Academy 1:72

A Curtiss cég P-40-es vadászgépe tipikus példája volt annak a harceszköznek, mely nem rendelkezik kiemelkedő tulajdonságokkal, de mivel éppen nagy számban áll rendelkezésre, széles körben alkalmazzák. A Warhawk valóban nem tartozott a legjobb vadászgépek közé, se az afrikai, se a távol-keleti hadszíntéren, de mivel 15 ezer darabot legyártottak belőle (a harmadik legnagyobb számban készült amerikai vadász volt) jobb híján használta szinte mindegyik szövetséges nemzet, elsősorban az amerikaiak, az angolok, a franciák, az oroszok és az ausztrálok, meglepően sokféle feladatra, de főleg vadászként és vadászbombázóként. Mivel igen sokféle festésmintával és felségjellel használták, a makettezők körében is népszerű, és ez a kínálaton is látszik.
A P-40 számomra szerelem volt első látásra, és máig a háború egyik legszebb vonalvezetésű vadászának tartom. Először az igen izgalmas dobozgrafikával ellátott, ősrégi Airfix készletet építettem meg (brit sivatagi cápafogas Kittyhawk), olyan 17 évvel ezelőtt, jött később a Matchbox és az Academy korai makettje. 2001 körül aztán az Academy elkezdte az újszériás, 1:72-es léptékű P-40-es sorozat kiadását, melyből én az E variánst vásároltam meg.
A makett kialakítása nagyon szép. Nemcsak a panelvonalakat, hanem több helyen a szegecselést is megkapjuk, persze negatív kivitelben. Az alkatrészbontás logikus, az illeszkedés példás (kiemelném a futómű pozicionálását), az átlátszó alkatrészek tiszták, a kétféle fülketető nyitva is megépíthető. Külső függesztményként egy bomba vagy egy póttartály áll rendelkezésre – itt mondjuk nem bántam volna, ha a P-47-nél elsütött kötegelt rakétavetőket is a készletbe teszik… (A szakirodalmat tanulmányozva egyébként meglehetősen sokféle függesztményt láthatunk, ezért érdemes alaposan szétnézni.)Három matricasort kapunk, mindhármat 1942-ből, köztük egy jól ismert zöld-szürke, tigrisfejes gép a 343. amerikai vadász osztályból, egy terepmintás amerikai, oldalán egy bikafejjel és a Texas Longhorn felirattal (a Squadron/Signal P-40 In Action kötete hátsó borítóján is láthatjuk), illetve egy terepmintás ausztrál változat, orrán a szövetséges nemzetek zászlóerdejével. Engem a cápafogas festés izgatott, mivel a típust számos alakulat ilyen dekorációval repülte. A Rewell P-51B készletéből ezért átszabtam egy cápafogsort, illetve egy lajstromszámot, és az eredeti matricák közül csak a stencileket és a felségjeleket használtam fel. Mindezt egy vonatkozó Osprey-kötet mintája alapján.

A festést Humbrol színekkel végeztem, kivéve a hasi részt, amit a Tamiya flakonos semleges szürkéjével fújtam át. A matricák némelyike sajnos picit megrepedezett – azt hiszem, túl sokat használtam a matricafeszítő folyadékból. A koptatást a szokásosnál nagyobb elánnal végeztem, mivel a csendes-óceáni hadszíntérre jellemző ütött-kopott összhatást akartam elérni. A kormozást azonban ezúttal inkább kihagytam. 
Az Academy sokadszorra bizonyította be ezzel a készletével, hogy elérhető áron is lehet igényes makettet kiadni. A típus szerelmeseinek jó szívvel ajánlom ezt a modellt. Mindenfajta feljavítás nélkül is szép repülőt kapunk belőle.