PC: Battlefield – Bad Company 2
2011. augusztus 26. írta: Monty H.

PC: Battlefield – Bad Company 2

A csodafegyver nyomában

A Battlefield-sorozat neve leginkább a multis játékosokban kelthet kellemes érzéseket. A Bad Company 2 reklámkampányában azonban fontos szerep jutott annak a részletnek, hogy ehhez a programhoz bizony készül majd egyszemélyes hadjárat is, sőt nem is akármilyen. Innentől fogva engem is érdekelt a dolog, bár a játékot csak nemrégiben, a premier után sok hónappal szereztem be…

Rögtön a legelején durva meglepetés ért. A program ugyanis az egyjátékos hadjárat állásait képtelen elmenteni. (A webes fórumok bizony hemzsegnek azoktól a játékosoktól, akiknél ez gond volt, vagyis nem egyedi eset ez.) Ergo vagy végigjátsszuk az egészet együltőhelyünkben, vagy próbálkozhatunk az interneten olvasható trükkökkel, melyek ezt a problémát állítólag orvosolják. Mivel a fenti módszerek nálam nem vezettek eredményre, kénytelen voltam az egészet egyben végigtolni. Most először örültem annak, hogy a készítők nem lépték túl a néhányórás játékidőt… (Normál módban az egyjátékos rész körülbelül hét órát igényel.) Őszintén szólva vérgáznak tartom, hogy egy olyan neves cég, mint az Electronic Arts nem volt képes még egy rohadt patch-et sem kiadni eme problémára… Ha nem leárazva vettem volna ezt a programot, tuti visszavittem volna. Az EA pedig nézzen magába, mert most nagyot zuhantak a szememben, és nem először.

1944 vége felé egy amerikai kommandó száll partra egy eldugott csendes-óceáni szigeten, azzal a céllal, hogy egy átállt japán tudóst felvegyenek és biztonságba helyezzenek. Az akcióban részt vevők nem tudják, mi áll a dolog hátterében, de erősen gyanítják, hogy valamiféle csodafegyverről lehet szó… Itt indul a történet, s egy röpke küldetés keretében a második világháború idején kezdjük a játékot, hogy a sztori természetesen a jelenben folytatódjon.

A történetvezetés sajnos nem a program erőssége. Úgy is mondhatnám, hogy egy átlagos, nyolcvanas évekbeli, C-kategóriás akciófilmet idéz. Az alaptörténet még elmegy – pláne ezzel a misztikus felütéssel –, de ahogy levezetik az egészet… Valahogy hiányzik belőle a só meg a bors. A párbeszédek színvonala hullámzó, a karakterek (megszeppent szemüveges műszaki mókus; keménykedő texasi izomagyú; néger őrmester) pedig elég sablonosak. Ráadásul a multis előélet visszaüt, mert az átvezető képeket sem adagolták igazán kiegyensúlyozottan – ráadásul sokszor nem is lenne szükség átvezető képekre, elég lenne a főhőst lefékezni, míg a fejleményeket kibontó esemény végbemegy. További negatívum, hogy a dialógusok megértéséhez hasznos feliratokat bekapcsolhatjuk ugyan, de a betűméret olyan szemtelenül apró, hogy időnként nem voltam képes elolvasni, pedig a csatazaj miatt szükségem lett volna rá… Emiatt a sztori sem teljesen érthető mindenhol.

Négytagú alakulatunk először a hófödte orosz hegyek között kommandózik, majd később megfordulunk Latin-Amerika különböző pontjain is, vagyis a környezeti változatosságra – a dzsungeltől a metropoliszig – nincs panasz, főleg, hogy a grafika nagyon szép. Az egyes helyszínekre jellemző színvilág, a küldetés közben változó időjárási körülmények vagy épp a látási viszonyok hiteles felidézése nagyot dob a hangulaton. A zajok is a helyükön vannak, zene viszont nagyon ritkán csendül fel.

A kezelés terén nagyon zavart, hogy egyrészt nincs hasalás (lásd még a szintén az EA-tól érkezett MOHA Airborne-t), másrészt a legörnyedést nem lehet fixre tenni, vagyis a CTRL gombra ránehezedve kellett sokszor ide-oda rohangálnom. Ha az irányzékon át való célzás lehet fix, akkor ez miért is nem?

