70 éve történt

Az angliai csata londoni emlékművének bemutatása és az esemény 70. évfordulójának említése után mi más jöhetne, mint az eseményt bemutató játékfilm ismertetése, mely mind a mai napig az egyik legjelentősebb és legnépszerűbb háborús alkotás – valljuk be, joggal.

1940 júniusára a náci Németország szinte egész Közép- és Nyugat-Európát magáénak tudhatta. A La Manche-csatornán túl az elűzött brit hadsereg, illetve a többi tönkrevert ország hozzájuk menekülő katonái a sebeiket nyalogatták. A Brit-szigetek lerohanására Hitler előkészítette az Oroszlánfóka fedőnevű hadműveletet, melyet a Luftwaffe bombázó hadjárata vezetett be. A szigetország sorsa most a brit légvédelem és légierő vállán nyugodott. Küszöbön állt a történelem egyik legjelentősebb légi csatája, mely nem mellékesen a második világháború történetében is döntő szerepet kapott.

A film készítői, köztük Guy Hamilton rendező és Harry Saltzman producer közel hároméves kutatómunka után vágtak bele. Ezen idő alatt több, mint 150 témába vágó könyvet olvastak el, és számos szemtanúval is elbeszélgettek. Elkötelezettségük meg is látszik a kész műn, mely A leghosszabb nap vagy A híd túl messze van mellett a hatvanas évek gigantikus volumenű háborús eposzai közé tartozik, bemutatva a brit történelem egyik legfényesebb diadalát. S ebben a győzelemben – akármit is mondott Churchill – bizony nemcsak a pilótáknak, hanem mindenki másnak is fontos szerep jutott, a gyári munkásoktól a légoltalmi figyelőkig. A már említett emlékműhöz hasonlóan a film is megmutatja a rettegő civilek vagy a taktikai döntéseken tépelődő vezérkari tisztek mindennapjait. Hogy még érdekesebb legyen, a német oldal sem maradt ki a képből, és ez azért is nagy szó, mert viszonylag elfogulatlanul voltak képesek megidézni a másik fél világát (ami akkoriban – sőt később sem mindig – még nem volt annyira magától értetődő). Ennek érdekében a veterán német pilóták szövetségét is megnyerték, akik közül néhányan – köztük Adolf Galland altábornagy is – személyesen szakértőként is segédkeztek az előkészítésben. A nemzetközi együttműködés azonban nem korlátozódott angolokra és németekre, mivel a szükséges repülőgépek előteremtésében a spanyolokra is számítottak, illetve a filmben szóba kerülnek egyéb nemzetek pilótái is, akiknek tevékenységét a lengyeleken keresztül próbálták felidézni.

Mondanom sem kell, hogy a filmben látható repülőmasinák tömege nem kompjutergenerált, hanem valódi, illetve makett. A Spitfire-ekből és Hurricane-ekből akkoriban még több működőképes példány állt rendelkezésre, mint ma. A német vadászgépeket Rolls Royce-motorral ellátott Bf.109-esek alakították, a He-111 bombázókat pedig Spanyolországból szerezték, ahol korábban licencben gyártották ezt a géptípust. Magához a felvételekhez egy átalakított amerikai B-25-ös közepes bombázót használtak, melynek lőállásaiból géppuskák helyett kamerák ágaskodtak. Az olykor több tucatnyi gépet felvonultató jelenetek rögzítése során ez a repülő többször is veszélyben forgott a néha veszélyesen közel elhúzó vadászok miatt. A bő száz gépből álló légiflotta révén a rendező a világ (számszerűleg) 35. legnagyobb légierejének abszolút parancsnokává lépett elő a forgatás idejére, és az is érdekes adalék, hogy több vaklőszert lőttek ki a részt vevő gépek, mint az angliai csatában harcoló repülők. A légi jelenetek nagy része ennek hála kellően hatásos és csak egy-két helyen láthatunk olyan mesterséges robbanásokat, melyek mai szemmel nézve már kissé amatőrnek hatnak – egy több mint negyvenéves film esetében azonban ennyi elnézhető. Mindezek ismeretében állítható, hogy a légi felvételek sokat hozzátesznek a kész műhöz, és így Az anglia csata a mai napig előkelő helyet foglal el a repülős alkotások között.

Ilyen témához természetesen dukálnak a nemzetközi sztárok, például Michael Caine, Curt Jürgens, Ian McShane, Laurence Olivier, Christopher Plummer vagy Robert Shaw. Szerencsére jut idő a karakterábrázolásra, illetve az egyéni sorsok bemutatására is, így a film emberközelisége megmarad, és nem korlátozódik egy történelmi esemény bemutatására, bár ezen a téren is példamutató, mert végigköveti a küzdelem minden fontos momentumát. Ugyanakkor nem él a hamiskás heroizmus eszközeivel, viszont az áldozatokat is megidézi: az összeégett arcú vadászpilótát, a bombázás során elesett női segédszolgálatosokat vagy az összeomlott ház alatt veszett családokat.

A filmzene Ron Goodwin munkája. Rendkívül erőteljes, sokféle dallammal operál, természetesen a hatvanas évekre jellemző stílusban. Számomra különösen emlékezetes a végefőcím, mely a film utolsó jelenetsoraival megtekinthető alább.

A filmet magyarul különböző tévécsatornákon többször is vetítették, s a magyar szinkron ritka jól sikerült. Nálunk sajnos csak VHS-n forgalmazták, a DVD-változat csak külföldről beszerezhető. Az angol duplalemezes változat igen meggyőző: 5.1-es és DTS angol hang, angol felirattal, illetve rengeteg extra, többek között werkfilm, kisfilmek, fotógaléria, előzetesek, egy füzetke, illetve a film végignézhető nemcsak Ron Goodwin, hanem William Walton zenéjével is.

Méltó emlékezés, kiváló film.
Értékelés: 9/10

Az angliai csata (Battle of Britain)
Metro Goldwyn Mayer 1969
Háborús (121 perc)
Rendező: Guy Hamilton
Szereplők: Michael Caine, Trevor Howard, Curt Jurgens, Laurence Olivier
Zene: Ron Goodwin