Mindig van kivel harcolni...

Számomra úgy tűnik, a Battlefield- és a Modern Warfare-sorozat mögött a Medal of Honor óhatatlanul lemaradt – de már mikor... A két évvel ezelőtt érkezett afganisztáni vonatkozású folytatás is hiába próbált újra a mezőny élére törni. A multis rész egyáltalán nem volt rossz, de az egyjátékos hadjárat meglehetősen jellegtelenre sikeredett. Aztán amikor elkezdtek áramlani az infók a következő játékról, eleve szkeptikusan fogadtam őket, mivel emlékeztem, hogy milyen jól hangzó, de üres frázisokkal etettek meg minket legutóbb. A lényeg, hogy végül úgy döntöttem, adok egy esélyt neki, de – talán önvédelemből – nem nagyon olvasgattam róla cikkeket, csak beszereztem és telepítettem...

A terrorizmus elleni globális háború jegyében a világ több pontján kerülünk bevetésre, Boszniától Pakisztánig s természetesen most is az amerikai különleges alakulatok oszlopos tagjai szerepében, illetve kíséretében (más nemzetiségűekkel csak egy-kétszer találkozunk). Ennél többet nem érdemes elmondanom a történetről – sőt, furamód nem is nagyon tudnék, mivel menet közben elég kuszának hatott, újdonságot viszont nem hordoz...

A grafika szerintem szép, de a fórumok bejegyzéseiből ítélve nem mindenkinek tetszik. A vizuális összhatás ettől még jól eltalált, és a helyszínek kellően sokszínűek. A hurrikán sújtotta fülöp-szigeteki főváros vagy a jemeni hegyekben található erőd például emlékezetes pályák

Az újításokról szólván el kell ismernem, hogy megint nincs túl sok belőlük. Mesterlövészként például végre jobban kell figyelnünk a ballisztikára is, vagyis a szálkereszt rovátkáinak valós szerep jut a nagyobb távolságokra leadott lövéseknél – kár, hogy összesen egy vagy két ilyen helyzet adódik, de ilyenkor egy bajtársunk célkeresőként van segítségünkre, vagyis ha nem is látjuk az eltérést, ő figyelmeztet, hogy merre kell korrigálnunk.

Az ajtók betörése és a szobák lerohanása némileg más: a megadott teljesítmények elérése után ugyanis többféle lehetőségünk is van ezekre (robbanótöltet, sörétes puska, csatabárd, stb.). A kisebb pályatárgyak rombolhatósága adott, de ez persze minket is érint, úgyhogy a nem annyira tartós ládák mögött ne töltsünk huzamosabb időt a tűzharcok során.

A miniatűr lánctalpas jármű csak a Medal sorozatban újdonság, hiszen tavaly már volt szerencsénk hozzá a Modern Warfare 3-ban. Itt és most elég korlátozott (mondhatnám, erőltetett) szerep jut neki, jómagam nem tudtam neki igazán örülni. Több karabélyon is kétféle irányzék található, ez persze jó dolog, de a fenti rivális után ezen sem lepődhetünk meg.

Motorcsónakos és autós száguldozásban is lehet majd részünk. Utóbbinál viszont többen említették, hogy a második ilyen jellegű részhez a Need for Speed egy jól ismert pályáját használták fel... Mivel nem játszottam az említett játékkal, engem ez nem zavart, de ha igaz, akkor az Electronic Arts-nak rosszpont jár érte. Ráadásul aki nem rajongója az autós programoknak, az valószínűleg túl nehéznek is fogja találni a dubai száguldozást (melyet talán a Válaszcsapás autós jelenetei inspiráltak). És akkor már rögtön a negatívumoknál tartunk...

