Ian Fleming gyermekei akcióban

Irigylem a briteket. Hadtörténelmük csak úgy hemzseg a filmre kívánkozó hőstettektől (és jó pár kudarctól is) melyek egy része bizony már vászonra is került. Hogy most, a 21. század elején mennyire érdemes visszanyúlniuk a második világháború korai korszakához, kérdéses, de ha igényesen állnak hozzá, végül is miért ne? Sean Bean neve például sokat ígér, de persze az ő szereplése sem garantálja a sikert…

1940 júniusában a Brit Expedíciós Haderő tönkreverve hagyta el a kontinenst Dunkerque-nél. A Nyugat-Európát elözönlő német seregek zaklatására több módszer is adódott a következő négy évben, ezek egyike a frissen felállított kommandó-alakulatok bevetése volt. A mai különleges erők közvetlen elődeinek úttörő feladat jutott ebben az időszakban, és bár első vállalkozásaikat nem egyszer csúfos kudarcok is kísérték, jelentős szerepet játszottak, s az ellenség nemsokára megtanulta félni a zöldsapkás ördögök nevét…

A film egy gyávasága miatt büntetőtelepre juttatott angol katonával kezdődik, aki mindent elkövet, hogy társa elbeszéléséből megismert titkos kommandó tagja lehessen, melynek parancsnoka éppen egy nagy fontosságú bevetésre szed össze katonákat. A néhány fős csoport feladata egy norvégiai német radarállomás lerohanása és az ellenséges szerkezet technikai paramétereinek felmérése, egyes részeinek elrablása, hogy az angol mérnökök képesek legyenek hathatós módszereket kidolgozni ellene.

Adrian Vitoria háborús drámájáról ugyanaz jut eszembe, mint mondjuk a klasszikus repülős filmről, A 633-as repülőszázadról: az, hogy ötven évvel ezelőtt remekül megállta a helyét, de ma már ódivatúnak hat. Miért is? Először is, mert tipikusan brit, de nem túlságosan kidolgozott karakterekkel dolgozik. Másodszor is, mert végig megelégednek a viszonylag felületes, de legalább pergő történetmenettel, mely – kitalálható – az akcióra helyezi a hangsúlyt, miközben azért elejt néhány olyan utalást, mely háttértörténetnek kevés, de legalább potenciális fordulópontokat sejtet. Harmadszor, feltűnnek újra a régi stílusú mozinémetek, akik elszántak, embernek nemigen nevezhetők, kegyetlenkedésre hajlamosak, mi több, még élvezik is ezt a szerepet. Negyedszer, a csatajelenetek dinamizmusa elég lagymatag, úgyhogy a film ilyen téren sem mutat fel semmi újat. Így hát nem csoda, hogy ennyi negatívum mellett elsikkadnak a pozitívumok. A színészek közül egyedül Sean Bean (Bravó Kettő Nulla, Ronin, Férfias játékok) érdemel említést.

És ha már a történelmi hitelesség kérdésébe is belemászhatok, megemlíteném, hogy a német radar műszaki felderítését célzó műveletre nem is Norvégiában került sor, és nem is ekkoriban, hanem Franciaországban, Le Havre mellett, Brunevalnál, 1942 februárjában, lényegesen több katona bevetésével. Ha választhatnék, szívesebben látnám viszont az eredeti történetet… És ha már szóba került az alcímben Ian Fleming, nos, a háború idején a tengerészeti hírszerzésnél szolgáló későbbi író, James Bond figurájának kitalálója is feltűnik a történetben, mint a küldetésért felelős parancsnok.

Ódivatú háborús szösszenet.
Értékelés: 4/10

Hősök kora (Age of Heroes)
Atlantic Swiss Productions 2011
Háborús dráma (90 perc)
Rendező: Adrian Vitoria
Szereplők: Sean Bean, Izabella Miko, Danny Dyer
Zene: Michael Richard Plowman