MAKETT: T-90
2020. december 07. írta: Monty H.

MAKETT: T-90

Zvezda 1:35

Ritkán foglalkozom szovjet-orosz technikával, de azért van egy pár kedvencem a témában. A T-90 is közéjük tartozik, és ennek makettjét még hat évvel ezelőtt vásároltam meg. A megépítést számos tényező hátráltatta, de nemrég végre elkészült a dög, úgyhogy lássuk, mit lehet kihozni belőle. 

t90_tank_montyblog_03.jpg

A T-90 harmadik generációs orosz harckocsi, melyet 1989 körül kezdtek tervezni, és 1993 körül állt szolgálatba. Alapjául a T-72 szolgált, de a T-80-nal szerzett tanulságokat is felhasználták. Eleve átmeneti típusnak szánták, ám gyártása nehézkesen haladt, így az orosz haderőknél csak lassan nőtt a számuk, és még éveken át bőven maradt szolgálatban a korábbi páncélosokból. A külföldi vásárlások aztán lökést adtak, így több mint 3200 példány készült el. A T-90-est India és Algéria is alkalmazza, de más országok is érdeklődtek vagy vásároltak belőle. A 47,5 tonnás fenevadat három fő irányítja, fegyverzete egy 125 mm-es sima csövű lövegből és két géppuskából áll. Korszerű irányzórendszere segítségével nemcsak földi, hanem légi célpontokra is tüzelhet. A védelmet reaktív páncélzat, illetve a Stora-1 elnevezésű elektro-optikai védelmi rendszer egészíti ki. 

t-90_2.jpg

A Zvezda makettje 2011-ben jelent meg, és alapvetően kedvező kritikákat kapott. A dobozfestmény inkább csak átlagos, ám a hátoldalon már meg is tekinthetjük az összeállított, de még festetlen makett fotóit. Nagyon ügyes húzás, hogy így csinálnak kedvet a vásárláshoz, de kinyitva az oldalról nyíló dobozt újabb meglepetés következik, mivel egy masszív barna kartondoboz kerül elő, ami felülről nyitható. A külön fóliázott szürke kereteken két dolog tűnt fel. Egyrészt a bonyolultabb formájú részeket külön darabokban öntötték, emiatt a bontás nagymértékű, még ha a darabszám a mostanság kiadott harckocsi-makettekét nem is éri el. Másrészt látható volt, hogy a Zvezda a kidolgozottság tekintetében akkortájt még nem zárkózott fel a “nagyokhoz”, legalábbis több helyen találtam elnagyolt kontúrokat, például a görgőknél vagy a jármű hasán. Maga a műanyag egyébként kellemesen puha, ami a munkát segíti, például a vékonyabb alkatrészek leválasztásánál vagy a sorjázásnál. 

zvezda_t-90.jpg

A füzet hiába A4-es, a tizenkettőből mindössze nyolc oldalt foglal el a tulajdonképpeni összeállítási útmutató, emiatt elsőre elég zsúfolt, ráadásul szerintem nem is teljesen logikus mindenütt a sorrend. Az alkatrész-térképet mellékelik, ami azért jön jól, mert bizonyos kereteken az öntött számozás is elég halovány (persze lehet, hogy az öntőszerszám kopása miatt fordult elő ez egyes példányoknál). A festési útmutató sajnos felületes, az álcamintás példányhoz csak egy oldal- és egy felülnézetet mellékelnek. A színkódokat Humbrol festékhez adják meg. 

Az illeszkedés 95 százalékban jó vagy kimondottan példás (a bonyolult Stora-blokkra mondjuk ez sajnos pont nem vonatkozik), azonban az építés így is hosszú és fárasztó lesz, mert a majdnem 460 alkatrész nem kevés, pedig a lánctalp nem is szemenkénti, hanem szakaszos, oldalanként hat szelvényből áll össze. Emellett olyan alkatrészek is előfordulnak, amik parányi felülettel csatlakoznak egy másikhoz… Az átlátszó darabok rögzítésére, maszkolására is figyelnünk kell, amelyek a fényszóróknál és a periszkópok üvegezésénél bukkannak fel. Mégis elsősorban a bonyolult szerkezetű, több mint 190 darabból álló torony miatt volt ez a T-90 makettező karrierem egyik legösszetettebb készlete. 

