A pokolig és vissza
Nem sokkal a vietnami témájú dráma, a Hazatérés után most egy másik amerikai háború egyik hadirokkant veteránjának története következik, méghozzá egy dokumentumfilm formájában, mely nem is olyan régen, 2011-ben készült el.
Danfung Dennis, a rendező frontfényképészként dolgozott Afganisztánban 2006-tól kezdve, ám nemsokára elege lett a műfajból és átállt inkább a kamerára, melyet hatékonyabbnak tartott, hogy felrázza a háború iránt közömbös közönséget. Filmje eredetileg a 2009 nyarán indított Kandzsár-hadműveletről és az afgán helyzetről szólt volna, de pár hónap múltán Dennis meggondolta magát. A bevetésről hazatérő bakák közül ugyanis hiányzott a hadszíntéren szerzett barátja, Harris őrmester - mint kiderült, súlyosan megsebesült, nem sokkal a turnus vége előtt. Felkereste őt, és nemsokára úgy döntött, az alkotás elsősorban rá, az ő felépülésére fog fókuszálni. 
Harrist a fenekén találták el: a lövedék szétzúzta a csípőjét, aztán végigbukdácsolt a combjában. Fémbeültetést kapott és hosszú rehabilitációra számíthatott. Felesége oldalán folytatta életét otthon, remélve, hogy végül valóban felépül majd és ott folytathatja tengerészgyalogos-karrierjét, ahol félbehagyta. A poszttraumás stressz azonban őt sem kímélte... 
Dennis mindvégig emberközeli képekkel operál, bemutatva a bevetések feszültségét, a hazatérés örömeit, a rehabilitáció fájdalmas folyamatát, vagy épp a szóban forgó veterán házaséletét. A háborús felvételek nagy részét persze emlékképként süti el, de ez még hatásosabbá teszi az összképet, majdhogynem játékfilmes élménnyé sűrítve az élőben felvett snitteket. Érzésem szerint megfelelő arányban keveri a hátországi és a fronton rögzített felvételeket, így aztán valóban elmondhatjuk, hogy kellő hangsúlyt kap mindkét helyszín. Munkájához egyébként egy Canon EOS 5D Mark II fényképezőgépet használt, mely HD videót is képes rögzíteni, de ettől függetlenül nem éppen ideális, ha az ember dokumentumfilmet forgat. A képminőség mindenesetre kiváló, és az operatőri munkán meglátszik, hogy olyasvalaki vette fel, aki egyben fényképész is. A rendező-operatőr és a vágó, Fiona Otway teljesítményét dicséri még, hogy láthatóan nem akarnak manipulatív vagy tolakodó módon bemutatni semmit, mégis megérezhetjük a sokszor burkoltan, de jelen levő feszültséget, elkeseredettséget vagy fájdalmat. Narrátort nem hallunk, a szükséges kiegészítő információkat pedig feliratok útján kapjuk.
A kritikusok nagy része pozitívan fogadta a filmet, a veterán szervezetek pedig ezt kihasználva kampányba kezdtek a poszttraumás stressz ismertebbé tétele érdekében. Az alkotás ezenfelül több díjat is begyűjtött: a 2011-es Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon, illetve a Sundance Fesztiválon is elnyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó elismerést, de Oscarra is jelölték. Függetlenül attól, hogy mozgat-e minket a katonai téma vagy sem, ajánlom minden felnőtt nézőnek. Számomra többet nyújtott, mint a hasonló témájú Restrepo.
A modern háború emberközelből.
Értékelés: 8/10
Hell and Back Again
New Video 2011
Háborús dokumentumfilm (88 perc)
Rendező: Danfung Dennis
Főszereplők: Nathan Harris, Ashley Harris
Zene: J. Ralph