Ami a negatívumokat illeti: a két évvel ezelőtti helyzet megismétli önmagát, mert harcosunknak megint nem áll rendelkezésére füst- vagy fénygránát. Tekintve, hogy elvileg a világ legelitebb katonáinak bőrébe bújva játszunk és minden más csili-vili cuccot megkapunk (lásd feljebb), illetve minden más FPS-ben szériatartozékok a fenti eszközök, fura, hogy pont ezek maradnak el... (Ahogy emlékszem, gránátvetőt se használhatunk.) A bajtársak mesterséges intelligenciája változó: ajtóbetörés után sokszor nekem kellett minden bent tartózkodó ellenséget leszednem – szerencsére nyílt színi tűzharcban már segítőkészebbek, de sokszor most is a mi tűzvonalunkban téblábolnak. Az ellenfelek viselkedése is sokféle, a fedezéket általában kihasználják, de trükközni nemigen fognak, bár néha berohannak közénk és oldalról vesznek tűz alá, míg máskor azt se veszik észre, hogy tőlük két méterre álló barátjukat lelőttük. Négy méterről.

A háttérsztoriban ügyeltek a bajtársi mellett a családi vonal meglétére is. Erre nyilván többen is húzzák majd a szájukat... Azt leszámítva, hogy az elitkatonák életéhez ez is hozzátartozhat, én is kissé erőltetettnek éreztem. A nem kronológiailag érkező pályák és az ezeket megszakító átvezető képsorok pedig óhatatlanul a Battlefield 3-at idézik majd.

Sokan panaszkodnak bugokra. Nekem szerencsém volt, csak az utolsó előtti pályán kezdett el szenyózni, de akkor úgy, hogy le is fagyott a játék, és újra kellett indítani néhányszor. Azt persze mondanom sem kell, hogy a játékmenet lineáris és enyhén túlszkriptelt. Az összjátékidő egyébként körülbelül öt óra volt, és azt hiszem, ennyi bőven elég ebből, főleg, mert a sztori a vége felé egyre laposabb, sőt, egyre unalmasabb lett.

Összhatását tekintve mégis jobbnak tekintem az előző epizódnál, de ahogy az látszik az eddig leírtakból, ez így kevés. Nagyon kevés. Ezek után tettem még egy gyors próbát a multis résszel. Nem lett tőle jobb a kedvem. A szokásos, a Modern Warfare-énél taktikázósabb és nagyobb pályákat felvonultató játékmódban jön elő a sokféle választható nemzetiség, de ez a tényleges játékmenetben igazából senkit nem izgathat komolyan, csak egy apró tisztelgés a nem amerikai elit felé, semmi több. El lehet vele szórakoztatni, de a 2010-es epizód multija sokkal jobban tetszik.

Őszintén szólva egy barátom mondása jutott eszembe, aki szerint a háborús FPS műfaja lényegében halott, új dolgokat nem látunk. A Warfighter összességében ezt támasztja alá, és tényleg szomorú, hogy az egykor élen járó és nagyon is innovatív Medal-sorozat most már csak kullog a mezőny után... Mégis úgy érzem, hogy elsősorban a második világháborús és a modern FPS-ek fulladtak ki. A Call of Juarez: Bound in Blood vadnyugati stílusát például szívesen viszontlátnám más játékokban. A nemsokára érkező Call of Duty: Black Ops II pedig a jövő hadviselését mutatja majd be, és ebből a szempontból máris előnyös helyzetet mondhat magáénak, de mivel hasonló próbálkozások már voltak, továbbá nem akarok elhamarkodott ítéletet mondani, ezt csak úgy halkan jegyzem meg.

Szép köntösbe öltöztetett utánérzés. Már megint...
Értékelés: 6/10

Pozitívumok:
*Atmoszférikus pályák
*Szép (még ha nem is csúcs) grafika
*A mesterlövész-részek hitelessége
*Hiteles párbeszédek és harchelyzetek

Negatívumok:
*Lineáris az egyjátékos mód.
*Még mindig nincs füst- és villanógránátunk.
*Miért nincs gránátvető?
*Kevés igazi újdonság.
*Egyes gépeken bugos vagy lefagyós.