Williams-féle zenei ópuszokat pedig kiegészítették, s az itt hallható, enyhén heroikus vokál nagyon jót tett az összhatásnak. A grafika – nem meglepő módon – a 2004-es színvonalat tükrözi. A figurák mozgatásán mindenesetre látható, hogy az animációs csapat saját tapasztalataira hagyatkozva alakította ki a mozdulatokat. Ehhez egy veterán katona segítségét kérték, akinek vezetésével maguk is elsajátították a taktikai mozgást és csak ezután ültek le a számítógép elé alkotni.

Mindössze három pályát kapunk, de az összjátékidő így is 8 óra felett van. Személyes véleményem, hogy üdvösebb lett volna a több, de rövidebb helyszínt felölelő játékmenet, változatosabb ellenfelekkel és harci helyzetekkel. A nehézségi szintet korrektnek tartom, mivel nem tudunk csak úgy átrohanni a pályákon, mint valami superman, igenis előfordulnak húzós harchelyzetek is. Itt-ott sajnos dominál a hentelés, ahol semmi mást nem csinálunk perceken át, csak kitartó tüzeléssel egyenként szétrobbantjuk az ellenálló droidokat… Oké, starwarsosnak elég starwarsos, csak egy idő után már uncsi. Ugyanakkor tény, hogy ha sikeresen abszolválunk egy küldetést, elégedetten dőlünk majd hátra. Sajnos az átvezetések szinte mindenütt hiányoznak, így a sikeres bevetések után sem tudunk egy elegáns lassított felvétel mellett büszkén elfilózni, mert a program máris vezet minket tovább. Ilyen téren picit igénytelenek voltak a készítők…

A játék negatívumai ellenére is komoly sikert aratott és a lezárás folytatás után kiáltott, ez azonban sohasem készült el – a történet tulajdonképpen a Republic Commando-regények által haladt tovább, példájául annak, hogyan lehet manapság összekapcsolni a különböző médiumokat ugyanabban a témában.

Értékelés: 7/10
Taktikai FPS-ként már nem a legjobb.

Negatívumok:
*Lineáris játékmenet
*Apróbb grafikai bakik
*A kor színvonalának megfelelő grafika
*Változó színvonalú játékmenet

Pozitívumok:
*Csapatszellem
*Irányítható csapattársak és taktikai jelleg
*Atmoszférikus Star Wars-hangulat és helyszínek
*Kiváló zene