FILM: Édentől keletre
2011. február 02. írta: Monty H.

FILM: Édentől keletre

A boldogság nyomában

Mivel közeleg James Dean születésének 80. évfordulója, elhatároztam, hogy bemutatom az amerikai mozi egyik legnagyobb sztárjának nagyjátékfilmjeit. Szomorú, de csak három akad, amelyben főszerepet játszhatott. Az Édentől keletre volt az első.

John Steinbeck klasszikus regényét Elia Kazan vitte filmre. Az ő nevéhez fűződött az ötvenes évek elején készült egyik legsikeresebb hollywoodi alkotás, A vágy villamosának filmváltozata, mely a jól ismert Tennessee Williams-dráma alapján készült, a főszerepben Marlon Brandóval. Kazan komolyan fontolóra is vette Brandó szerepeltetését ebben a filmben, ám ő egyszerűen túl idős volt már hozzá akkoriban. Fiatal és robbanékony arcra volt szükség ehhez a főszerephez, és a forgatókönyvíró tanácsára – aki akkoriban tekintette meg Az immoralista című darabot New Yorkban – végül James Deant kérte fel Cal Trask eljátszására. A rendező korábbról emlékezett Jimmyre, hiszen a fiú rövid ideig járt Kazan Színész Stúdiójába. Bár nehezen értett vele szót, el kellett ismernie, hogy személyisége tökéletessé teszi a regénybeli Cal életre keltésére. Ennél is érdekesebb, hogy Steinbeck is találkozott Deannel a forgatás előtt, és Jim kiválasztása az ő állítása szerint is telitalálatnak bizonyult.

Az eredeti Steinbeck-regény azonban túlzottan is monumentálisnak bizonyult a filmkészítők számára, így a forgatókönyv a kötet végső szakaszára összpontosít, vagyis irodalmi adaptációként inkább csak szabad feldolgozásnak számít. Kazannak egyébként is voltak ötletei arra nézvést, hogy belevigyen a két fiútestvér elhidegült kapcsolatába némi burkolt homoszexuális élt – ezt nem közölte a stúdió vezetőivel, de a vágás során, illetve a promófelvételek válogatása során ez is kisült, és természetesen nem kapott zöld utat.

Az Édentől keletre amerikai családregény, mely 1916-17 környékén kezdődik. Az apa, Adam egyedül neveli két fiát, Calt és Aront, akik kétpetéjű ikrekként látták meg a napvilágot. Az anya már nincs velük, ő a szülés után nem sokkal otthagyta őket, de nem ment messze, csak a szomszédos Monterey-be, ahol erkölcstelen, de gyümölcsöző karrierje folytán végül egy bordélyház igazgatónője lett. Az időközben felnőtt Cal azonban megneszeli, hogy anyjuk él és a nyomába ered… Fivére, Aron már javában udvarol egy helyi leányzónak, Abrának. A két testvér személyisége gyökeresen eltérő: míg Aron nyugodt, kiegyensúlyozott és egyszerű lélek, Cal nyughatatlan és zavarodott. Apjuk pedig, a szigorú, katolikus apa láthatóan jobban szereti Aront. Cal elhatározza, hogy valamilyen módon mégis örömet szerez neki…

James Dean alakítása telitalálat volt. Cal karaktere szinte tükörképe az övének, hiszen Dean is korán elveszítette édesanyját, apjával pedig nem is igazán volt ezek után kapcsolata, bár egy ideig egy fedél alatt laktak. Ebben a filmben a drámaiság legnagyobbrészt az ő szerepéből, az ő személyiségéből fakad. Szeretetre éhes, de kitaszítottnak érzi magát; tudni akarja ki ő, de nincs kitől választ kapnia; az erkölcsös apja és erkölcstelen anyja közötti ellentét is megzavarja. Testvérét Dick Davalos játszotta, akinek ez volt az egyetlen jelentős filmszerepe (még talán a Kelly hőseiből emlékezhetünk rá), ennek ellenére kiválóan alakította az apához jobban húzó, láthatóan érettebb, de sablonosabb fiút. Az atya pedig Raymond Massey, aki az életben is olyan karakter volt, mint a filmben. Ráadásul a tény, hogy a magánéletben Deant – stílusa és magaviselete miatt – mélyen elítélte, csak elősegítette, hogy a történet érzelmi csúcspontját, a félresikerült születésnapi köszöntőt olyan hitelességgel játszhassák végig, amely a mai napig megrendítő. Jimmy ebben a jelenetben kiadhatta magából mindazt a keserűséget, ami egész életében kísérte, Massey pedig eredendő ellenszenve folytán élethű módon volt képes őt lényegében ellökni magától.

