Itt nyugszik Rózsa Eduardo Flores…

Még egy év sem telt el azóta, hogy Rózsa Eduardo Flores halálhírétől volt hangos a magyar média… A forradalmár-újságíró-költő-színész-szabadságharcos valószínűleg az egyik utolsó nagy kalandor volt ezen a világon, olyan ember, aki nemcsak szavakkal állt ki amellett, amiben hitt. Életrajzi filmjét 2002 tavaszán, a premier idején láttam először, de később a tévében is többször sugározták. A DVD-változat viszont csak pár hete érkezett meg, úgyhogy most kerítek sort a bemutatására.
 

Edu Bolíviában látta meg a napvilágot, és elkötelezett forradalmárként több latin-amerikai országban is megfordult, mivel szüleivel többször is kénytelenek voltak "a soros balhék" miatt továbbköltözni. Végül Magyarországon kötöttek ki a hetvenes években. Érettségi után a honvédség, majd a belügy tagjaként dolgozott, később  bölcsészdiplomát szerzett, újságíró lett és a nyakába vette a világot. A jugoszláv háborúban látott szerb atrocitások annyira feldühítették, hogy önként jelentkezett a horvát hadseregbe… Élettapasztalatait számos könyvben dolgozta fel. A Földi Józseffel közösen írt Meghaltunk és mégis élünk például a jugoszláv háborút idézi fel, de versesköteteket is adott ki.

A rendező, Fekete Ibolya maga is bevallja, hogy eleinte lehetetlennek gondolta a történet filmre vitelét, annyiféle helyszín – Albánia, Chile, Izrael és így tovább – és kellék – köztük több harckocsi – kellett volna hozzá. Szerencsére végül mégis belevágtak, és így született meg a Chico, mely alacsony költségvetése ellenére mégis meg tudta mutatni mindazt, amit a vászonra akartak vinni. Ez többek között kellett persze egy profi stáb is. A résztvevők elkötelezettségének köszönhetően nem is érzékelhető, hogy milyen kevés pénzből hozták össze; életszagú realizmusa viszont páratlan. A hatásos módon, nem kronológiai sorrendben következő jelenetekből mozaikszerűen épül fel az élettörténet, melyet olykor a főhős monológjai szakítanak meg. Olyan az egész, mint egy háromdimenziós mélyinterjú, mely stílusából adódóan szinte személyes ismerősünkké teszi Eduardót. 

A fent említett realizmus már az első megnézéskor nagyon megfogott, de sokadik alkalommal is ugyanúgy hat rám. A kamerakezelés és a vágás (Jancsó Nyika, Erdély Mátyás, Antonio Farias, illetve Kornis Anna keze munkája) révén testközelből élhetjük végig az eseményeket, melyek ugyan nem pontosan követik Edu életét (már a főcím után olvasható felirat utal arra, hogy fiktív elemek is belekerültek), de a lényeg így is megvan: egy nyughatatlan és hajlíthatatlan vándorlélek bolyongása a fél világon keresztül, mely nem véletlenül juttathatja eszünkbe Robert Capa hasonló jellegű fél-önéletrajzi könyvét…

A filmet több, köztük nemzetközi díjjal is kitüntették, így például a Karlovy Vary Filmfesztiválon és a 33. Magyar Filmszemlén. A premier után szűk hét évvel pedig végre DVD-n is megjelent ez a film a Mokép és a Hunnia jóvoltából. A képminőség nem egetverő, de ilyen jellegű filmnél nem is lenne rá szükség. A hang 2.0-ás, viszont még magyar és angol felirat is került rá (előbbi sajnos kissé hiányos), sőt, extrákat is kapunk – egy majdnem félórás werkfilmet és egy fotógalériát.

Felejthetetlen film. 
Értékelés: 9/10

Chico
Hunnia-Mokép 2002
Önéletrajzi dráma (110 perc)
Rendező: Fekete Ibolya
Szereplők: Eduardo Rózsa Flores, Richie Varga, Bodrogi Gyula