Szellemes küldetésekre fel!

"Na, mi legyen a 2013-as nagy dobás?" - kérdezhette valaki az Activisionnél úgy két éve. A harmadik résszel ugyanis lezárult a Modern Warfare-széria, a Black Ops 2 ekkor nyilván már sínen volt, a második világháborús téma viszont a jelek szerint kilőve... "Ja, és jó lenne valami újfajta történet, mert a globális terrorizmus és a harmadik világháború már uncsi..." – tehette hozzá emberünk. "Viszont miért ne lehetne a jól bevált elemekhez visszanyúlni? Ott volt például az a Ghost gyerek a MW2-ben, őt azóta is emlegetik..." Legalábbis, ahogy én azt elképzelem, valahogy így történt.

A jövőben a közel-keleti olajmezők kimerülésével párhuzamosan, az Egyesült Államok befolyását egyes olajtermelő dél-amerikai országok összefogása gyengíti, mígnem nyílt háború tör ki a nagy északi szomszéddal. A tíz éven át húzódó harcok patthelyzetbe torkollnak, s ekkor lépünk színre mi, fivérünk oldalán. Apánk az amerikai ellenállás egyik vezéregyénisége, s parancsnokként általában ő küld minket bevetésre, egy idő után már a legendákba illő Szellemek oldalán.

A történet tehát picit más irányt vesz, mint az eddigi modern COD-részekben, de persze most is az USA körül forog a világ. Eddig túlnyomórészt az arabok, az oroszok és egyes afrikai csempészek ellen indultunk hadba, most viszont a latin-amerikaiakat is magunkra haragítottuk... Na, nem baj.

A játékmenet és az atmoszféra terén rendre visszaköszönnek az elmúlt évek legnevesebb FPS-ei. A kis létszámú elit osztag, illetve az időnként párban vagy egyedül elvégzendő küldetések, az ellenfél rejtélyes törekvései, az olajfúrótorony elleni rajtaütés, a búváros rész vagy az elárasztott városban való flangálás felidézte a Bad Company 2-t, a Medal of Honor Warfightert vagy akár a Modern Warfare-sorozat részeit is. Eleinte határozottan az utánérzés dominált ezeket látva, de később valahogy a helyére került minden… Sajnos az egyjátékos hadjárat elég lassan indul be, eleinte kifejezetten és aggasztóan uncsi, de összességében korrekt kis kikapcsolódás, továbbra is lineáris cselekménnyel, egy-két közhelyes részlettel, 4-5 óra játékidővel – és Regular fokozaton talán túlontúl is könnyű játékmenettel.

A bevetéseket jó pár apró kis extra dobja fel – nem meglepő módon ezek egy része is ismerős, de találunk újszerűbbeket is. Ott van például a légi támogatást végző repülőgépek, esetleg a légvédelmi rendszerek tűzvezetése, a távirányítású mesterlövészpuska kezelése, illetve Riley, a németjuhász kutyus távirányítása (mely a multis részben is előkerül), vagy a kábeles ereszkedés egy toronyház üvegfalán… Időnként egy csatahelikopterbe vagy egy páncélosba is beülhetünk – jellegük ugyan kicsit árkádosra sikerült megint csak, de nem hiszem, hogy többre igény lenne egy ilyen FPS keretein belül. Nagy öröm, hogy ezeket a kiegészítő részeket nem húzták túl sehol. A felhasználható kézifegyverek közt pedig eddig hanyagolt típusok is előkerülnek. A kihajolás és a futásból becsúszás pedig bekerült a mozgások közé.

A mesterséges intelligencia nem igazán tud többet, és ez nemcsak ellenfeleinkre, hanem bajtársainkra is igaz. A grafika terén nem láttam jelentős előrelépést; a figuramodellek talán hajszálnyit fejlettebbek, de ez minden. Ennél azért lehetne komolyabbat is villantani, mert a grafikus motort egyre többen szidják... A PC-s optimalizálást is sokan köpködik, és bizony a lefagyás és a kilépés élő probléma a játékon belül.

A hadjárat végeztével a SpecOps helyett ezúttal kapunk egy Extinction nevű módot, ahol egyedül vagy csapatban kell egy adott helyszínt megtisztítani a földönkívüliektől és speciális eszközökkel leszámolni a fenyegetéssel, miközben mindenféle szörnyek próbálnak minket bedarálni... Tettem vele egy próbát, de elég bénácskának találtam a dolgot...

A Squads módban szólóban és négyfős csapatban is tevékenykedhetünk. Van lehetőség más csapatok, vagy akár botok ellen küzdeni, melyek egész komoly ellenfelekként viselkednek, de az MW3-ból ismerős túlélőmód is utat talált, némileg más formában. Ez utóbbit négyen játszani már határozottan jobb móka, mint anno ugyanezt ketten.

A multi a jól ismert meccstípusok mellett (Team Deathmatch, Free For All, stb.) néhány újat is felvonultat. Ezek közül a legérdekesebbek:

Cranked
Aki ismeri Statham bácsi két részt megért frenetikus agymenését, az sejtheti, mivel lesz dolga: ha leszedünk valakit, akkor felpörgetve mehetünk tovább (vagyis gyorsabbak leszünk minden téren), viszont mindössze 30 másodpercünk lesz arra, hogy kilőjük a következő ellenfelet, máskülönben felrobbanunk.

Infected
Egyfajta zombi-mód. Ha valamelyik fertőzött egyed elér minket és megöl, akkor mi is megfertőződünk, és korábbi bajtársaink ellen indulhatunk.

Blitz
Rövid, pergős menetekből álló mód. El kell jutnunk egy kijelölt pontra, ahol egy afféle "térkapun" kell átlépnünk, közben pedig megakadályozni az ellenséget, hogy átjusson a számukra kijelölthöz.

Hunted
Minimális felszereléssel indulunk neki és menet közben kell összevadásznunk komolyabb felszereléseket. Nem könnyű, annyit mondhatok.

A multiban most is többféle felszerelésváltozat közül választhatunk, és saját karakterünket is megalkothatjuk. Én mondjuk évek óta azon csodálkoztam, hogy miért nem lehet ezt alapkiszerelésben minden FPS-nél megoldani... Persze jobb később, mint soha. Újfajta killstreakek is kerültek: ilyen például németjuhászunk, aki nemcsak őrködik, hanem távirányítással le is csaphat a közeledő rosszfiúkra.

A multis résszel kapcsolatban eddig nincsenek átütő élményeim, de ez még változhat. Mindenesetre a leírtakból is látszik, hogy nem az egyjátékos hadjárat viszi el a hátán a progit - ez manapság már persze eleve nehezebb, de a Black Ops-nál azért megmutatták, hogy igenis lehet rendes sztoriélményt nyújtani. Mindenesetre láttunk már sokkal jobb Call of Duty-részt is...

Az igazi áttörés elmaradt.
Értékelés: 6/10

Pozitívumok:
*Változatos pályák
*Búváros, űrbéli, kutyás, stb. részek
*Új multis módok

Negatívumok:
*A hadjárat lineáris
*Kevés igazi újdonság
*Lefagyások, akadások
*A grafikus motort ideje lenne lecserélni