...vagy inkább vér és cicik
Jó tíz évvel ezelőtt Ridley Scott Gladiátora volt az első darabja az ókort idéző történelmi filmek új hullámának. Egy-két gyengébb próbálkozás (Trója, Nagy Sándor) mellett szerencsére láttunk más jól sikerült alkotásokat is a témában: a spártai harcosok hősiességét feldolgozó 300, illetve az HBO igen hiteles Róma című minisorozata ilyen volt. És most itt van a Spartacus – Vér és homok, mely a három nagy klasszikus legjobb (jobban mondva leginkább nézőcsalogató) elemeiből építkezik…
A Spartacusban valóban az lehetett a legfőbb törekvés, hogy végre összehozzák mindazt, ami a fentiekben külön-külön is nagyot ütött: a Gladiátor alaptémáját, a Róma mindenfajta értelemben vett realizmusát (az intrikáktól a korabeli életmódig) és a 300 dinamikus, mégis képregényszerű látásmódját. Amit pedig érdemes volt picit megkeverni, azt megkeverték: a zene például változó stílusban van jelen, hol a Gladiátor merengő dallamai, hol a 300 brutálisabb és modernebb hangzású ütemei szólalnak meg. Mindez elsőre igen hatásvadász megoldásnak tűnhet – az is. De kiválóan működik.
A korabeli életmód bemutatása terén már a Rómának sem volt szégyenkeznivalója, ám a Spartacusban rátettek egy lapáttal. Ennek következtében aztán a csatajelenetek általában mészárlásnak tűnnek, a szerelmi jelenetek pedig sokak szerint a szoftpornó határát súrolják… (És ez utóbbiakból átlagosan minden tizenöt percre jut legalább egy…) Az pedig, hogy a gladiátorok öltözőjében jól láthatóan anyaszült meztelenül ácsorognak a jól megtermett férfiak, teljesen természetes eleme a sorozatnak. Fontos megjegyezni, hogy mindezek miatt nem is ajánlható mindenkinek a széria.
Ezt a produkciót egyébként nem az HBO követte el, hanem a STARZ nevű amerikai tévécsatorna. Nálunk persze az HBO fogja sugározni idén nyártól. Egyes országokban viszont már be is tiltották – vagy betiltani készülnek – a sugárzását, éppen a benne látható kegyetlenkedések miatt. (Személyes véleményem, hogy ha a tévéadók többségét kicsit is aggasztaná a fenti kérdés – tényleg tisztelet a kivételnek – akkor ez a műsorválasztáson is látszana és sokkal kevesebb gondot okozna a képernyőn látható erőszak, pláne a legfiatalabbak körében; ám a gyakorlatban nem ezt látom.) Mivel azonban a sorozatokat előbb-utóbb DVD-n is kiadják, szerintem az alkotók még akkor is simán visszakapják a pénzüket, ha egyedül ilyen formában terjeszthetik majd művüket. Az első széria mellesleg 13 epizódot számlál, de a főszereplő, Andy Whitfield daganatos megbetegedése miatt a második évad forgatása egyelőre csúszik. A költségvetése viszonylag kicsi volt, így jól ismert arcokból csak kettő akad (John Hannah, aki a 300-ban a balsorsú hírnököt alakította, illetve a Xena-sorozat főszereplője, a már nem annyira fiatalon is nagyon dögös Lucy Lawless). Szerencse, hogy a pénzhiány nem látszik meg a sorozaton: bár olyan tömegjelenetek, mint amilyeneket mondjuk a Rómában láthattunk, itt nincsenek, de a készítők jól kihasználták a rendelkezésre álló statisztákat, ez biztos. A sztori pedig nem korlátozódik öldöklésre és ölelésre – igenis van történet, és a nézőt igenis leköti.
A történet Trákiában veszi kezdetét, ahol a római légiók parancsnoka az itt élőkkel szövetkezik a szomszédos törzsek támadásának elhárítására. A főhős semmi mást nem akar, mint biztonságban tudni faluikat és imádott feleségét – a rómaiak azonban megszegik az alkut, és ezzel veszélybe sodorják a trákokat. A jóérzésű bennszülöttek természetesen nem akarják saját vérüket cserbenhagyni… A később Spartacusra keresztelt harcos így kerül fogságba, majd a capuai gladiátoriskolába, ahol hosszú és rögös utat kell végigjárnia, míg egyszerű rabszolgából hírneves gladiátor-sztár válik.
A tévésorozatok többsége nem tud lekötni. A Spartacus azonban kivétel. De ahogy írtam, nem ajánlhatom mindenkinek, inkább csak a felnőtt nézőknek. Ők viszont nyugodtan adjanak neki egy esélyt.
Brutálisan emlékezetes.
Értékelés: 10/10
Spartacus (Spartacus – Blood and Sand)
STARZ 2010
Történelmi sorozat (részenként kb. 50 perc)
Rendező: Michael Hurst, Rick Jacobson, Jesse Warn
Szereplők: Andy Whitfield, Manu Bennett, John Hannah, Lucy Lawless
Zene: Joseph LoDuca
