Öregkori invázió
Egy barátom hívta fel a figyelmemet a közelmúltban magyarul megjelent sci-fi kötetek egyikére, mely kapcsán rögtön Heinleint kezdték emlegetni a vonatkozó fórumokon, és ez rögtön kíváncsivá tett…
A messzi jövőben az emberiség kirajzik az űrbe és az ottani fajokkal háborúzva igyekszik lakható bolygókat elfoglalni a Gyarmati Véderő vezetésével. A Földön megöregedett és 75. életévüket betöltő férfiak és asszonyok számára éppen ez jelenti a kitörési lehetőséget, ugyanis közülük toboroznak katonákat ehhez a hadjárathoz. A megözvegyült John Perry tehát hetvenötödik születésnapján jelentkezik és hitelt adva a pletykáknak, nagyon várja már, hogy átessen azon a fiatalító folyamaton, melynek hiányában hiába remélné bárki is, hogy képes lesz harcolni az emberiségért odakint…
A bevezetőben említett párhuzamot kár is lenne letagadni, főleg, mert a szerző az utószóban is egyértelművé teszi, hogy valóban Heinlein inspirálta őt, ezt viszont senki ne vegye fenyegetésnek: a Vének háborúja önálló munka és egy kritikus szavainak igazat adva „megmutatja, miként tudnak a régi, bevett elemek felvillanyozódva megújulni, ha valaki tehetséggel és eredeti gondolatokkal nyúl hozzájuk.” Én persze nem olvastam az elmúlt fél évszázad összes katonai sci-fijét, de jó volt, hogy olvasás közben nem az utánérzések domináltak nálam, még ha a „kirajzunk az űrbe gyarmatosítani” alapötlet oly sokszor látott is ebben a műfajban. Scalzi stílusa ráadásul olvasmányos, pörgő és közvetlen, több helyen humoros és csattanós, – a kötet elolvasása ezért valószínűleg senkinek nem tart majd tovább egy-két napnál – ráadásul a történet kerek egészet alkot. De hogy gondolatébresztő is lenne, ahogy egy kritikus mondta? Nem éreztem így. Heinleintől eltérően ugyanis a morális-etikai kérdéseket feszegető részek helyett többször kapunk technikai-tudományos jellegű eszmefuttatásokat, és a világűr meghódításával kapcsolatos erkölcsi kétségek fejtegetése nem hagyott bennem mély nyomokat. Így, összességében egy korrekt katonai sci-fi-regényként értékelem.
Az 1969-es születésű John Scalziról annyit érdemes még elmondani, hogy ez volt első könyve (először 2005-ben jelent meg), melyhez több folytatást is összehozott később, s ezek, nagyon remélem, magyarul is megjelennek még. Ezenfelül esszéket, ismeretterjesztő köteteket és cikkeket is ír, illetve blogot is vezet. 2010 óta az Amerikai Science-Fiction és Fantasy Írószövetség elnöke.
Vének háborúja (Old Man’s War)
Írta: John Scalzi
Fordította: Pék Zoltán
Agave 2012
256 oldal
A bejegyzés trackback címe:
https://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr1004798189
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
real 2012.10.01. 10:31:12
Zseniális egy scifi. A műfaj legtöbbjével az a gondom, hogy 1-2 jó ötlet van benne a jövőre vonatkozóan (elsősorban technikai értelemben) és minden másban viszont pont olyan minden, mint abban a korszakban amikor a regény született. Ezen végre nem éreztem ezt (néhány helytől eltekintve), hanem viszonylag széleskörűen leírta a jövő lehetséges technológiáit.
A folytatásokra kíváncsi leszek, ennek a mostaninak nem éreztem a lezárást vagy a katarzist a végén, ezért inkább az első kétharmada tetszett jobban.
Mindenkinek csak ajánlani tudom.
A folytatásokra kíváncsi leszek, ennek a mostaninak nem éreztem a lezárást vagy a katarzist a végén, ezért inkább az első kétharmada tetszett jobban.
Mindenkinek csak ajánlani tudom.