Vér és cicik újratöltve

A Spartacus első szezonja, a Vér és homok brutalitása ellenére is nagy hatással volt rám – rám, aki a tévésorozatoknak nem nagy barátja. A STARZ csatorna szériájának ugyanis sikerült nagyon eltalált módon elegyíteni néhány korábbi film leghatásosabb elemeit, így egy percre sem ült le a történet, sem a csatajelenetek, sem az ágyjelenetek, sem a mindennapi párbeszédek folyamán.

A nemzetközi siker nem is maradt el, ám a Spartacust életre keltő Andy Whitfield daganatos megbetegedése folytán a folytatás elkészültével kapcsolatban komoly gondok merültek fel. Adódott azonban az ötlet – talán éppen a Csillagok háborújából merítve –, hogy érdemes lenne az előzményeket is bemutatni. Így született meg a korábbinál rövidebb, hatrészes minisorozat, melyben egyes karakterek előéletére fókuszáltak a készítők. A capuai gladiátoriskola oszlopos tagjairól van tehát szó, abból az időszakból, amikor Quintus még jóban volt Soloniussal, amikor Lucretia még nem volt velejéig romlott, de már erősen hajlott felé, főleg keménykezű apósa reakciói miatt, amikor Crixus még jöttment rabszolgaként kereste a helyét a többi gladiátor között, amikor Ashur megalapozta saját rosszhírét a Batiatus-háznál, és amikor Doctore még nem volt doctore… Ugyanakkor itt is szükség volt egy markáns főhősre, természetesen egy gladiátorra: így kerül a képbe Gannicus, az iskola ügyeletes hőse.

Miben más Az aréna istenei? A STARZ-nál úgy vélték, a jól bevált recept most is működni fog, de nem bírták ki, hogy ne fokozzák azt, ami az első szériát kiemelte a többi közül. Ennek következményeként a csatajelenetek egy-két helyen a megszokottnál is brutálisabbak – ennek legjobb példája az első epizód egyik legelső snittje, ahol az egyik gladiátor fejét úgy vágják ketté, hogy a néző még szemügyre is veheti a koponya belsejét –, az ölelkezős jeleneteknél pedig már-már beteges magasságokba emelkedett az erőszak, előtérbe helyezve a kikényszerített nemi aktusokat a természetes szeretkezések helyett. Mindennek nem örültem, mert szerintem szükségtelen volt egy ilyen rövid, bevallottan átvezetésnek szánt széria esetében.
Szerencsére a forgatókönyv most is kihangsúlyozza az emberi természet mindennapos gyengeségeit – hiszen éppen ezek képezik a történet mozgatórugóit. Így például Quintus most is elszántan, de sokszor alvilági eszközökkel igyekszik előnyösebb helyzetbe hozni saját magát, míg a gladiátorok egymás közti vetélkedése is napirenden van, hogy a hölgyek intrikáit ne is említsük.

Egyébként már tudható, hogy Andy Whitfield a közeljövőben sem kerül olyan állapotba, hogy duzzadó izmokkal ismét kardot és pajzsot ragadjon a sorozat érdekében. Éppen ezért már megszületett a döntés, hogy helyette Liam McIntyre fogja alakítani Spartacust a közelgő harmadik szériában. Mivel érdekel, hogyan alakul a Capuából kitörő gladiátorok sorsa, kíváncsian várom a fejleményeket.

Fokozott öldöklés és ölelés.
Értékelés: 8/10

Spartacus – Az aréna istenei (Spartacus – Gods of The Arena)
STARZ 2011
Történelmi sorozat (részenként kb. 50 perc)
Rendező: Rick Jacobson
Szereplők: John Hannah, Lucy Lawless, Dustin Clare
Zene: Joseph LoDuca