"Merthogy a Hellót Hollónak hívták..."
Soha nem értettem, hogy készülhettek nálunk a szocializmus éveiben olyan filmek, mint A tanú vagy A veréb is madár, hiszen a cenzorok, illetve maga a rendszer nemcsak a premier előtt álló, már kész filmeket vizsgálta, hanem mindent és bármit, ami a stúdiók környékén (vagy azokon kívül) történt… Mindenesetre ez utóbbi darabnak nem kellett olyan hosszú ideig a raktárban porosodnia, mint Bacsó Péter klasszikusának, a közönség pedig már jó előre értesült erről a vígjátékról, és nem meglepő módon már a moziban hatalmas sikert arattak vele.
Holló Sándor 1953-ban ravasz trükk segítségével egy sportbicaj nyergében csusszant át az osztrák határon, hogy aztán másfél évtized elteltével egy dögnagy Ford vezetőülésében, amerikai állampolgárságú üzletemberként látogasson vissza hazájába. Ikertestvére, a feltalálóként vegetáló Zoltán ugyanezen idő alatt semmi érdemlegeset nem ért el egy olyan rendszerben, mely ideológiai szempontok figyelembe vételével száll szembe a piacgazdaság legelemibb elveivel. Sanyi persze fivére kedvesének fejét is rögtön elcsavarja, mire Zoli gondol egyet és bátyja irataival és kocsijával - meg persze a nővel az oldalán - olajra lép…
Bár az ikertestvérek összekeveréséből adódó poénlehetőségek adják magukat, nagy jelentőséget kap még a két fivér hátterén át a keleti és nyugati világszemlélet különbségeinek felhánytorgatása, az ezzel kapcsolatosan elkerülhetetlenül jelentkező irónia (mely - sajnos - ennyi év után sem szorul magyarázatra), ugyanakkor pedig az - itt-ott eléggé pajzán - humor. (Az amerikai üzletember látogatása során az egyik elvtárs például diszkréten átfordítja a propagandaplakátok kereteit: a "Vesszenek a dollár urai!"-jellegű feliratokat így váltják fel egy szempillantás alatt a "Hol valuta, ott megértés, hol megértés, ott béke"-stílusú poszterek.)
Legjobb színészeink tűnnek fel itt. Kabos László mindkét ikertestvért játszotta, míg a begyepesedett agyú vállalati vezetők szerepében Kállai Ferenc, Szirtes Ádám vagy Kautzky József magyarázza túl a szocialista gazdaság szabályait. A női főszerepeket két ragyogó (és mondhatjuk: ma is kortalan) szépség, Piros Ildikó és Medveczky Ilona játszotta. Csurka László, Suka Sándor, Basilides Zoltán vagy Verebély Iván mellett egyébként még az énekes Szécsi Pál is felbukkant egy apró szerepben.
Kiemelendő még a Hildebrand István-féle fényképezés, mely maximálisan kihasználja a színes nyersanyag előnyeit (ez a hatvanas évek végén sem volt még annyira természetes minálunk), és nem kizárólag a balatoni jeleneteknél, de erről a fenti kép például többet tudna elárulni... A filmzene pedig friss és sokszínű, itt-ott szándékosan a hanyatló nyugatot, pontosabban a hozzánk is begyűrűzött könnyűzenei stílusokat idézi. A főcímdal - mely Mary Zsuzsa és Dobos Attila szerzeménye - egyébként szövege révén is kiemelkedő, kitűnő bevezetője a történetnek, lásd alább.
A veréb is madár egy máig élvezetes, többször is újranézhető magyar vígjáték, műfajában simán az első közé sorolható (nálam egészen biztosan), melyet nem véletlenül tűz műsorára újra és újra a televízió.
A veréb is madár
Mafilm 1969
Rendező: Hintsch György
Főszereplők: Kabos László, Piros Ildikó, Medveczky Ilona
Zene: Dobos Attila