„Nem az a fontos, mekkorát tudsz ütni, hanem az, meddig bírod az ütéseket, úgy hogy tovább tudsz menni.”

Bár Sylvester Stallone híresebb filmjeit annak idején végignéztem – párat még a másolgatós, hangalámondásos VHS-korszakban –, a Rocky-széria valamiért teljesen kimaradt nálam, egészen mostanáig. Egy jó barátom hatására döntöttem csak úgy, műsorra tűzöm ezt a mára kétségtelenül klasszikussá érett sorozatot is.

Rocky Balboa egyszerű philadelphiai munkás gyerek, akinek azonban vannak álmai, sőt, tenni is kész értük. Hobbija, az ökölvívás így nyer igazi értelmet, ugyanis egyszerű amatőrként előbb-utóbb lehetősége nyílik arra, hogy a ringben csapjon össze a nehézsúlyú világbajnokkal, Apollo Creeddel. Emellett azonban magánéletét is igyekszik ápolni és barátja húgának udvarol, miközben persze saját edzőjével is meg kell vívnia, míg révbe ér. A hat rész persze előre sejteti, hogy akármit is ér el, a kivívott címet meg kell védenie, s Rocky nem alkuszik, ha a győzelemről van szó…

Sylvester Stallone nemcsak főszereplőként, hanem íróként és két részt leszámítva rendezőként is jegyzi ezt a szériát. Talán ezért is lett ez a legemlékezetesebb szerepe John Rambo mellett: valószínűleg és alapvetően önmagára írta. Az inspirációt pedig egy 1975-ös bokszmeccs jelentette, melynek során Chuck Wepner és Muhammed Ali csapott össze. Bár Wepnernek látszólag semmi esélye nem volt, az utolsó menet utolsó másodperceiben győzte csak őt le ellenfele, technikai KO-val. A széria során felbukkan mellette néhány olyan színész is, akit később viszontláthattunk más szerepekben is: Carl Weathers (Ragadozó), Dolph Lundgren (Tökéletes katona, A feláldozhatók), Brigitte Nielsen (Sly egykori felesége), Sage Stallone (Sly 36 évesen elhunyt fia) vagy Mr T. (A szupercsapat). Az első film hihetetlen sikert aratott: többek között tíz Oscarra jelölték, ebből hármat kapott meg, a legjobb film, a legjobb vágás és a legjobb rendező díját.

Most, húsz-harminc évvel a premier után mit nyújthatnak ezek a filmek nekünk? Én, aki a nyolcvanas években kapott rá a mozi világára, jól tudom, hogy egyes alkotások egyszerűen nem állják ki az idő próbáját. A Rocky azonban nem ezek közé tartozik, igenis élvezetes maradt, még ha a széria színvonalát hullámzónak is találtam. Tulajdonképpen ugyanarról van itt szó, amiről számos más sportfilmben is, például a Gólban vagy a Micsoda csapatban: az álmokról, a siker kivívásáról, a kitartásról, és mindezek fontosságáról. Ennyi. Stallone ráadásul nem egy Rambo-klónnal dolgozott itt: Rocky Balboa kezdetben nem más, mint egy picit talán csetlő-botló, a helyét kereső, kissé félénk, de elszánt és szorgalmas kisember, aki többre akarja vinni. Ilyen értelemben utat mutathatott sok-sok fiatal nézőnek, és a közhelyes megoldások közepette is nyújtott – és most is nyújt – annyi érzelmi többletet, amiért már érdemes végigizgulni kalandjait hat részen át.

Saját véleményem részenként, szigorúan azoknak, akik már látták a filmeket.

Rocky I.
Számomra egyáltalán nem volt annyira átütő, mint ahogy vártam. Igazából megalapozza a történetet, és nyitva hagyja a végét. Mindenesetre többre számítottam az ifjú Rockytól, azt viszont el kell ismernem, hogy sokkal realisztikusabb így, hogy nem jut fel azonnal a csúcsra. Maga a karakter is az átlagamerikaiból táplálkozik, vagyis nincs itt semmiféle fennhéjázás, de az „Amerika, a lehetőségek hazája” kezdetű mondat innen sem hiányzik – de ide legalább illik!

