Három "vígjáték"

Az elmúlt évek komédiái számomra inkább okoztak csalódást, mint örömöt, és a továbbiakban - alapvetően elrettentési szándékkal - szeretnék bemutatni három olyan szösszenetet, amelyeket még filmnek se nagyon neveznék - aztán nehogy valaki megnézze ezeket! 

Sajnos időnként Európában is akad néhány szerencsétlen, aki úgy véli, az amerikai tinivígjátékok stílusában készült förmedvényeket ezen a földrészen is el lehetne adni, itteni arcokkal és forgatókönyvvel. Ennek a botor döntésnek az eredménye a Cukrosnéni is, amelyre anno csak azért figyelhetett fel akárki, mert a plakáton Carmen Electra csücsült…

Két filmfőiskolás srác éppen a vizsgafilmjüket próbálja tető alá hozni, ám a kétperces rövidfilm helyett végül egy pornósított nagyjátékfilmbe kezdenek bele, a szakma legnagyobb csillagának, Candy Fiveways-nek a jóvoltából, aki jószívűen felkarolja ezt az amatőr projektet. A meglehetősen blőd alapötletet csak bonyolítja az a tény, hogy a forgatási helyszín a szülői ház…

Az angol vígjátékokkal alapvetően nincs bajom. Az amerikai vígjátékok között is akadnak jópofák, csak válogatni kell. Ez a film viszont egy amerikai stílusúnak szánt angol gyártmány, az összhatás pedig se ilyen, se olyan. Semmilyen. A forgatókönyv a humort csak hírből ismeri, mert a szóbeli poénok helyett elvileg a szaftosabbnak vélt helyzetkomikum uralkodna, de még ezt sem voltak képesek megvalósítani, úgyhogy vígjátékhoz méltatlanul a film nemcsak lapos, de még humortalan is. Ezért hát nem is ajánlom senkinek.

Mindezek után érthető, hogy Carmen Electra miért virít a plakáton. Nélküle ezt a filmet észre se vették volna. És amúgy nem értem, hogy mondhatott igent egy ilyen forgatókönyvre. Oké, hogy soha nem volt egy hajjdekomoly színésznő, de azért emlékszem olyan kellemes és könnyed romantikus vígjátékra, ahol egész jól elboldogult. Carmen pedig ebben a kategóriában igenis tudna teljesíteni, ha hagynák. És annyira még nem öreg…

Csak Carmen miatt nem írom, hogy szemétbe vele. Pedig oda való.
Értékelés: 2/10

Cukrosnéni (I Want Candy)
Ealing Studios 2007
Vígjáték (87 perc)
Rendező: Stephen Surjik
Szereplők: Tom Riley, Tom Burke, Carmen Electra
Zene: Murray Gold

A Miss Március sajnos az előzőnél is siralmasabb lett... A két főhős, Eugene és Tucker kisgyermekkoruk óta jó barátok. Eugene és szemrevaló barátnője a nagy eseményre készülnek a szalagavató éjszakáján, a fiú azonban kissé felönt a garatra, lezúg egy lépcsőn, súlyos sérüléseket szenved, ráadásul kómába esik. Négy év múlva ébred, és balszerencséjére az egyetlen személy, aki még nem feledkezett el róla, az Tucker. Egykori szende barátnője viszont az aktuális Playboyban pózol… A két barát felkerekedik, hogy a szokásos évi Playboy-partyra bejussanak, és Eugene visszahódíthassa álmai nőjét.

Gáz? Hát igen, de ez végül is egy tinivígjáték. A fő gond nem az alaptörténet, hanem a humortalan, ötlettelen, sótlan, sivár megvalósítás. A párbeszédek teljesen bénák, ahol pedig drámai hatást akartak kiváltani, még ott sem szántak kellő időt a megírásra. Ráadásul a DVD-n kiadott cenzúrázatlan változatban még feltűnnek olyan jelenetek is, amelyek vulgaritásuk miatt nem szerepeltek a moziverzióban (mely nagy szerencsénkre elkerülte a hazai filmszínházakat). Ezekben a kelleténél sokkal gyakrabban kerülnek elő a kaki-poénok (már bocsánat az elnevezésért), de poénnak ezeket sem nevezném. Őszintén szólva azt is nehezen értem meg, hogy volt odaát a Twentieth Century Fox berkein belül olyasvalaki, aki engedélyezte ennek a szörnyűségnek a megfilmesítését… Valaki biztosan megint sokat szívott, de az is lehet, hogy megzsarolták.


Kukába vele.
Értékelés: 1/10

Miss Március (Miss March)
20. Century Fox 2008
Vígjáték (90 perc)
Rendező: Zack Cregger, Trevor More
Szereplők: Zach Cregger, Trevor Moore, Craig Robinson
Zene: Jeff Cardoni
 
A szőkenős vicceken edződött magyar nézőket az Egy szőkénél jobb a kettő eleve nem izgatná fel témájánál fogva - viszont a már látott módon itt is megpróbálták két bombázó nőcivel eladni ezt a mozit, méghozzá a világ leghíresebb szőkeségei közül válogatva Pamela Andersonnal és Denis Richards-zal. Nem lett tőlük jobb a végtermék...

Dee és Dawn két igen dekoratív, de igen butus teremtmény. Egy sztriptízbár meghallgatásán vennének részt, de egy bérgyilkos épp ekkor teszi hidegre a tulajt. Mikor a lányok elmenekülnek, összetévesztik őket az elkövetőkkel, és végül munkát ajánlanak nekik, amit ők persze kissé félreértenek, mert szőkék és buták, mint a segg...

Őszintén mondom mindenkinek, ez az utóbbi évek egyik leggyengébb filmje. Semmi, de semmi új vagy jó nincs benne. Ha ez a két nő készített volna ehelyett egy erotikus filmet, már közelebb hozták volna az emberiséget a világbékéhez. De így... Egy értékelhetetlen vacak az egész. Mindenki hallotta? Ne nézzétek meg!

Kukába ezzel is.
Értékelés: 1/10

Egy szőkénél jobb a kettő (Blond and Blonder)
Rigel Entertainmnet 2008
Vígjáték (91 perc)
Rendező: Dean Hamilton
Szereplők: Denise Richards, Pamela Anderson
Zene: Peter Allen