A futómű lengőkarjainak felragasztása előtt érdemes egy egész picit soványabbra kaparni a félhold profilú rögzítőcsapok egyenes oldalát, ugyanis gyárilag túlságosan paszentosak, így a műanyag puhasága ellenére is hajlamosak illesztés közben beletörni a fészkükbe. Természetesen a beállítás külön figyelmet igényel itt, hiszen a görgők futófelületének egy vonalban kell majd elérniük a lánctalp alsó szakaszát. Mellesleg a lánctalpszelvények felragasztása nem járt problémával, a tervezőket dicséri, hogy az illesztés tökéletes, de azért figyelmet igényel a ragasztás. A láncfeszítő görgő tengelye úgy van kidolgozva, hogy némi mozgásterünk legyen ennél a résznél, ami besegít a lánctalp helyes rögzítésénél.

t90_assembly_1_montyblog_03.jpg

A löveg kapcsán említhető a készlet egyik gyengesége: a lövegcsövet a tervezők fix, enyhén emelt pozícióba szánták, és bár minimális mozgásterünk van a beállításnál, az építés során máris döntenünk kell erről. Ez, gondolom, a Stora-rendszer, illetve az ehhez kapcsolódó mechanizmus miatt van, amelyeknél a gyártó nem vállalta fel a mozgathatóságot – ez viszont nagy kitolás, elsősorban a diorámaépítőkkel szemben. (Mellesleg az útmutató nem említi, a doboz hátoldala pedig rosszul ábrázolja ezt a részletet, de a Stora a csővel párhuzamosan mozog, tehát így is kell beállítani.) A motortér hűtőjéhez műanyag hálót mellékelnek, ezzel jól lehet dolgozni, azonban a vontatókábelhez adott műanyag fonalszerűséget inkább pótoljuk mással, mert merev, és iszonyú könnyen szétbomlik. Sajnos maga a két félből összeragasztható vontatószem is elég csúnya, én végül nem is tettem fel. 

Mit mondjak, örültem, amikor végre elkezdhettem a festést. Az alapozást világos szürkével végeztem, majd jött a Gunze 405-ös olajzöldje. Egyes osztásokat és sarkokat ezután a szín sötétített változatával átfújtam, majd a világosított változattal jött a panelek közepének kiemelése. Acélszínnel nekiálltam aztán az élek finom koptatásának. A lövegvédő huzat is megkapta a sárgásbarna színét. A feketével előfestett lánctalpat átkentem híg sötétbarnával, majd sötét rozsdaszínnel, később pedig acéllal szárazecseteltem.

Az álcaminta felvitelénél két, számomra új terméket is kipróbáltam. Az első a MiG Productions koptató folyadéka (Chipping Fluid). Lényege, hogy az alapszínt vékonyan lefújjuk vele, s közvetlenül a száradást követően jön a terepszín (vagy az a felső réteg, amit vissza akarunk koptatni). Rögtön ezután vízzel nedvesítjük a felületet, majd egy merev ecsettel, tűvel, fogpiszkálóval, csipesszel vagy bármilyen más nekünk megfelelő eszközzel óvatosan megkaparjuk a második réteget, vagyis ugyanolyan elven jeleníthetjük meg a kopást, mint ahogy a valóságban is létrejön. Változó sikerrel ment a dolog, de alapjába véve nagyon tetszett a végeredmény, és a jövőben is fogom még használni. A zöld szín koptatására is visszatértem később, de ott már a szivacsos technikát használva. 

A másik újdonság a MiG maszkológyurmája. Ez egy 80 grammos kiszerelésben kapható rugalmas anyag, amellyel akár a bonyolultabb álcaminták körvonalát is ki lehet jelölni. Nem szárad ki, nem hagy maga után zsír- vagy festéknyomot, viszont jól tapad, ráadásul akármennyiszer újra felhasználható. Minimális gyakorlással is kiválóan alkalmazható. (Talán egyetlen hibája, hogy nagyon vékony szálak időnként leválnak róla, és felragagadnak máshova: ilyenkor egy nagyobb darabot hozzájuk nyomva gyorsan visszaterelhetjük őket, ahova valók.). Ezzel raktam körbe a homokszínű, később a fekete foltok majdani helyét, majd festékszóróval felvittem a színeket is. A kiszerelés kapcsán egyébként eleinte aggódtam, mert ez a 80 gramm nem tűnt soknak, ráadásul elég borsos ára van (5000 forint feletti), de tapasztalatom az, hogy egy ilyen 1:35-ös járműre, ilyen jellegű terepmintánál bőven elég a tégely tartalmának kb. 60 százaléka. 

