FILM: The Expendables – A feláldozhatók
2010. szeptember 06. írta: Monty H.

FILM: The Expendables – A feláldozhatók

Öregednek, de így is zúznak

Stallone az elmúlt években kétszer is – először a Rocky Balboa, aztán a John Rambo révén – bebizonyította nekünk, hogy öregedő akciósztár létére maradt még benne elég kraft ahhoz, hogy valami újat mutasson nekünk, ami persze nem új, inkább klasszikusan bevált recept, de a nézőnek akkor is tetszik. Ezúttal olyasvalamit főzött ki, amiben megint nincs semmiféle újdonság, de a mozilátogató így is garantáltan jegyet vált rá: egyszerűen összehozta az elmúlt harminc év legnagyobb akcióhőseit. Így került össze többek között Sly, Jason Statham, Jet Li, Dolph Lundgren, sőt, Bruce Willis, Arnold Schwarzeneger és Mickey Rourke. (Jean-Claude Van Damme csak azért maradt ki, mert nem tetszett neki a felkínált szerep, Steven Seagalnak pedig állítólag problémái voltak a producerrel… Nagy kár.)

Barney Ross egy sokat látott zsoldos csapat vezetője. Legújabb feladata keretében ő és egyik társa szétnéz egy karibi szigeten, ahol egy amerikai rosszember által pénzelt helyi diktátor egyre jobban zavarja valakinek az érdekeit. A talaj viszont forró, és Rossnak nem fűlik a foga a melóhoz. A helyi kontakt, egy szemrevaló leányzó emléke azonban nem hagyja nyugodni…

Tudom, az alaptörténet elég blőd, de az ilyen filmeket nyilván nem is a mélységük miatt kedveljük. A forgatókönyv most is hozza a szükséges elemeket, lesz itt elég autós üldözés, robbantás, verekedés, és az egyes főszereplők eltérő harcstílusa csak fokozza a kavalkádot (Jet Li ugyebár marad a távol-keleti küzdőstílusnál, Statham öklével és pisztolyával is ugyanolyan kifinomultan bánik, Stallone aprít mindennel, ami a keze ügyébe kerül, és így tovább). A dialógusok szerencsére nem mentesek a humortól sem (a magyar vonatkozású álnevek, illetve a Schwarzenegger távozásakor hallható beszólás talán a legemlékezetesebbek, de Arnie feltűnésének vizuális interpretációja már önmagában is derűkeltő tisztelgés a régi idők akcióklasszikusai előtt). Összességében egy jól sikerült akciófilmről van tehát szó, amely a műfaj kedvelőinek kötelező darab, a többieknek pedig – ha nem idegenkednek egy ekkora golyózáportól – ajánlott.

A sokat sejtető előzetes már hónapok óta kísértett, és nyilván több tízezer magyar néző várta a beígért augusztus 19-i premiert, csak hogy azzal a rövidhírrel szúrják ki a szemüket, hogy bocsi, itthon még forgalmazó sincs rá, úgyhogy csak nyugi… Ahogy a Zöld zóna, vagy A bombák földjén esetében is történt, ez már megint azt vonja maga után, hogy a felhergelt közönség tekintélyes része az internet segítségével tekinti majd meg a művet, mondjuk egy baráti sörözés alkalmával.

Az évtized egyik legjobb akciófilmje.
Értékelés: 8/10

The Expendables
Lionsgate 2010
Akció (99 perc)
Rendező: Sylvester Stallone
Szereplők: Sylvester Stallone, Jason Statham, Jet Li
Zene: Bryan Tyler

A bejegyzés trackback címe:

https://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr672272982

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

symor 2010.09.06. 03:09:02

Ezt a filmet a marketingje adja el, és az túlzás nélkül zseniálisan pörgött, blogokon és megosztóoldalakon egyaránt.

Sly végképp megtalálta ezzel, és elfogadta korlátolt helyét a filmértők szívében, nagyvonalúan bizonyítva mennyire szereti (már) a közönsége rajongását azért, ami.

Ikon, pontosabban filmikon, nem művész, nem színész, csak önmagát megnyilvánító ember, akinek képessége van lehengerlően őszintének lenni a Rocky vagy a Copland tanúsága szerint és csodálhatóan művinek, férfiasan, vérzivataros káprázattal.

Itt az utóbbival él. A film egy névsor, és ez a legkiemelkedőbb vonása.

