Egy ausztrál mesterlövész élete

Jelen blog egyik legolvasottabb és - a kommenteket elnézve - a legnagyobb vihart kavart bejegyzése egy amerikai mesterlövész önéletrajzi írása volt. Most ugyanarról az oldalról egy sokat látott - de sokkal szerényebb - ausztrál katona kötetét mutatnám be.

Az Új-Zélandon született Rob Maylor már kiskora óta katona akart lenni. A középiskola elvégzése után azonban fiatal volt még ehhez a szakmához, ezért inkább szerelőnek tanult. Miután pár haverjával végigbulizta Nyugat-Európát, úgy döntött, belép a brit Királyi Tengerészgyalogsághoz. A harminchetes, igen embert próbáló kiképzés végén megkapta zöld barettsapkáját, és a következő években volt mit csinálnia, elsősorban Észak-Írországban és Norvégiában, de közben a mesterlövész-kurzust is elvégezte. Feleségével végül Ausztráliába költöztek, és Maylor a rendőrségnél próbált szerencsét - kevés sikerrel. Egy idő után az ausztrál hadsereg tagja lett és elölről kezdett mindent, a gyalogsági alapkiképzéssel és a mesterlövész tanfolyammal. A kelet-timori válság idején többször is bevetették a térségben. Ekkor már érezte, hogy szívesebben dolgozna a legjobbakkal, ezért jelentkezett az ausztrál SAS (ASAS, illetve manapság SASR néven ismert elit ezred) kötelékébe. Velük is visszatért Timorba, de kivette a részét az afganisztáni harcokból is. Összesen 18 évet töltött katonáskodással.

"Eléggé különc lélek vagyok, ám legjobban a mesterlövészet harcászati oldala és a lopakodás nyűgözött le: juss el észrevétlenül a megfelelő lőállásig, add le a lövést és húzz el. Veszed mindazt, amit eddig tanítottak neked és taktikailag helyesen cselekedsz. A mesterlövészet 70 százaléka nem egyéb, mint az alapvető gyalogsági készségek alkalmazása, de igen magas színvonalon. A fennmaradó 30 százalék az, ami a jó mesterlövészt teszi, és úgy vélem, ebben rejlik az egésznek a "sötét művészete". Az ellenség ezt találja a legbaljósabbnak, és itt kell minden érzelmet félretenni, mert részletekbe menően kell megtervezned, hogyan fogsz a csatatéren lopakodva megölni egy adott személyt, utánad pedig mindössze egy holttest marad majd, jelezvén, hogy ott jártál. A mértékletesség a katonáskodás minden terén fontos, de különösen a mesterlövészetben. Olyan szakma ez, ahol tényleg erény a nyugalom. Kivételes szintű készségekkel kell bírnod, de ezekhez magadnak is alkalmazkodnod kell. Hiába jutsz el észrevétlenül a megfelelő helyre, ha nem tudsz távolságot becsülni, délibábot értelmezni, szelet mérni, mert így nem fogod eltalálni a célpontot. Ez a rengeteg apró tényező mind-mind szükséges ahhoz, hogy sikeres lehessél."

Maylor alapvetően Andy McNab, Chris Ryan vagy David Bellavia stílusában meséli el saját történetét, itt-ott kitérve persze családi életére is. Személy szerint picit feszesebbre vágtam volna mondanivalóját, mivel egy-két rész óhatatlanul elnyújtott (például a nyugat-európai kocsmakörút ilyen részletességű bemutatása meglehetősen unalmasra sikeredett), míg másutt túlságosan is gépiesnek éreztem a leírásokat. A szerkesztőnek, Robert Macklinnek talán jobban kellett volna figyelnie... Ettől függetlenül érdekes olvasmány volt, mivel ausztrál és új-zélandi katonáktól még nemigen olvastam beszámolókat. A kötet végén található ajánlók viszont felkeltették az érdeklődésemet, úgyhogy valószínűleg lesz itt még más is... 

SAS Sniper - The World of An Elite Australian Marksman
Írta: Roby Maylor & Robert Macklin
Hachette Australia 2010
338 oldal