A hazáért és az aranyért
Két évvel ezelőtt, amikor a 65. évforduló kapcsán sorra vettem a normandiai csatával kapcsolatos filmeket is, valahogy kimaradt ez a darab, bár a történet már nem a francia partoknál játszódik, hanem immár elég közel a német határhoz. A klasszikus filmek rajongói számára valószínűleg nem kell bemutatni Brian G. Hutton háborús vígjátékát, de bizonyára vannak, akik még sosem hallottak erről a fantasztikus hangulatú agymenésről…
1944 nyarán az amerikai haderő éppen Franciaországon vágja át magát. Az élbolyban ott van Bazi Joe őrmester és harcedzett, éppen ezért egyre kedvetlenebb felderítő szakasza, akikre igencsak rájárt a rúd, rendes pihenőhöz viszont régen jutottak. Egyikük, Kelly, a lefokozott hadnagy egy foglyul ejtett német tisztből kiszedi, hogy az ellenség nagy mennyiségű aranyat tárol egy közeli – és egyelőre megszállás alatt álló – kisvároska bankjában. Nekilát tehát, hogy kellő háttértámogatással végrehajtsa a tökéletes bűntényt, és ne csak tetveket meg zsákmányolt pisztolyokat vihessenek haza szuvenírként…
A Kelly hősei az a fajta – szinte ártatlan – háborús film, ami inkább illene a kalandfilm műfajába. Komolyan venni ezért nem is lehet, de nem is kell, ugyanakkor tökéletes szórakozást nyújt, miközben kiváló színészi alakításokat és remek akciójeleneteket láthatunk, nem is beszélve az elsőrangú forgatókönyvről, mely hossza ellenére is élvezhető filmet eredményez. Más szóval ez is azon régi stílusú alkotások közé tartozik, ahol az egyszerű alapsztori sem volt akadály a világsikerhez. A történet egyébként állítólag megtörtént eseményeken alapul, melyekről Ian Sayer és Douglas Botting írt a Nazi Gold: The Sensational Story of the World's Greatest Robbery (A nácik aranya: a világ legnagyobb rablásának szenzációs története) című könyvükben.
A színészarcok közül érdemes kiemelni Csodabogár szerepében Donald Sutherlandet, aki akkoriban aktív résztvevője volt a vietnami háborút ellenző mozgalomnak, és ezen alakítása tulajdonképpen még párhuzamba is állítható a fenti szereppel, hiszen csak a vak nem látja, hogy figurájában ott van a negyvenes évekhez még korai, de a hatvanas években már könnyedén értelmezhető hippi, aki ráérősen igyekszik kihúzni a háború végéig. Egyébként eredetileg nem volt benne a filmben az a Csodabogárékkal kapcsolatos homoerotikus felhang, amit a magyar szinkron egy-egy mondata enged sejtetni. Apropó, magyar szinkron: ha csak egyetlenegy igazán jól sikerült szinkront kellene választanom az elmúlt ötven évből, jó eséllyel ezt a filmet emelném ki, és nemcsak a fordítás minősége miatt. Inke László (Isten nyugosztalja) Telly Savalas, Kovács István Clint Eastwood, Helyei László Donald Sutherland (még szép!), Bodrogi Gyula Don Rickles magyar hangjaként egyszerűen fenomenális, de ott találjuk még Szerednyei Bélát, Gáspár Sándort, vagy Kézdy Györgyöt is.
Érdekesen keveredik a filmben többféle zsáner is: a háborús műfaj adott, a vígjáték a számos kiszólásnak hála szintén, de a vadnyugati filmek hangulata is tetten érhető, részben a zenének, részben az alaptörténetnek, részben Clint Eastwood alakjának köszönhetően, aki lényegében egy szűkszavú cowboy – második világháborús egyenruhába bújtatva. És ha már a zenénél tartunk: Lalo Schifrin eredeti filmzenéjéhez hozzácsaptak pár kellemes country-dalt is, az összhatás pedig páratlan. A főcímként és végefőcímként is elhangzó Burning Bridges egyébként egy vallásos ének. Mellesleg a film első megtekintése (1993) óta nagy kedvencem ez a szám…
A mellékszereplők között elsőre kiszúrtam Mulligan szerepében Telly Savalas testvérét, George Savalast (aki később a Kojakben is együtt dolgozott fivérével), Gutkowski szerepében Richard Davalost, aki az Édentől keletre című drámában James Dean oldalán szerepelt, Karl-Otto Albertyt, aki többször is játszott már német tisztet (például A halál ötven órájában, Az angliai csatában vagy A nagy szökésben), Stuart Margolint a Vasmadarak II-ből, de nagyon érdekes, hogy még Yves Montand is kapott egy nyúlfarknyi SS Sturmbahnführeri szerepet a film vége felé…
A forgatás Jugoszláviában folyt, és a filmben látható haditechnika tekintélyes része bizony eredeti. Ami kivétel, az a T-34-esből átalakított Tigris páncélos, az amerikai vadászgépet alakító Ikarus 552-es jugoszláv repülő, vagy a szakasz mesterlövészének puskája (mely nem egy 1903-as Springfield, hanem egy orosz Moszin-Nagan). Egyébként egy internetes rajongó végzett némi számítást és szerinte a filmben említett aranymennyiség értéke akkori árfolyamon nem 16 millió, hanem inkább 196 millió dollár lett volna… Azért jó tudni, nem?
Az 1970-es filmet hazánkban egyébként csak 1984-ben mutatták be. VHS-en is forgalmazták, illetve a tévében többször sugározták, mielőtt a DVD-kiadás is megérkezett volna. Ezen szerencsére megtalálható az őseredeti magyar szinkron, illetve angol és magyar feliratok, de extraként mindössze egy korabeli előzetes szolgál.
Időtlen klasszikus.
Értékelés: 10/10
Kelly hősei (Kelly’s Heroes)
Warner Bros. 1970
Háborús vígjáték (144 perc)
Rendező: Brian G. Hutton
Szereplők: Clint Eastwood, Telly Savalas, Donald Sutherland
Zene: Lalo Schifrin
