ARII 1:48
A partraszállás és a normandiai csata témakörében több makettet is készítettem, ezek közül az egyik legmarkánsabb ez a Spitfire, amely a második világháború egyik leghíresebb és egyik legnépszerűbb típusa mind a mai napig.
A gyártó cég megjelölése azért lehet félrevezető egyesek számára, mert ezt a makettet más cégek (például a Matchbox és az ERTL) is gyártották az elmúlt évtizedekben. Egy olcsó, de szép makettről van szó, amely megjelenése idején igényesebb kidolgozást kapott legtöbb kortársánál, bár ez leginkább a felületi kidolgozáson és nem az apróbb részletekben érhető tetten. Akkor, amikor a legtöbb repülőmakett még pozitív panelvonalazással készült, ez a modell már finoman vésett lemezosztásokkal látta meg a napvilágot. Az illeszkedéssel semmi gond nem akadt, a légcsavar összeállítása jól átgondolt, a futók pedig könnyen pozícionálhatók. Mivel viszont az alkatrészek száma negyven körül van, bőven adódik lehetőség a részletek finomítására. Jómagam a pilótafülkét javítottam picit fel, illetve a fékkábeleket jelenítettem meg a futószárakon. A meglehetősen homályos kabintető egy darabból készült, ezt szétfűrészeltem, hogy nyitott állapotban is bemutathassam.
Az igazsághoz hozzátartozik hogy eredetileg ez egy Mk. VIII-as madár. Erről az alacsonytámadó alváltozatról annyit illik tudni, hogy a IX-es széria előfutára volt, és a referenciák átnézése során nem találtam jelentős különbséget, úgyhogy vettem a bátorságot ahhoz, hogy IX-est építsek belőle. Akkoriban, amikor megvettem, ráadásul még nem is nagyon volt ebben a méretarányban ilyen alváltozat a piacon – ma már elérhetők a Hasegawa és az ICM kiváló minőségű makettjei is.
A festéshez Humbrol színeket használtam, ami angol gép esetén kifejezetten előnyös. Nem használtam szórópisztolyt, de a jellegzetes, kontúros brit terepminta miatt ez nem is lényeges. Az árnyékolást a panelvonalakba folyatott feketével és sötétszürkével, a koszolást főleg alumíniummal és középszürkével végeztem. Az inváziós csíkok felfestése most nem járt annyi gonddal, mint általában, illetve az egyes hibák a koszolásnak hála amúgy is eltűntek. A fekete-fehér sávozásról annyit, hogy mivel funkcionális és nem esztétikai okokból kerültek fel ezek a csíkok (ráadásul a legtöbbször sietve, az invázió előestéjén), senki nem követ el szarvashibát, ha nem sikerül nyílegyenesen, vagy megfolyás nélkül felfestenie ezeket. Az eredeti matricák mindössze egy ausztrál gépre elegendőek, de nagyon vastagok, úgyhogy senkinek nem ajánlom őket. A fenti brit géphez Aeromaster matricákat vásároltam, melyek gyönyörűen használhatók.
Komolyabb feljavítás nélkül is elég szépen sikerült a makett (első 1:48-as repülőm), ami újfent bebizonyította, hogy a festésen milyen sok múlik. Mindenesetre a típust kedvelőknek inkább ajánlom a már említett egyéb gyártók készleteit, főleg, hogy ez a makett ma már nem is igen kapható.
