A D-naptól Párizs felszabadításáig
Mindig nagy öröm, ha egy alapműnek számító hadtörténeti munka végre magyarul is megjelenik – különösen, ha erre éppen egy kerek évforduló szolgáltatja az okot. Ryan, Ambrose vagy Beevor D-nappal kapcsolatos kötetei után így került kiadásra nálunk a múlt héten John Keegan először 1982-ben publikált könyve.
A két évvel ezelőtt elhunyt világhírű történész a tőle megszokott elemző módon közelítette meg az északnyugat-franciaországi harcok történetét, és a címből kitalálhatóan az ott küzdő hat (igazából hét) hadsereg (az angol, a skót, a kanadai, a lengyel, a német, a francia és az amerikai) katonáinak szemszögéből világít meg egyes eseményeket. Ahogy tehát A csata arca című kötetében tette, a küzdő felek társadalmi, kulturális és felkészültségi hátterét is bemutatja. Ez a megközelítés mindenképp szolgál újdonságokkal, de megjegyzendő, hogy mivel nem a teljes normandiai csata leírását kapjuk, kissé szemelvényesnek is tűnhet. Gondolok itt arra, hogy az itt bevetett amerikai haderőkből lényegében csak a légideszant tevékenységét ismerhetjük meg, márpedig ez csak egy vékony szelete volt az amerikai hadszervezetnek és amolyan "mintaként" felhasználva nem a legjobb, hiszen jól képzett, elit fegyvernem volt, mely jóval az átlag fölé emelkedett – viszont a csata nagyobb részét az egyszerű – és korántsem magasan képzett – gyalogság és a harckocsizók csatázták végig, nélkülük pedig enyhén szólva nem teljes a kép, és nemcsak azért, mert a partraszállás taglalása kimarad náluk. A többi nemzet esetében mintha jobban sikerült volna meríteni a nagy átlagból, de ha átfogó krónikára vágyunk, akkor bizony nem ezt a könyvet kell választanunk. Ezt mindenképp vegye figyelembe a kedves olvasó, ha csak most ismerkedik a témával.
A fontosabb szereplők bemutatása nem marad el, és eközben magának a nyugat-európai inváziónak a lassan formálódó koncepciójával, annak felvezetésével és előkészítésével is megismerkedhetünk. Ezt azért is kiemelném, mert számos vonatkozó kötet elolvasása után is tudott újat mondani ez a nem is rövid fejezet. A hangvétel egyébként – Keegan mércéjéhez képest – meglehetősen olvasmányos, bár nem annyira személyes. Ez alól a bevezető képez kivételt, melyben a szerző saját gyermekkorára emlékezik, mikor is a háború sújtotta Anglia délnyugati vidékére telepítették ki családját. Beszámol saját - korántsem életveszélyes – háborús élményeiről, melyek nagyban befolyásolták világlátását, de arról is, hogyan változott meg szemlélete, mikor később jobban elmerült a korszak történetében. Mindenesetre több helyen is támaszkodhatott volna talán a személyes memoárok részleteire, melyek jobban meg tudták volna törni az itt-ott talán túlzottan is gépies csataleírásokat.
Bár több térképet is kapunk, azt hiszem, a nagyobb összecsapások fázisait is érdemes lett volna vizuálisan ábrázolni. Képmelléklet nincsen, de ez talán kevésbé fájó. A negatívumok közt említendő még néhány apróbb szakmai hiba is (például nem a 101. légideszant hadtörténészei találták ki a "randevú a végzettel" kifejezést, hanem William C. Lee tábornok egyik 1942. augusztusi parancsában volt először olvasható). A fordítás sem lett tökéletes, bár szerencsére csak kisebb hibák fordulnak elő (a Panzer IV megjelölése magyarul is Panzer IV és nem az angolszászoknál használt, kissé jellegtelen Mark IV, a "puskás század" pedig lehetne egyszerűen "lövészszázad"…).
Az Akadémiai Kiadó Hadiakadémia sorozata az elmúlt években csupa figyelemreméltó kötetet jelentetett meg. Az amerikai polgárháborúról szóló, abszolút hiánypótló két könyv mellett megint kapható a már említett Keegan-remekmű, A csata arca, illetve idén tervezik Robert Kershaw-tól A páncélos hadviselés emberi történetét, továbbá Az első világháború újrakiadását. Ezúton mondok nekik köszönetet, amiért ilyen termelékenységgel ontják magukból az igényes hadtörténeti munkákat.
Hat hadsereg Normandiában
(Six Armies in Normandy)
Írta: John Keegan
Fordította: dr. Molnár György, Kőrös László
Akadémiai Kiadó 2014
504 oldal
