Bátorságra nemcsak a csatatéren van szükség

Az év elején már kaptunk egy olyan iraki témájú filmet – A bombák földjént –, amely egy ritkán említett szakterületet, a tűzszerészek munkáját mutatta be. Most, igaz, hogy csak DVD-n, de megjelent egy másik hasonszőrű alkotás, mely egy fizikailag békésebb, de lelkileg majdnem ennyire felkavaró katonai tevékenységet mutat be…

Montgomery törzsőrmester bevetésre alkalmatlan állapotban tér haza Irakból. A hadseregben töltendő néhány maradék hónapjára különleges megbízatást kap. A valamivel idősebb Tony Stone százados mellé osztják be, akinek feladata az elesett katonák családjának értesítése – méghozzá személyesen, a lehető leggyorsabban. Harchoz szokott hősünk persze nem örül annak, hogy gyászhuszárként kell odaállítania vadidegen emberekhez, hogy elmondja nekik, hozzátartozójuk meghalt. A két katona személyisége természetesen eltérő, így nekik is meg kell vívniuk a saját kis háborújukat, míg nem jutnak végre közös nevezőre. Ám maga a feladat is embert próbáló, és ennek bemutatása a film legnagyobb erőssége. Belegondoltunk már abba, milyen egy gyermeket váró feleségjelöltnek azt hallania, hogy kedvese nincs többé? Vagy abba, hogy mi hogyan tudnánk egy ilyen hírt átadni, ráadásul úgy, hogy méltósággal, de érzelemtől mentesen tegyük mindezt? Ezek a képsorok tényleg megrázók, főleg a családtagok más és más jellegű reakcióinak láttán.

A két főszereplő remekel. Ben Foster alakítja a fiatal törzsőrmestert, akit először nehéz volt beazonosítanom, aztán beugrott, hogy játszott A Megtorló, a Pandorum és a Börtönvonat Yumába című filmekben. Woody Harrelson régi motoros a szakmában, de ilyen szerepben még nem láttam őt: a kopaszra borotvált tiszturam figurája abszolút a helyén van – nem is csoda, hogy a legjobb mellékszereplő kategóriájában Oscar-díjra is jelölték, akárcsak a forgatókönyvet, amellyel azonban nem vagyok teljesen kibékülve. A történet előrehaladtával ugyanis a hangsúly áttevődik a munkáról a két férfi személyes kapcsolatára, ami önmagában még nem lenne baj, ám így lassanként a mondanivaló súlya is odalesz, még akkor is, ha szóba kerül például a háborús trauma. Persze ott van a törzsőrmester és az egyik hadiözvegy közötti halvány románc is, mégis a film második fele véleményem szerint nem működik olyan jól – mintha már a forgatókönyvíró sem tudta volna, merre tovább. Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek, aki egy életszagú, cseppet sem hollywoodias alkotást szeretne látni egy elhallgatott témáról. Sajnálatos módon éppen Amerikában nem aratott nagy sikert, valószínűleg amiatt, hogy gyalázatosan kevés helyen vetítették egyáltalán (a kezdő héten mindössze négy moziban, durván 44 ezer dolláros bevétellel). Ezzel szemben a különböző (például a berlini és a krakkói) filmfesztiválokon az alkotás nagyon szépen teljesített és számos díjat elnyert.

A magyar DVD-kiadás ezekben a napokban érkezett meg. A Budapest Film rossz szokása szerint most is csak angol és magyar hangot, illetve magyar feliratot kapunk, extrát nem.

Emlékezetes és emberközeli dráma.
Értékelés: 8/10

A harcmező hírnökei (The Messenger)
Omnilab 2009
Háborús dráma (109 perc)
Rendező: Oren Moverman
Szereplők: Ben Foster, Woody Harrelson, Samantha Morton
Zene: Nathan Larson