t-90_1.jpg

A festésre visszatérvén, előzőleg tanulmányoztam a T-90-esekről készült fotókat, és a homoksárga kapcsán kissé bizonytalan voltam. Egyes képeken kimondottan erőteljes, a német sötét sárgára emlékeztető volt, másutt inkább a fakó porszín jutott róla eszembe. Végül a Gunze H403-as sötét sárgáját és H321-es homokját kevertem össze fele-fele arányban. Miután a foltokat felvittem, enyhén világosított változatával egyes panelek közepét is átfújtam vele. Ezután világosított matt feketével a legkisebb foltok következtek, és ezeknél is alkalmaztam világosítást. A feketénél elszakadtam a festési útmutatótól, és a neten talált ábrákat követve valamivel többet festettem fel ezekből a testre. Szerintem nagyon szépen megtörik a zöld és sárga felületek találkozását. 

Bizonyos részegységeket külön festettem, és csak a legvégén ragasztottam fel: a toronygéppuskát, a mellső fényszórókat, az elakadáskor használt farönköt és így tovább. A periszkópok üvegezése is ilyen, ezek miatt majdnem a legvégéig nem ragasztottam össze a testet, illetve a parancsnoki torony nyílásfedelét. Sajnos az egyik fényszóró védőkeretének nagy része hiányzott (öntési hiba), így vékony drótból hajlítottam a helyére másikat, illetve a rákerülő három kis merevítőszálat. Ez a terület egyébként is nehezen állt össze, mert a ragasztási felületek parányiak… Sajnos a test összeállítását késleltette a tény, hogy a homlokpáncél és a teknő mellső illesztésénél kb. 3 milliméteres rés tátongott. Vékony műanyaglapokkal pótoltam ki ezt a nyílást, még az összeragasztás előtt. Szerencsére nem szembetűnő. 

Az álcamintás T-90-esek nagy részén nem látni sorszámokat vagy egyéb jelzéseket, így végül úgy döntöttem, a mellékelt matricákat nem használom. (Mellesleg több számsort kapunk, így bármilyen kombinációt össze tudunk állítani.) A koptatáson túl csak egy leheletnyi réteg pigmentport vittem fel a futómű környékén. Egyszerűen nem volt szívem ezt az agresszív terepmintát elfedni. Maradjunk tehát annyiban, hogy egy ideje szolgálatban álló, de letisztított, “laktanya-állapotú” példányról van szó.

t90_assembly_4_figure_montyblog_01.jpg

Figurát nem kapunk a készlethez, nekem viszont egy arcfestő-tanfolyamról megmaradt egy modern orosz harckocsizó műgyanta mása, akit elneveztem Koljának. Nagyon szép a kidolgozása, ahogy maga a testtartás is jól eltalált. Ruházatát a sötét sárga különböző árnyalataival színeztem fotók, illetve saját afgánkám színe alapján. 

t90_tank_montyblog_13.jpg

Hosszú munkára volt tehát szükség, de a végeredmény kárpótol érte. A terepmintás T-90 nagyon markáns megjelenésű fenevad lett, amit a modern harckocsik rajongói számára csak ajánlani lehet. Ugyanakkor érdemes elgondolkozni, hogy melyik cégtől vásárolják meg, hiszen mára megtört a Zvezda T-90-esének egyeduralma az 1:35-ös léptékben. A Trumpeter 2013-ban jelentette meg első ilyen makettjét, és az évek során több változatát is piacra dobta. Több mint 1300 alkatrészt tartalmaz, köztük 330 maratott darabot és szemenkénti műanyag lánctalpat. Ahogy látom, kedvező kritikákat kapott. A Meng sem akart kimaradni a buliból, 2014-ben hozta ki saját változatát, amelyet később tolólappal is kiadott. Ez a makett is tartalmaz maratott alkatrészeket, illetve szemenkénti lánctalpat. Ez utóbbi teszi ki az 1400 darab háromnegyedét. Állítólag nagyon szép készlet, de az építési folyamat ennél sem lesz rövid…  

A bejegyzés trackback címe:

https://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr9416284040

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása