Folytatom a hetven évvel ezelőtti ardenneki offenzíva felidézését. Egy hét telt el a német támadás megindítása óta. A szövetségesek magukhoz tértek a kezdeti meglepetésből és további erőket irányítottak a frontra. A karácsonyi készülődés és a családi viszontlátás, esetleg egy párizsi kimenő helyett a katonák hóban és fagyban próbálták túlélni az elkövetkező heteket...
FIGYELEM! A MOST KÖVETKEZŐ KÉPEK KÖZÖTT MEGRÁZÓ FOTÓ IS TALÁLHATÓ.
A 3. hadsereg észak felé nyomul, Bastogne felmentésére. A képen amerikai páncélvadászok oszlopa. Jobbra egy elakadt és félrelökött M-36-os látható.
Patton tábornok csapataival tartott. A híres háborús festő, James Dietz képén könnyedén felismerhetjük a bőrdzsekit viselő sokcsillagost.
A New York Times 1944. december 23-i címoldala: „A németek nyugat felé söpörnek végig Luxemburgon; Patton a déli szárnyon támad; Eisenhower szövetséges összefogást sürget.”
A 4. amerikai páncéloshadosztály katonái Bastogne felé menet...
Vacsoraosztás valahol a Bastogne körüli erdőkben. Látható, hogy egyeseknek jutott nagykabát és kalucsni, egyeseknek nem, márpedig kutya hideg volt. Egy amerikai harckocsizó azt mondta bajtársának: "Ha majd odahaza leszek Illinois-ban és júliusi dögmeleg lesz, és csak rágondolok arra, hogy itt milyen volt az idő, esküszöm neked, tábortüzet kell majd raknom!"
A "lövészárokláb", melyet a hideg és a lábbeli, így pedig a lábfej átnedvesedése okozott, állandó veszélyt jelentett a téli időszakban az egyszerű gyalogoskatona számára. A képen a 101. légideszant 327. vitorlázóezredének egy tagja ellenőrzi lába állapotát.
"Kitartani, fiúk!" Richard Winters százados katonái körében – festmény Az elit alakulat didergő tagjairól.
December 23-án kitisztult az ég és megérkezett végre a levegőből az utánpótlás, a szövetséges vadászok pedig tiszteletüket tették az előrenyomuló németeknél.
Bastogne utcái december 24-én. Az ellenséges tüzérségi tűz jelentős károkat okozott.
Így ünnepelték Bastogne védői a szentestét: mise, istentiszelet…
…majd pedig ünnepi vacsora, mely ebben a formájában inkább a tiszti körletekre volt jellemző. Az egyszerű gyalogosok számára a karácsonyi menün általában csak kétszersült, keksz és forró kakaó szerepelt.
Harctéri karácsony a front két oldalán. Legalább fenyőt nem volt nehéz szerezni errefelé…
Egy gyors reklámfotó a Hershey csokoládégyár kedvéért: a mai napig kapható csoki az amerikai katonák kedvelt édessége volt.
Bra, Belgium: állásaik kiépítése közben ezek a 82-es ejtőernyősök összecsaptak egy SS-őrjárattal. A tűzharcot német oldalról csak a közrefogott katona élte túl, akit épp most vezetnek el. Mindez karácsony napján történt...
Improvizatív megoldás: csipketerítő mint hóálca a katona sisakján, belga civilek hozzájárulásaként. Az amerikaiak hiányt szenvedtek fehér álcaruházatban, míg a németek már évekkel korábban, Moszkva alatt megtanulták, milyen fontos kiegészítő.
Patton páncélosai december 26-án érték el Bastogne-t. A városba elsőként begördülő Sherman oldalán büszke felirat hirdeti, hogy övék volt a dicsőség… A páncéloséket mellesleg az a Creighton Abrams alezredes vezette, aki később, 1968-ban a Vietnamban állomásozó amerikai erők főparancsnoka lett.
"Szép munka volt..." McAuliffe-nak közvetlen felettese, Maxwell Taylor tábornok (balra) gratulál a város felmentése után.
Nyugodt öregkor helyett újabb háború... Idős menekült házaspár
a Bastogne felé vezető úton, december 27-én.
A 101. légideszant katonái Bastogne térségében, 1944 decemberének utolsó napjaiban.
Az ardenneki ütközetet alapvetően német-amerikai összecsapásként emlegetik, de brit erők is részt vettek benne. Az például, hogy a németek nem tudtak átkelni a Meuse folyón, részben a 30. brit hadtest érdeme...
Hóban és fagyban nyomulnak előre a 82-es deszantosok Herresbach megtámadására december 28-án.
Tommy Lyons őrmester egy frontvonalban töltött hét után… Ezek után valószínűleg egy életre elment a kedve a téli sportoktól.
Patton tábornagy Ezüst Csillaggal tünteti ki Ernest Jenkins közlegényt, még 1944. október 31-én. Az afroamerikaiak közül kevesen foghattak csak fegyvert az amerikai haderőben, többségük kisegítő szolgálatot látott el, például sofőrként vagy egyszerű sírásóként. Az ardenneki csata idejére viszont olyan súlyos létszámhiány lépett fel, hogy a vezérkar mindenkit harcba hívott. Akadt olyan néger katona, aki büszkén jelentkezett, de olyan is, aki kijelentette, hogy ha eddig nem volt elég jó, hogy Samu bácsi seregében kockáztassa az életét a szülőföldért, akkor most se számítsanak rá. A harctéri viszonyok között a fehérek többsége mindenesetre örömmel fogadta fekete bőrű bajtársait...
Amerikai M-24 Chaffee könnyűpáncélos egy belga kisvárosban. A típus csak 1944 második felében került hadrendbe az amerikai harckocsizó alakulatoknál, de a háború után több NATO-ország alkalmazta, illetve a koreai és vietnami konfliktusban is jutott neki szerep. Ismertségét persze leginkább A halál ötven órájának és a Telly Savalas által életre keltett Duffy őrmesternek köszönheti…
Calvert őrvezető és Swisher tizedes, a 4. hadosztály élelmes katonái nem csak szidták a fejadagot, hanem tettek annak érdekében, hogy más is kerüljön az asztalra: mondjuk egy kis vadhús.
Marlene Dietrich – a korszak egyik leghíresebb énekesnője és színésznője – ekkoriban az amerikai hadsereg szórakoztatásával kereste a kenyerét. A fotón épp autogramot oszt a katonáknak. Egyebek mellett arról volt híres, hogy gondolkodás nélkül fellépett a frontvonal közvetlen közelében is – például az ardenneki ütközet során –, mellyel így sem csekély népszerűségét csak fokozta. Patton tábornagy elismerően nyilatkozott a hölgy bátorságáról, ami azért sem túlzás, mert egyes források szerint intim kapcsolat is fennállt köztük ezidőtájt. Dietrich egyébként "jóban volt" még számos szövetséges parancsnokkal és hírességgel, ideértve Eisenhowert vagy Ernest Hemingwayt.
82-es ejtőernyősök olvassák a Csillagok és Sávok (vagyis az amerikai haderő hivatalos napilapjának) aktuális számát, s benne az ő harcaikat taglaló cikket.
A háború arcai: amerikai gyalogosok a Time fotósának képein.
Lőszerszállítás szánkón... Bütgenbach, Belgium.
Éjszakai ágyútűz. Amerikai páncélvadászok a német állásokat veretik.
Ha érdekelnek az ardenneki ütközettel kapcsolatos egyéb posztjaim -– könyvekről, filmekről és videójátékokról –, akkor
IDE KATTINTS.