A sebzési modell igen kifinomult: ellenfeleink változatos módon rogynak össze lövéseink nyomán, bár a hullák testhelyzete időnként elég abszurd. Saját magunk sebesülését vörös vakság és eperdzsem jelzi, gyógyítási lehetőség vagy szanitéc nincs. (Apropó, most játszom újra a Pacific Assaulttal, és megint rácsodálkoztam arra, mennyivel életszerűbb, hogy az osztagban van egy felcser, nekünk pedig van saját sebkötözőnk, mellyel enyhe seb esetén elláthatjuk magunkat… Nagy kár, hogy ezt az eljárást nemigen használják más programokban.) Ami pedig a környezet sebzési modelljét illeti, nagyon sok tereptárgy rombolható. Ez különösen azért fontos, mert más játékokban megszokhattuk, hogy a falak mindig megvédenek az ellenséges lövedékektől. Nos, itt jobb lesz vigyázni, mivel nemcsak az őrtornyok, hanem a házfalak is lebonthatók, így tehát arra ébredhetünk, hogy a lakóépület, ami mögé behúzódtunk, lényegében eltűnt, nekünk pedig új fedezék után kell nézni, de nagyon sürgősen.

Az egyik küldetésben a sebzési modellünk egy egészen újfajta variációját láthatjuk, méghozzá a hóvaksággal kombinált kihűlést. Egyik kunyhóból a másikig jutva, a tűzhelyeknél mindig felmelegedve kell haladnunk és utolérnünk társainkat, miközben ellenséges katonák is felbukkannak, látásunkat pedig a hóvihar lassan múltidőbe teszi… Az ötlet kiváló, a történet szerinti alaphelyzet viszont egyszerűen nevetséges. A gyenge forgatókönyv megint megbosszulta magát…

A mentési rendszer automatikus, és többször is kiakasztó, mivel sokszor nem a részfeladatok végeztével ment a gép, így egy-egy nehezebb fázisnak sokszor tucatszor is neki kell ugrani az elejétől. Csapattársaink intelligenciája továbbra is sok kívánnivalót hagy maga után – az igazán rázós feladatokat meghagyják nekünk, míg ők a háttérből figyelnek, milyen ügyesek vagyunk… Eccch.

A fegyverarzenál kellően széles. Kétféle nagyvas lehet nálunk. A bevezető küldetésben mondjuk nem értettem, hogyan találhatok lelőtt japán katonánál amerikai Garandot, de azért örültem neki. A modern részben túlnyomórészt a gránátvetővel ellátott XM-8-hoz, később az F-2000-hez ragaszkodtam, de jól jött a PKM golyószóró, és időnként mesterlövész-puskára is szükség volt. Rakétavető terén leginkább a régi vágású Carl Gustav áll rendelkezésre, esetleg egy TOW, de előbbivel észveszejtő leszedni egy fürge Mi-28-ast. Időnként tűzvezetési feladatot is kapunk, egy erre rendszeresített távcsővel egybekötve, továbbá járműben ülve a beépített nehézfegyver kezelése is sokszor ránk marad…

A járművezetés – Battlefield-epizód lévén – szinte kötelező plusz. Beülhetünk hát helikopterbe (lövészként), teherautóba, dzsipbe és quadba, sőt, motorcsónakba és tankba is. Ezek azonban csak átmeneti felüdülést jelentenek a gyalogos harc közepette, melyben nagyon tetszett az az aprócska plusz, hogy egyes helyszíneken van tér némi taktikázásra, vagyis legalább azt eldönthetjük, hogy az utcán bumlizunk végig, vagy a környező házak belsejében igyekszünk utat keresni, esetleg megkerüljük az épületeket. A hasonszőrű FPS-ekhez képest picivel több ilyen lehetőség adódott, ha nem is sokkal.

Az összhatás igencsak felemás. Élményben leginkább az új Medal of Honort és a Crysist idézi, azzal a kitétellel, hogy igazi újdonságot nem tartalmaz, csak egy szokványos kivitelű és nagyon szép külsejű játékról van szó. A fent említett negatívumok számomra különösen zavarók voltak. Akiket ezek nem zavarnak és nem játszották végig az elmúlt évtized jelentősebb FPS-eit, esetleg kizárólag a multis részre utaznak, azok viszont jól szórakoznak majd. Én viszont nem tartozom közéjük…

Értékelés: 7/10
Az EA ennél többre is képes lett volna…


Negatívumok:
*Vérszegény történet
*A MOHA-t idéző, időnként túlzottan nehéz, szkriptelt részek
*Az átvezető képsorok szétvágják a játékot
*Nix csapatmunka
*A mentési rendszer hiányosságai

Pozitívumok:
*Hiteles és változatos környezet
*Szép grafika és kiváló hangok
*Járműves részek
*Fegyverválaszték

A bejegyzés trackback címe:

https://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr283177691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Karatekölyök 2011.08.26. 12:31:32

Elég régóta olvasom a blogodat, de csak most vett rá a lélek, hogy kommenteljek is.Tetszik a stílus főleg, hogy külföldi műveket is bemutatsz katonai témában.De, hogyha ennyire érdeklődsz az efféle dolgok iránt hogy-hogy nem próbáltad még az Arma 2-t? :) (Szigorúan ACE 2 moddal! )Sokkal realisztikusabb élményt nyújt mint a lineáris játékmenetű arcade tucat fpsek.
További szépnapot!

