Mindenkit hozz haza!

Egy szomorú évforduló kapcsán mindenképp meg akartam emlékezni erről a filmről. Ridley Scott 2001-es rendezése ugyanis egy olyan balul sikerült akciót mutat be, amely éppen húsz évvel ezelőtt történt, és a modern hadtörténet sokat emlegetett, már-már legendás eseményévé lépett elő. 
Szomáliát a kilencvenes évek elején polgárháborús állapotok uralták. A törzsek véres harcot folytattak egymással, miközben az ország infrastruktúrája szétzilálódott. Az ENSZ békefenntartói és a beérkező segélyek sem jelentettek megoldást ebben a helyzetben, mert a hadurak a legkegyetlenebb módszerektől sem riadtak vissza a hatalom megszerzése érdekében. Az Egyesült Államok ekkor a Biztonsági Tanáccsal egyetértésben saját különleges alakulatait küldte a térségbe, hogy ha kell, erőszakkal oldják meg a kérdést. 1993. október 3-án ezért Mogadisu központjában csaptak le az amerikaiak, hogy a legfőbb hadúr, Aidid vezérkarát lefejezzék... 

A mogadisui csata akkoriban nem kapott jelentős publicitást - a hadseregen belül viszont értelemszerűen hamar híre ment a történteknek. Mark Bowden újságíró többet akart tudni a hivatalos jelentésekben foglaltaknál, ezért elbeszélgetett néhány résztvevővel, akik további résztvevők neveit is megadták neki, így lassan kialakult előtte a csata képe, melyet számos túlélő szemszögét felvillantva vetett papírra. Ebből cikksorozat, később könyv született, melynek alcíme nagyon is találó: Történet a modern hadviselésről. Mielőtt még a kötet kiadásra került volna, Jerry Bruckheimer producer már le is csapott a vonatkozó jogokra.

Egy ilyen akcióorientált, de hitelességre törekvő alkotáshoz persze megint csak dukált a főszereplők felkészítése, illetve a hadsereg asszisztálása. A színészek egy része ezért egy gyorstalpaló kurzuson vett részt - ki a rangereknél, ki a deltásoknál, ki a helikopterpilóták oldalán -, melynek eredménye meg is látszik a fiúkon. A filmben látható helikoptereket egyébként a 160. különleges műveleti csapatrepülő-ezred pilótái - köztük a mogadisui csata veteránjai - vezették, és az összecsapás túlélői természetesen el is beszélgettek a színészekkel saját élményeikről. Maga a forgatás Marokkóban zajlott, ahogy a Gladiátor, illetve a Mennyei királyság egyes jeleneteinek rögzítése esetén is történt. A szomáliai harcosokat a helyi hadsereg tagjai játszották, de jutott bőven szerep a helyben toborzott statisztáknak is. 

Scott filmje témájából adódóan sem nagyon pályázhatott olyan tömegfilmes babérokra, mint mondjuk a Gladiátor. Ez nem is jött össze, viszont korrekt, valós alapú háborús dráma született, melynek nézői oldalról elkerülhetetlen negatívuma, hogy elsőre lényegében követhetetlen, hogy mi folyik a földön, a forgatókönyv ugyanis hűen követi a mogadisui utcákon bevetett rangerek és deltások manővereit. Ez persze bizonyos szinten erény, hiszen jól megmutatja, mire képes "a háború köde" és hogyan hullik porba a haditerv onnantól kezdve, hogy az első lövés eldördül... Mindennek megfelelően a rövid felvezetés után az egyik helyszínről a másikra ugráló csatajelenetek dominálnak, realisztikus kameramozgással, hatásos vágásokkal és lassításokkal. 
A szereplőgárda több olyan nevet is tartalmaz, akik már akkor híresnek számítottak - ilyen például Josh Hartnett, Sam Shepard, Ewan McGregor, esetleg Tom Sizemore -, de némelyikük csak ezután lett igazán ismert, köztük Eric Bana (München, Trója), Nikolaj Coster-Waldau (Trónok harca) vagy Tom Hardy (Eredet, A sötét lovag - Felemelkedés).
A film csaknem dupláját hozta vissza a 92 millió dolláros költségvetésnek, több díjat is elnyert, és túlnyomórészt elismerő kritikákat kapott, bár megkerülhetetlen az a tény is, hogy értelmezéstől függően legalább annyira lehet háborúpárti, mint amennyire háborúellenes alkotás. Ráadásul nem sokkal a szeptember 11-i terrortámadás után az amerikai közönség egy része számára úgy tűnhetett, mint valami harcias példázat. Én is vegyes érzésekkel álltam fel utána, mivel a bajtársiasság magasztalása mellett olyan heroikusnak ható (bár megtörtént) jeleneteket is tartalmaz, amelyek óhatatlanul a hollywoodi ízt erősítik, amellett, hogy a film lényegében celluloid-emlékműve is lehetne a modern amerikai harcosnak, aki a politikai megkötések közepette is jó katona marad és a végsőkig küzd... Úgyhogy túlzás nélkül hozzátehetnénk, hogy toborzófilmként is simán elmegy, benne a ma már igencsak közhelyesnek érződő felkiáltásokkal ("Embert hátra nem hagyunk!"; "Amit most teszel, azon múlhat az egész..."; "Senki nem kéri, hogy hősök legyünk, csak néha úgy alakul..."). 

