Egy feledhetetlen klasszikus
Ha már Audrey Hepburn 80. születésnapja szóba került, gondoltam, írok legelső és talán legjelentősebb sikeréről. Több mint 55 éve került a mozikba ez az alkotás, és nyugodtan állíthatjuk, kiállta az idők próbáját.
Egy királyi családból származó hercegnő járja végig Európa fővárosait. Római látogatása során azonban elege lesz a protokolláris látogatásokból, és egy éjszaka kiszökik a palotából. Összeakad egy amerikai újságíróval, és vele fedezi fel az olasz főváros szépségeit. A riporter pedig, aki eleinte csak egy jó sztorit szimatol az egészben, végül jó barátjaként eltekint a cikk megírásától… Az alaptörténet tehát egyszerű, de a forgatókönyv, a színészek, és persze a környezet hatalmas lökést ad a filmnek, amely minden szempontból jól működik.
William Wyler rendező alaposan előkészítette ezt a filmjét is. Számos színésznő szóba került a főszerepre, de amikor Audrey Hepburn próbafelvételeit (egészen pontosan a próbafelvételek során "véletlenül" felvett spontán megnyilvánulásait) meglátta, Wyler azonnal rábólintott. S mivel a forgatás nyáron zajlott, még az akkor futó Gigi darab előadásait sem zavarták meg vele. Audrey elbűvölő és nyugodt személyiségével mindenkit lenyűgözött, még a rendezőt is, aki ennél sokkal nehezebben kezelhető színésznőcskékhez volt szokva. A másik főszereplő Cary Grant helyett végül az akkor 36 éves Gregory Peck lett. Tisztában volt azzal, hogy ez a film Audreyról fog szólni, de ez a tény nem zavarta őt annyira, mint Humphrey Bogartot a későbbi Sabrina forgatásán: jóindulatúan segített az ifjú színésznőnek, és végig kellő összhangban tudtak dolgozni. A forgatás végeztével azt jósolta, Audrey még Oscart is kap ezért a szerepért, ezért nyugodtan írják ki az ő nevét is a főcím elé. Megtették, Audrey pedig megnyerte az Oscart. Bár pletykák is szárnyra keltek kettejük kapcsolatáról, valójában csak kollégák voltak.
Wylerről annyit tudni kell, hogy rendkívül aprólékosan dolgozó rendezőként ismerték, márpedig ez volt az első olyan nagyjátékfilmje, amit nem műteremben forgatott, és ez ugyancsak megnehezítette a dolgát a római felvételek során, ahol például a forgalomelterelés és a bámészkodók távoltartása nehéz és költséges munkának bizonyult, hogy a meglehetősen magas nappali hőmérsékletet és az akkori politikai nyugtalanságot, valamint sztrájkokat ne is említsük. Egy-egy jelenetet néha napokon át vettek… Mindezek tetejébe az operatőr, Franz Planer és a rendező nem találták meg a közös hangot, ezért új kameramant kellett keríteni. Edith Head - Hollywood legelismertebb jelmeztervezője - viszont ekkor került szoros barátságba Audreyval, aki mellesleg a forgatás végeztével megkapta a filmhez legyártott összes ruhadarabját.
A Római vakáció talán egyetlen jelentős negatívuma, hogy fekete-fehérben készült. Wyler szeretett volna színes filmre dolgozni, de a stúdió nem engedhetett meg további kiadásokat, hiszen a római forgatás amúgy is tetemes összegeket emésztett fel. (Ez volt az első amerikai film, amelyet teljes egészében Olaszországban forgattak). Amikor egy évvel később elkészült a szintén itt forgatott Három garas a kútban című film, igazoltnak látszott az az állítás, hogy színesben még ennél is ragyogóbban tudták volna bemutatni az örök várost. Ennek ellenére garantáltan kedvet csinál egy római hétvégéhez…
A film Amerikában nem hozta meg a várt sikert, de az európai és a japán közönséget nagyon megfogta (Japánban ekkor lett divat a rövidre vágott Hepburn-frizura), és mind a mai napig nagyon népszerű. Audrey pedig Oscar-díjat kapott érte. Szerencsére nem ez volt az utolsó nagy sikere…
Időtálló klasszikus, ami fél évszázad múltán is ugyanolyan szórakoztató.
Értékelés: 10/10
Római vakáció (Roman Holiday)
Paramount 1953
Romantikus dráma (113 perc)
Rendező: William Wyler
Szereplők: Audrey Hepburn, Gregory Peck, Eddie Albert
Zene: Georges Auric
