Szerelemben mindent szabad
Bár több klasszikus Audrey Hepburn-filmet bemutattam már itt, a Sabrina mostanáig kimaradt a sorból, pedig korai karrierjének - illetve világhíres ruhatárának - meghatározó szerepe volt ez is, ráadásul két szupersztárral is együtt játszhatott.
A film története a Sabrina Fair című Broadway-darabbal kezdődött, még 1953-ban, melynek főszerepét Hepburnnek is felajánlották, de nem tudta elvállalni. Viszont tetszett neki és a Római vakáció sikere után ügynökén keresztül próbálta elérni a Paramount vezetőségénél, hogy készítsenek belőle filmet, a főszerepben vele. Az eredeti, színpadi változat még a premiernél sem tartott, mikor a stúdió potom pénzért megvásárolta a vonatkozó jogokat, illetve felkérték Billy Wildert (Délutáni szerelem, Van, aki forrón szereti) a rendezésre.
A két férfi főszerepre megnyerték egyrészt William Holdent, aki Audreyhoz hasonlóan 1953-ban Oscar-díjat kapott, másrészt Humphrey Bogartot, aki elsősorban a fizetség miatt vállalta. A három színművész viszonya meglehetősen érdekesen alakult a forgatás alatt. Hepburn és Holden egymásba habarodtak. Szenvedélyes kapcsolatuknak végül nem is az a tény vetett végett, hogy a férfi családos ember volt, hanem az, hogy egy műtét következtében több gyereke már nem lehetett, ami megpecsételte románcuk sorsát. Ezt a szakítást Holden állítólag sosem tudta kiheverni. Viszont tíz évvel később még játszottak együtt a Párizsi mesékben. Bogart ezzel szemben nem állhatta se őt, se a pályakezdő Audreyt, és véleményét nem is rejtette véka alá. A nehéz természetű színészóriás szakmailag mindkettőjüket lenézte, úgy idegesítették őt, mint morgós vénembert a gyerekek... Többek szerint a maga 55 évével túl idős volt a 25 éves címszereplőhöz - és ez valóban érezhető, de sajnos Cary Grant, akit eredetileg erre a szerepre felkértek, nem vállalta el, mert nem tetszett neki a szkript.
Nos, a forgatókönyv valóban nem egy nagy durranás, tulajdonképpen elég közhelyes. A milliomos család sofőrjének lánya, Sabrina reménytelenül szerelmes a fiatalabb fiúba, Davidbe, aki viszont egy nagyvilági playboy, és észre sem veszi. A leány két évre Párizsba utazik és szakácsnak tanul. Mikor aztán hazatér, felnőtt, érett nőként egyből elcsavarja imádottja fejét, ám annak bátyja sem tud érzéketlenül tekinteni a fiatal hölgyre. Ebből aztán lassanként egy szerelmi háromszög rajzolódik ki...
Ahogy említettem, a sztori tényleg lapos, de nem is az viszi el a hátán a filmet, hanem inkább Audrey, aki második jelentős alakításában, még továbbra is szárnyát bontogató színésznőként egyszerűen ragyog, és a kamera ezt minden adódó alkalommal ki is használja, ami a fekete-fehér alapanyag ellenére is meggyőző. Holdennek összességében elég kevés idő és hely jut, amit sajnálok, viszont Bogart meglepően jól alakítja a lassan megnyíló, idősebb fivért, még ha Hepburn fiatalos jelenléte mellett óhatatlanul is picit döcögősnek hat a játéka.
A filmben látható kosztümök - hivatalosan - Edith Head munkáját dicsérték. A valóságban azonban Wilder úgy döntött, hogy a Párizsból hazatérő fiatal hölgyhöz eredeti párizsi divat szerint készült ruhák illenek, ezért egy bizonyos Hubert de Givenchyra bízta Audrey ruhatárának megalkotását. Ez a film alapozta tehát meg Hepburn és Givenchy világhíres szakmai kapcsolatát. Edith Head viszont joggal volt felháborodva. Profi szakember révén azonban nem firtatta a dolgot, hiszen, amikor Oscar-díjat ítéltek a Sabrina jelmezeiért, azt a stáblistán szereplő név, vagyis ő kapta, és nem a francia divatdiktátor.
Ahogy az már megszokott, ezt a Hepburn-filmet sem könnyű idehaza beszerezni DVD-n, bár állítólag megjelent már és ugyanolyan kivitelben, mint a szigetországi változat: angol és német hangsáv, angol, német, magyar és több más felirat; extraként fotógaléria és rövid werkfilm.
Kedves romantikus klasszikus.
Értékelés: 7/10
Sabrina (Sabrina)
Paramount 1954
Romantikus vígjáték (109 perc)
Rendező: Billy Wilder
Főszereplők: Humphrey Bogart, William Holden, Audrey Hepburn
Zene: Friedrich Hollaender