A filmzene Hans Zimmer munkája. A mester nagyon atmoszférikus, a törzsi zene hangulatát is felelevenítő, de modern hangzást is felhasználó dallamokat alkotott, melyek összességében azonban kétségtelenül és sokkal kevésbé élvezetesek önmagukban hallgatva, mint a Gladiátornál volt. Érdekes darabja a soundtracknek a Gortoz a Ran - J'attends című dal Denez Prigent és Lisa Gerrard előadásában, melyet - ez elsőre talán nehéz elhinni, de - nem arab, hanem breton nyelven énekeltek fel, és a végefőcímben kapott helyett. Hallgassuk csak: 

A film persze engem is megihletett, ezért a Sabaton együttes Purple Heart című számának felhasználásával egy videóklipet vágtam össze, lásd alább.

A forgatókönyv alapjául szolgáló könyvet nálunk A Mogadisu-ügy címmel adta ki annak idején az Atheneum. Bár örömteli, hogy ez már jóval a mozipremier előtt is kapható volt, sajnos a fordítás itt-ott nagyon pongyola (pl. a rangerek "kommandósként" szerepelnek benne, a lövedékek egy helyen "lövegek" és hát a helikopterekre szerelt gépágyúkat sem kellett volna "géppisztolynak" titulálni). A térképek és a képmelléklet viszont hasznosak. A témát érintő szűkös magyar nyelvű irodalomhoz tartozik még Howard Wasdin, egykori haditengerészeti kommandós visszaemlékezése, A 6. számú SEAL-csoport, melyben a szomáliai élmények és maga a mogadisui csata is szóba kerül. 

Az FPS-ek első generációjához tartozó Delta Force című számítógépes játék külön kiegészítőben foglalkozott a szomáliai eseményekkel, melynek címe természetesen Black Hawk Down. A kor színvonalának megfelelő grafika mellett hitelesen adták vissza a különleges műveleti erők bevetéseinek hangulatát, és a bemelegítő akciók után végül eljutottunk az október 3-i eseményekhez is. 

A magyar DVD-kiadás angol, magyar és orosz hangsávval magyar, angol és több más felirattal kapható volt egy- és kétlemezes változatban. Utóbbit felvértezték mindenféle földi jóval, vagyis extrával (sajnos ezt már angol vagy magyar felirat nélkül): háromféle audiokommentár, kimaradt és alternatív jelenetek, werkfilmek, és így tovább. Sajnos a borító szerkesztőivel nem egyeztettek, és az így olyan extrákat is beígér, amik csak a háromlemezes verzión vannak rajta (például a videóklipek). Ezeket a francia kiadású extra változaton láttam csak viszont, melyet pár euróért volt szerencsém beszerezni pár éve. 

Modern klasszikus a háborús alkotások közt.
Értékelés: 9/10

A sólyom végveszélyben (Black Hawk Down)
Columbia 2001
Háborús (139 perc)
Rendező: Ridley Scott
Főszereplők: Josh Hartnett, Eric Bana, Sam Shepard
Zene: Hans Zimmer