Rocky II.
A nagy visszatérés – sokkal jobban tetszett az előző résznél. Különösen nagyra értékelem benne a sportszerűség hangsúlyozását a film végén. Apollo alakja nemhiába tűnik fel újra itt, illetve a harmadik és negyedik részben. Rocky karakterfejlődése is jól nyomon követhető. Paulie viszont már kifejezetten idegesítő…

Rocky III.
Számomra ez a sorozat egyik legjobbja. Clubber Lang (alias Mr. T) egyrészt nagyon markáns, még akkor is, ha „csak” egy agyatlan vadállat. Az elpuhulás-ráedzés-talpraállás folyamatának bemutatása is magában hordozza az örök tanulságot, illetve az edző bá elveszítése is ad némi érzelmi töltetet, hogy Apollóról ne is beszéljünk. Az Eye of The Tiger című zeneszám felhasználása pedig telitalálat.

Rocky IV.
Mivel a széria nagyobb része a hidegháború idején született, adta magát a lehetőség arra, hogy egy szovjet ellenlábast is bevonjanak a történetbe. Ivan Drago – akit az akkor debütáló Dolph Lundgren kelt életre – egy gépeken edzett szuperman, aki valóban méltó ellenfele az álláig sem érő Rockynak. Ez a meccs valóban emlékezetes epizódja a sorozatnak, különösen Rocky záróbeszédének köszönhetően, amely korántsem volt magától értetődő abban a korban, de rátapintott a lényegre: inkább két ember csapjon össze a két táborból, mint húszmillió.

Rocky V.
Ez a rész immár teljes mértékben a realitásokról szól: az elszenvedett sérülések miatt kényszerleállásról, a tudás átadásáról, a család fontosságáról. Az, hogy Rocky edzői szerepbe tolódott át, abszolút érthető és természetes – ezért viszont a forgatókönyv is formabontó, ami viszont nem baj. Ami engem zavart, hogy Balboa ennyire nem látta meg saját fia nyomorát, ehelyett tanítványát kényeztette. (Ez persze a teljes sztori ismeretében szükséges elem.)

Rocky Balboa
Nagyon vártam a finálét, de valami határozottan hiányzott… Nagyon érzékletesen bemutatja az öregkorral járó számtalan magánéleti és szakmai problémát, de épp az ökölvívás szerintem nem olyan sportág, ahol ilyen idősen ekkorát lehetne villantani. Valahogy a meccset sem éreztem olyan komolynak, még ha realista is a végeredmény. Balboa ismételt újjászületése viszont kétségkívül örömteli látványt nyújtott. Összességében többre becsülöm John Rambo visszatérését, az valamiért jobban ütött.

 

A magyar kiadás DVD-n már többször is megjelent, legutóbb a teljes sorozat díszdobozban is. Az első öt filmnél nem kapunk extrákat, csak angol, magyar és cseh hangsávot, illetve számos feliratot. (Itt jegyezném meg, hogy mindenképp érdemes angol eredetiben nézni a filmeket, mivel Rocky kissé parasztos kiejtése része az élménynek.) A hatodik lemezre már kerültek extrák is, audiokommentár, werkfilmek, bakiparádé, alternatív befejezés, kihagyott jelenetek és előzetes.

Még nem az igazi.
Értékelés: 6/10

Rocky (Rocky)
MGM 1976
Sport, dráma, családi (119 perc)
Rendező: John G. Avildsen
Főszereplők: Sylvester Stallone, Carl Weathers
Zene: Bill Conti


Rocky visszaüt.
Értékelés: 7/10

Rocky II (Rocky II)
MGM 1979
Sport, dráma, családi (114 perc)
Rendező: Sylvester Stallone
Főszereplők: Sylvester Stallone, Carl Weathers
Zene: Bill Conti


A legkeményebb menet.
Értékelés: 8/10

Rocky III (Rocky III)
MGM 1982
Sport, dráma, családi (95 perc)
Rendező: Sylvester Stallone
Főszereplők: Sylvester Stallone, Mr T.
Zene: Bill Conti


Rocky a ruszkik ellen.
Értékelés: 7/10

Rocky IV (Rocky IV)
MGM 1985
Sport, dráma, családi (84 perc)
Rendező: Sylvester Stallone
Főszereplők: Sylvester Stallone, Dolph Lundgren
Zene: Bill Conti


Rocky, az edző bá.
Értékelés: 8/10

Rocky V (Rocky V)
MGM 1990
Sport, dráma, családi (100 perc)
Rendező: Sylvester Stallone
Főszereplők: Sylvester Stallone, Tommy Morrison
Zene: Bill Conti


Az állítólagosan még nagyobb visszatérés.
Értékelés: 6/10

Rocky Balboa (Rocky Balboa)
Columbia 2007
Sport, dráma, családi (97 perc)
Rendező: Sylvester Stallone
Főszereplők: Sylvester Stallone, Antonio Tarver
Zene: Bill Conti