Academy 1:72
A Typhoon egyike volt azoknak a gépeknek, amelyek eredeti feladatkörükre teljességgel alkalmatlannak bizonyultak, ugyanakkor remekül beváltak más célra. Így vált az elfogóvadásznak tervezett Typhoon csatagépként a második világháborús Királyi Légierő jellegzetes típusává. Különösen a D-nap előtti előkészítésnél, illetve a normandiai csata során végzett alacsonytámadások során jutott fontos szerephez, mikor is az ilyen gépekkel felszerelt századok több száz német páncélost pusztítottak el…
1999-ig nemigen volt elérhető és szép kivitelű 1:72-es makettváltozat a piacon. Az Airfix ősrégi készletével ugyan tettem egy próbát, de a hatvanas évek színvonalát idéző modell annyira reménytelen volt, hogy inkább félretettem. Az Academy készletére azonban érdemes volt várni.
A halványszürke alkatrészek kidolgozása gyönyörű. Az illesztéssel semmi gond nem akadt. A pilótafülke is szép, de gondolom, lesz, aki még feljavítja, főleg, hogy a tisztán fröccsöntött tető nyitva is rögzíthető. Megkapjuk a három-, illetve a késői négyágú légcsavart is. Ami a külső fegyverzetet illeti, csak a nyolcrakétás változat került a dobozba – de azt hiszem, úgyis ez az izgalmasabb. Ezzel mindössze annyi baj van, hogy a vezetősín túlságosan messze van a ráöntött rakéta testétől. Ha egy pillantást vetünk az eredeti fotókra, láthatjuk, hogy a robbanófej szorosan rásimult a sínre, míg itt, 1:72-ben többmilliméteres rés van köztük. Ezért ezeket óvatosan levágtam és úgy ragasztottam vissza, hogy stimmeljenek. Ezt leszámítva az összeállítás nem okozott gondot.
Két matricasort kapunk, mindkét gép a hagyományos zöld-szürke RAF-festést viseli. Az első viszont a szárnyak és a törzs alsó felületén még inváziós csíkokat is hord. Ezt a gépet a 175. század használta 1944 augusztusában. Mivel előszeretettel építek a normandiai hadjárattal kapcsolatos maketteket, ezt választottam. Ez azonban okozott némi fejfájást… Az inváziós csíkok felvitele ugyanis mindig kényes pont, elsősorban a fehér festék érzékenysége és fedőképessége miatt. Régebben még próbálkoztam a tökéletes fekete-fehér csíkok megjelenítésével, de sohasem sikerült teljesen. De ahogy a Spitfire esetében is írtam, a valóságban sem voltak ezek teljesen egyenesek és távolról sem voltak igényesen felfestve, hiszen a legtöbb gépre az invázió előestéjén kutyafuttában festették fel, és a lényeg úgyis az azonosíthatóság volt (elkerülendő azt a tragédiát, ami a szicíliai inváziónál történt: az ejtőernyősöket szállító gépekre tüzet nyitott a szövetséges flotta). Így most már én sem izgatom magam miattuk. (Érdemes megjegyezni, hogy a Typhoonokon már 1942-43-ban szükség volt a fentihez hasonló, de nem teljesen azonos fekete-fehér csíkozásra a szárnyon, mivel a brit légvédelmi tüzérek könnyedén összetéveszthették a gépet a német Focke-Wulf 190-essel.)
Az inváziós sávokat mondjuk matricaként is megkapjuk a mellékelt íven, de túlságosan nagy felületűek ahhoz, hogy megpróbálkozzak velük – a készlet matricái egyébként is lehetnének picit puhábbak és vékonyabbak. A brit felségjel középső vörös pöttyét külön adják, hogy az esetleges félrenyomásból ne származzon gond. A szándék nemes, de pont ezek nem akartak rendesen felsimulni a felületre. Kénytelen voltam más készletből pótolni… A festéshez Humbrol színeket használtam. A matricák felhelyezése után koptatást és koszolást végeztem a szokott módon.
Szép makett, az említett hiányosságokat javítva pofás repcsi építhető belőle.