Bár a film komoly kritikai sikert is elért, a legérdekesebb az volt, ahogy a kamasz nézők reagáltak rá: Jimmy alakítása teljesen felkavarta őket. És hol volt még akkor a Haragban a világgal

A filmet utoljára 1998-ban sugározta a Magyar Televízió. A Dean halálának 55. évfordulójára kiadott DVD-változat első lemezén a film szerepel, angol, német és spanyol hanggal, magyar, angol, német, francia, spanyol és rengeteg más felirattal egyetemben. Az extrák közt előzetes, audiókommentár, a Mindörökké James Dean és az Édentől keletre – Művészet az élet keresésében című dokumentumfilmek, kisfilm a premierről, kimaradt jelenetek és próbafelvételek, illetve ruha- és díszletpróbák.

Édentől keletre (East of Eden)
Warner Bros. 1955
Családi dráma (113perc)
Rendező: Elia Kazan
Szereplők: James Dean, Julie Harris, Raymond Massey
Zene: Leonard Rosenman

A bejegyzés trackback címe:

https://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr672599446

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

symor 2011.02.02. 08:36:13

Nekem Deantől ez a kedvenc filmem, sokból sajnos nem válogathatok és természetesen mindegyik ma már klasszikusnak számít. Az, amelyik a legközelebb áll hozzám, mégis ez az adaptáció legendásan rövid pályafutásából.

Lehet filmjelképként tekinteni a Haragban a világgal-ra, annak varázslatos pillanataival, vagy megbecsülni az Óriást. Az Édentől keletre ezek mellett is valami egészen különleges tud lenni Dean alaptézisében.

Mindenkinek csak ajánlhatom, mert még ma sem egy könnyű, vagy elavult darab, inkább örök életű filmirodalom.

"If I had one day when I didn't have to be all confused..." - ezek talán a legemlékezetesebb szavak Deantől, aki annyi belső őrlődést, emberséget tudott nyújtani magából egy-egy karakter segítségével, hogy túl korán kihunyt élete is emlékezetes tudott maradni.

Az idézet már a Haragban a világgal című filmből való, ami olyan generációs különbséget ábrázolt máig hatóan, hogy a belőle áradó nyugtalanság talán sohasem veszít aktualításából. Hiszen lényegében arról szól, hogy egy immár felnőtt világ számára valamennyire mindig érthetetlen és félelmetes lesz az őket következő és viszont, pedig szülőkről és gyermekeikről van szó. Az ítéletalkotás a megértés ellenében mégis mindig könnyebb útnak számít - lásd. akár az Édentől keletre című alkotásban ugyanúgy.

Dean hírnevét, ösztönös tehetségén kívül egy szereptípusnak való megfelelés is meghatározta, a kiúttalan lázadóé, akivel mindig együttérezhetünk, még ha legtöbbször veszít is.

symor 2011.02.02. 08:40:06

"következő" helyett "követő" és újra csak leigáztam a magyar nyelvet :)

Monty H. 2011.02.02. 09:28:39

Én is úgy érzem, hogy Dean legegyetemesebb hatású filmje ez. Ez tényleg kortalan, míg a Haragban a világgal - lásd holnaputáni bejegyzésemet - nagyon specifikusan az 50-es évek amerikai változásait ábrázolja.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2011.05.30. 18:46:59

Az biztos, hogy Dean-nek ez a leglátványosabb alakítása. Az eredeti regényről általában kevés szó esik, pedig egy nagyszerű műről van szó, tekintélyes hossza ellenére kétszer is elolvastam. Örök emberi kérdéseket feszegető monumentális családregény, amely többszörösen összetett bibliai metaforákra épít.
A film pedig egy kiváló adaptáció, bár az 500 oldalas könyvnek gyakorlatilag csak az utolsó 80 oldalát dolgozza fel, és még ott sincs egyetlenegy ugyanolyan jelenet sem, mégis hű adaptációnak tekinthető. Játékfilm hosszúságúra szűkítettek és egyszerűsítették az eredetit, így a maga nemében az is kiválóra sikeredett, nemhiába volt Kazan korának egyik legkiválóbb rendezője. A színészek itt is kiválóak Dean mellett, egytől egyig tökéletes választásnak tekinthető mindenki, kivétel a főhősnőt, aki viszont igencsak elhibázott döntés volt, nemcsak csúnya, de idegesítő is, és nincs sok köze a könyvbeli Abra-hoz...
süti beállítások módosítása