Monty H. 2011.08.28. 20:04:46

@Karatekölyök: Már hallottam az Arma 2-ről és tudom, hogy mostanság már olcsón is kapható, de még nem szántam rá magamat, viszont az Op. Flashpoint - Dragon Risingba már belekezdtem egyszer...

Karatekölyök 2011.08.29. 16:25:28

Az alap Arma2 már ingyenes :) Érdemes mellécsapni az Operation Arrowhead nevű kiegészítőt,meg még van 2 kisebb is az egyik Brit témájú,a másik pedig PMC. De mint már említettem az egészet az ACE 2 mod fűszerezi igazán finommá :)

Ghery88 · http://omagyar.blog.hu/ 2011.09.01. 19:44:34

Én egy ideje olvasom a blogot, néha még kommentálok is.:) Most viszont nagyon nem tudok egyet érteni veled.

A kezelésben van némi igazság, a mentés nálam nem volt gond, csupán az egérrel kellett bűvészkedni, hogy működjön. Technikailag újat tényleg nem mutat (mármint a rombolható környezeten kívül, ami rendkívül jó) és akadnak frusztráló részek is (megvadult teherautó).

De! A történet, a karakterek, az állandó utalások (pl. a COD MW2-re) egyszerűen zseniálisak. Ha a modern COD egy hollywoodi sikerfilm, akkor a Bad Company 2 az ünnepelt B kategóriás alkotás. Nem jobb, nem eredetibb, de hangulatosabb. Van "lelke". Ellentétben a COD Black Ops-szal.

Monty H. 2011.09.01. 21:46:34

Az MW2-re hol történik utalás?

A hangulatosság nálam a környezetben merült ki, illetve egy-két beszólásnál, de utóbbiaknál az volt a véleményem, hogy ilyen külsőhöz sokkal jobban kidolgozott történet járt volna. Éppen a "lélek" hiányzott nála. Az MW2-nél nincs talán "lélek", de ott besz*rtam a félelemtől, amikor azt láttam, hogy a ruszkik tömegesen potyognak az égből, mi meg ott állunk és védjük meg a jueszét. Nem azt éreztem, hogy szuperkommandós vagyok, hanem, hogy a gépezet apró csavarja, és nem számít, hogy meghalok-e... (Legalábbis elsőre játszva nagyon ilyen volt. Ehhez képest a BCo2 amolyan "daráljuk le, lássuk, ez milyen" volt.)

A Black Ops-nál valóban a pergős játékmenetre nyomultak és átestek a ló túloldalára. De még így is jobban tetszett, mint a fenti darab....

Azért azt is el kell árulnom, nyilván érződött is, hogy a mentési probléma rányomta a bélyegét a hangulatomra, de félek, enélkül se lett volna az összhatás sokkal jobb. Bocsánat...

Ghery88 · http://omagyar.blog.hu/ 2011.09.02. 16:18:03

Egyik: www.youtube.com/watch?v=Ck325kilXj0

A másik meg a quad és a motorosszán:)

Van Predatoros is a dzsungeles pályán.

Monty H. 2011.09.02. 20:41:45

@Ghery88: Köszi, megnéztem. Mondjuk nem estem tőle hanyatt. A predatoros rémlik, de szó szerint nem tudnám felidézni.

Ghery88 · http://omagyar.blog.hu/ 2011.09.02. 20:55:05

A kedvenc részeiket emlegetik belőle, de pontosabbat én se tudok.

A játékhoz még annyit, hogy én Barett-tel és rakétavetővel rohangáltam, egészen az utolsó pályáig:)

Monty H. 2011.09.04. 10:15:42

@Ghery88: Az érdekes lehetett, mivel a Barett közelharcban nehézkes, a rakétavető meg lassan utántölthető... :-)

Ghery88 · http://omagyar.blog.hu/ 2011.09.04. 15:10:24

Igazából csak egyszer volt gondom, de akkor csodával határos módon sikerült betolnom szerencsétlen Sweetwatert magam elé:D

s2h7e11 2011.11.07. 13:08:03

Üdv, én is először kommentelek, de régi olvasó vagyok...
Annyi lenne a megjegyzésem hogy állításoddal ellentétben a folyamatos guggoláshoz nem kell lerohasztanod a kisujjadat, elég ha használod a "toggle crouch" opciót a beállításokban.
Sajnálom hogy nem jött be a cucc, szerintem a multit beleszámítva az utóbbi idők legjobbja volt, én egészen a BF 3 kijöveteléig nyomtam szinte naponta.

Monty H. 2011.11.10. 11:31:53

@s2h7e11: Ajjjj. Pedig még kerestem is a beállításoknál... Én tévedtem. Köszi.
süti beállítások módosítása