Egy elit haditengerészeti SEAL-mesterlövész emlékirata
Pár héttel azután, hogy boltokba került nálunk A bin Laden-akció, újabb kötet jelent meg az amerikai haditengerészet legismertebb különleges egységének belső világáról, ezúttal a Gabo Kiadó jóvoltából. A szerző ugyanannál a SEAL-alakulatnál szolgált, mint Mark Owen, de pár évvel és pár konfliktussal korábban...
Howard E. Wasdin sok mindent elmondhat gyermek- és ifjúkoráról, csak azt nem, hogy meghitt és nyugodt volt. Anyja és nevelőapja sajnos nem bővelkedtek a legkiemelkedőbb szülői erényekben, ezért gyorsan hozzá kellett szoknia a veréssel járó mindennapokhoz... Viszont ez volt az, ami olyannyira megkeményítette őt, hogy amikor tengerésznek, később pedig SEAL-nek állt, sok társánál lényegesen jobban bírta a gyűrődést. Szüksége is volt a kitartásra, hiszen a flotta elitjébe, majd annak elitjébe, a 6. SEAL-csoportba bekerülni neki sem volt sétagalopp... Együtt gyakorlatozhatott skandináv és ausztrál különleges egységekkel is, illetve mesterlövésznek tanult. Utána élesben is bizonyította tudását, többek között az 1991-es öböl-háborúban, majd 1993-ban Szomáliában.
Az első harminc-negyven oldal nem igazán fogott meg, sőt, ijesztően igénytelennek találtam, de aztán beindult a történet, és volt miért figyelni: Wasdin beszámolójából jó pár olyan részlet is kiderül, ami nekem is új volt még. Különösen értékesnek találom a SEAL-ek szomáliai bevetését taglaló oldalakat, melyek jól rávilágítanak az igen kényes politikai helyzetben lavírozó akkori amerikai kormányzat katonai szempontból enyhén szólva nem mindig előnyös manővereire és az egyéb körülmények meghatározó erejére. A kiképzés döglesztő óráit és a küzdelem feszültségteljes perceit is őszintén ábrázolja, akárcsak a sebesüléssel és a gyógyulással járó stresszt, a családi kapcsolatok ápolásának nehézségeit és a leszerelést követő beilleszkedési problémákat.
"A rosszfiúk égő úttorlaszokat emeltek, és árkokat ástak, hogy lelassítsanak bennünket. Amíg a menetoszlop megpróbált áthajtani a torlaszokon, vagy próbálta megkerülni őket, az ellenség ránk rontott. Velünk szemben öt nő gyalogolt szorosan egymás mellett, mindkét oldalon szélesre húzták színes, bő ruhájukat. Egyenesen a menetoszlop felé tartottak. Amikor egy Humvee odaért a nőkhöz, összekapták a ruhájukat, és a mögöttük rejtőző férfiak tüzet nyitottak, sorozatra állított AK-47-eseikkel. Később a mi cutveenk ellen is megpróbálkoztak ezzel a trükkel. Első ízben a harc során sorozatra kattintottam a tűzváltómat. Egyik kezemmel a kormánykeréken, a másikban a CAR-15-ösömet tartva, kilőttem harminc golyót, és lekaszáltam a nőket - meg a négy mögöttük megbújó fegyveres harcost. Inkább ítéljenek el tizenketten, mint a koporsódat vigyék hatan!"
Sajnos negatívumok is akadnak. Egyrészt az eredeti stílus is visszaüt néha: személy szerint például szükségtelennek tartom, hogy szinte mindig, amikor a SIG-pisztoly szóba kerül, Wasdin automatikusan odabiggyeszti hogy 9 mm-es... Képzeljük csak el, ha minden egyes fegyver minden egyes megemlítésekor leírnánk, hogy ez akkor most milyen űrméretű. Sok a szükségtelen szóismétlés. A magyarázó jellegű részek egyébként is picit szájbarágósak itt-ott, ez viszont nyilvánvalóan azt hivatott biztosítani, hogy az abszolút laikusok is megértsék a szakmai részleteket. Az is kiderül, hogy a szerző nincs teljesen tisztában egy-két részlettel, vagy egyszerűen csak nem emlékszik rendesen és nem nézett utána: ilyen A sólyom végveszélyben című filmmel kapcsolatos hozzászólása (a célpont kocsijának megjelöléséről, ami valójában az informátor autójának megjelölése volt), illetve Richard Marcinko (szintén SEAL-író) kapcsán említi, hogy mennyire utálja a rá olyannyira jellemző elitizmust (mivel számos könyvét olvastam, tudom, hogy van ugyan benne némi felsőbbrendűség, de lényegében mindig elismeri más fegyvernemek, sőt, más államok katonáinak teljesítményét, ha valóban elismerésre méltók).
A másik szívfájdalmam újra csak a fordítás minősége. A standard katonai szakszavak többsége a helyén van, gond inkább egyes, nálunk ritkábban használt kifejezésekkel adódik. Például a "solid info" magyarul nem "kemény információ", hanem inkább "megalapozott"; a "sucking chest wound" semmiképpen sem "szívós mellseb", hanem "légmell" vagy póriasabban "lőtt/szúrt mellkasi seb". "A pokolba is, igeeen!" pedig tükörfordítása a "Hell, yeah" felkiáltásnak, akárcsak a "Tűz a lyukba" a "Fire in the hole!"-nak, de ilyen formájukban elég suták, hogy a "felgyújtani" (értsd: szétlőni) igét ne is említsem... Nem értem azt sem, a "Ready Roomot" miért nem lehetett lefordítani, mondjuk készenléti teremnek. Leginkább mégis az angolszász mértékegységek átváltásának hiánya csapta ki a biztosítékot: lássuk végre be, hogy egy átlag magyar olvasó nem akar azzal bíbelődni, hogy egy font, egy uncia vagy egy láb mennyi, még ha tudja is... A könnyedén fordítható és magyarázatot nem igénylő betűszavak és elnevezések angol megfelelőit sem szúrtam volna be a szövegbe, inkább a glosszáriumba. Ja igen, és az említett művekkel kapcsolatban: a Navy SEALS magyar címe Elit kommandó volt, a Groundhog Day-é Idétlen időkig (és nem A fegyverszünet), a Black Hawk Down könyvváltozatáé pedig A Mogadishu-ügy. A "rangert" pedig az angoltól eltérően kis kezdőbetűvel írjuk helyesen...
Wasdin és Templin azóta megint összeálltak és ezúttal egy regényt alkottak, SEAL Team Six - Outcasts (A 6. SEAL-csoport kitaszítottjai) címmel. Ez a történet napjainkban, a terrorizmus elleni globális konfliktus csataterein játszódik. Remélem, egyszer magyarul is megjelenik majd.
Újfent köszönöm Pötty1 nevű olvasómnak, hogy felhívta a figyelmemet
a kötet megjelenésére és így az elsők között írhattam róla.
A 6. számú SEAL-csoport – Egy elit haditengerészeti SEAL-mesterlövész emlékirata
(SEAL Team Six: Memoirs of an Elite Navy SEAL Sniper)
Írta: Howard E. Wasdin & Stephen Templin
Fordította: Dr. Molnár György
Gabo 2012
336 oldal