Kemény akaratú és korosan is szilaj testű emberek alkotják a szereplőit, akik gerendákat roppanthatnak ketté, az ellen gerincét törhetik fogpiszkálóként, és ezt a fajta tesztoszteron-mentalitást kérdés nélkül elhihetjük nekik. Legtöbbjük régóta neves sportember, vagy jó harminc-negyven éve tartja olyan karban magát, amilyennel már-már a teremtéssel (néha az egészséggel!) szembeni pimaszsággal léteznek, így túl a középkoron.

A mozi maga ennek ellenére, objektíve rossz, nevetségesen az. Sajnos tévesen összekeveri a kedvtelő akciót egyfajta kreatív álláspontvesztéssel, ami annyit tesz, hogy története nincs, csak fene mód bután kitalált. Sőt, néha a mélyre hatás, bölcset mondás posványába akar merülni, mely szereplői megnyilvánulásait akarja segíteni. Kárt okozva a képregényes akciórészeknek, melyektől valóban önfeledté válhatna az egész.

Logikát, értelmet számot se kérjünk rajta és számot se vessünk vele. Ez az a mozi, amely az olyan belterjes filmzseniknek is, mint Tarantino könnyeket csal a szemébe, hiszen a férfiakban élő gyerekeknek szól. A rajongóknak!

Sly sajnos itt nem építhet olyan régen bevált alapokra rendezőkét, mint a korábban jóra sikerült John Rambónál. A keze alatt a mozi így kicsit szétesik, beillesztett jelenethalmaznak hat inkább, mint filmegésznek. Filmtechnikai ügyetlenkedéséért igazán kár, mert egyébként kiállása sokat tesz hozzá a produkcióhoz.

A cselekmény (megírt) feszültsége híján tehát marad nekünk az aprítás, és a film karakter-gyűjteménye. A trancsírozás mindvégig dicséretesen jelenvaló, néha sajnos erősen animált, de attól még jóleső felüdülés, más mai, korhatárra szelídített, "akciókupacokhoz" képest.

A személyiségek megteszik, amit kell: Willis odahunyorítja magát gonoszul, ahogy Schwarzi is apró és tényleg helyénvaló cameót ad a filmnek.

Sajnos Lundgren és Jet Li csupán méltatlanul elnagyolt jelenlétet kap, pedig legalább annyi érdemmel bírhatnának, mint a divatos Statham, aki csak korábbi akciósikerei bélyegét nyomja a mozira, és érezhetően a svéd óriás, vagy a kis kínai sokkal többet érdemelne nála.

Eric Roberts nagyon régóta nem hozhatta ilyen zsigeri szarkazmussal, azt a jól olajozott gonosz figurát, amelyet itt produkál, és imádni valóan lehet utálni, mert senki sem tudna ilyen kevésből ennyi elismerhető ellenérzést kiváltani. Rajta kívül Rourke az egyetlen, akiről süt, hogy azért vállalta Sly-csoporttalálkozóját, mert eszméletlenül jól szórakozik az összegyűlt társaságban. Az Expendablest műfajtól váratlanul meg is ajándékozza egy drámai monológgal, amivel csont nélkül bizonyítja, hogy ízig-vérig színész, aki bármit képes előadni, ha úgy tartja kedve, és beleteszi a szívét.

És itt ez a lényeg, ahogy Rourke szívből játszik, főleg mostanában, megbékélve csúffá züllött önmagával, tehetségébe kapaszkodva; úgy Sly is szívből teszi közönsége elé filmjét.

Az Expendables ostoba egy mozi, viszont becsületesen az, sohasem akarja az időnket vesztegetni, és bár sótlan, mindenképp kedves szórakozás!

Hamarosan nálunk is a moziban, nézzétek meg (ott, ha máshogy nem megy)!

Berszi 2010.09.17. 00:13:20

érdemes megnézni ezt az előzetest róla, zseniális:
www.youtube.com/expendables

a geek blogon volt róla egy jó vélemény, mégpedig az, hogy bár buta akciófilm, egyvalamit újra a helyére tesz: a sok nyálvámpír és tiniboy után a férfiről alkotott ideál képet

Monty H. 2010.09.17. 09:51:26

@Berszi: "a geek blogon volt róla egy jó vélemény, mégpedig az, hogy bár buta akciófilm, egyvalamit újra a helyére tesz: a sok nyálvámpír és tiniboy után a férfiről alkotott ideál képet"

Legalábbis ahogy ezt Sly és barátai definiálnák :-) Egyébként bizonyára velem van a baj, de egyet is értek velük ebben. :-D
süti beállítások módosítása