Nagy utazás - megint
Ilyenkor, karácsony táján dobják be a forgalmazók a legnézőcsalogatóbb filmeket. Ebben a versenyben eleve jobb eséllyel indulnak a látványosnak kikiáltott 3D-s alkotások. Tavaly az Avatar, idén a Tron – Örökség van műsoron…
Az előzményfilm, a Tron, a vagy a számítógép lázadása 1982-ben (hozzánk csak hat évvel később) érkezett, és láthatóan ez volt a Walt Disney válasza a Csillagok háborújára. A viszonylag ötletes alaptörténetben a főszereplő egy kompjuter belsejében találta magát, ahol az ottani szabályok szerint volt kénytelen harcba szállni saját túlélése érdekében. A látványvilág sajnos nem tudott felnőni mindehhez… Véleményem szerint a Tron még a nyolcvanas évek színvonalán sem volt igazán komoly, és a bevételi adatok szerint sem volt egy nagy dobás. A folytatást ígérő előzetes már idén tavasz óta műsoron volt és a technikai fejlettség ismeretében remélhettem, ez az epizód már a kor színvonalának megfelelő élményt nyújt majd…
Az első részből ismerős Kevin Flynn, a videójáték-mágnás hirtelen eltűnik. Fia, Sam szép lassan felnő, és egy nap titokzatos hívásnak engedelmeskedve felkeresi apja egykori játéktermét, ahol egy rejtett, földalatti irodában fura gépezetre lel. Nem sokkal később már a kibertérben találja magát, ahol végre esélyt kap arra, hogy újra találkozzon apjával is, csakúgy mint sok más, rosszindulatú figurával…
S hogy mindez hogy működik a vásznon? A 3D-s hatásról annyit illik tudni, hogy a filmnek csak egy része térhatású, egész pontosan a mozgalmasabb, kompjutergenerált képsorok. Személy szerint ez nem zavarna, de meg kell állapítsam, az összhatásból mégiscsak visszavesz némileg… Ahol a 3D-nek igazán van létjogosultsága – lásd például a fénymotoros jelenetet, mely tényleg nagyon látványos –, ott működik is. A virtuális világ egyes elemei (ilyen a sötét és rideg városkép) egyébként tényleg hatásosak, még ha nincsenek is túlbonyolítva.
A forgatókönyvről ellenben nem tudok sok jót mondani. Először is a háttérsztori elsőre túlzottan komplikáltnak hat – márpedig a nézők nagy része nem holmi kompjuterzseni, illetve az első részt sem látta, és ezért sokan nem fogják felfogni azokat az eszmefuttatásokat, amelyek megalapozzák a konfliktust. Ezzel szemben a párbeszédek többször is gagyik – és itt a magyar szinkront is meg kell említsem, mivel feliratosan sehol nem adják nálunk a filmet. A szinkronhangokat szerencsésen választották ki, de a magyar fordítás minősége hullámzó. A szkript egyébként is kiegyensúlyozatlan: nagyjából a film feléig, az említett fénymotoros jelenetig még egész bíztató, utána viszont zuhanórepülésbe kezd, és valószínűleg nem én vagyok az egyetlen néző, aki kis híján belealudt a történet végébe…
Sci-fi lévén az sem mellékes szempont, hogy tudnak-e bármi újat mutatni a nézőnek ebben a műfajban. Hát nem, nem tudnak. Az még hagyján, hogy a klasszikus Tron egy-egy harci jelenetéből merítsenek és felturbózzák a jelenkor színvonalának megfelelően, de a duplapengés fénykardokra hajazó fegyverek bemutatása vagy a jedi-lovagoknál látott Erőhöz hasonlatos húzás már máshonnan ismert filmeket idézett… A filmzenét viszont dicsérném, mert nagyon hangulatos, és beszerzését is tervezem.
Összességében tehát nem tudom és nem szeretném ezt a filmet javasolni senkinek. Még az Avatarnál is jobban látható, hogy mennyire kihegyezték az egészet a látványra, de eredeti ötletek híján. Éppen ez a tendencia az, amely veszélybe sodorja a 3D-s technológia – és így a mozikultúra – jövőjét. Pedig potenciál volt benne…
Kár érte.
Értékelés: 4/10
Tron - Örökség (Tron: Legacy)
Walt Disney 2010
Sci-fi, akció (127 perc)
Rendező: Joseph Kosinski
Szereplők: Jeff Bridges, Bruce Boxleitner, Garett Hedlund
Zene: Daft Punk
