Ünnep a lövészárkok felett

1914 nyarán kezdetét vette az első világháború, a nagy háború, amely lezárta a boldog békeidőket, amely a 20. század igazi nyitánya lett, amelyben több ember veszett oda, mint azelőtt bármely konfliktusban. Európa számos nemzete csatasorba lépett, s a nacionalista propagandától félrevezetett emberek többsége optimistán nézett a jövőbe, a közeli győzelem reményében… Aztán eltelt néhány hónap, és az események nem a gyors diadal szószólóit igazolták. A nyugati fronton lövészárkok húzódtak, benne mozdulatlanságra kárhoztatott katonákkal – vagy inkább sebtiben egyenruhába bújtatott kisemberekkel. És közeledett a karácsony. Az első, de nem az utolsó háborús karácsony...

Ez a francia-angol-német koprodukciós film egy kevésbé ismert háborús epizódot elevenít fel. 1914 szentestéjén a nyugati fronton több helyen békejobbot nyújtottak egymásnak a szembenálló felek katonái. Teljesen spontán módon azt tették, amit mindenki más ilyentájt – ünnepeltek, csak éppen ellenfeleikkel együtt. A film három nemzet képviselői (skótok, franciák, és németek) szemével mutatja be ezt a rendkívüli karácsonyt.

Állítólag a belgiumi Ypern körzetében kezdődött az egész. A német katonák kitették karácsonyfáikat a lövészárok peremére, és az általuk hangosan énekelt Csendes éjre a britek a túloldalról angol karácsonyi énekekkel válaszoltak. Így ment ez egy darabig, mígnem kölcsönös bátorítás után a felek elhagyták állásaikat és a senkiföldjén egymás szemébe nézhettek. A karácsonyra való tekintettel, nomeg katonák lévén megindult a cserebere is, melynek eredményeként apróbb holmik (csokoládé, cigaretta, alkohol, övcsat, stb.), illetve komolyabb ajándékok is (néhány hordó bajor sör, fejadagok, frissen sült húsételek) találtak új gazdára. Az ezt követő napokon alkalom adódott az eddig temetetlen holttestek elhantolására is. Ezt követően pedig barátságos focimeccsekre is sor került több helyen, főleg, hogy egyes szektorokban a fegyverszünet egészen újév napjáig tartott.

Az angol-német barátkozás ment valószínűleg a legkönnyebben: a németek között sok olyan katona szolgált, aki Angliában dolgozott a háború előtt (mint pincér vagy sofőr), ezért a nyelvi korlátokat viszonylag könnyedén áthidalták. A franciák és a belgák saját területükön álltak szemben a megszállókkal, számukra minden bizonnyal bonyolultabb volt csatán kívül szembenézni a „boche-okkal”. A felsőbb vezetés persze nem nézte jó szemmel az eseményeket. Bár a pápa már a háború kezdetén javasolta, hogy karácsony idejére függesszék fel a harctevékenységet, erre egyetlen fél sem volt hajlandó, holott ez bevett szokás volt a múltban. Az ezt követő években – hátravolt még három háborús karácsony – a vezérkar mindig tett róla, hogy hasonló eset ne történhessen meg: a senkiföldjét még ünnepnapokon is tüzérségi tűz verte, az egyes alakulatokat pedig időről-időre más körzetekbe irányították. A katonáknak így kevesebb esélyük volt arra, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljenek a túloldalon álló sorstársaikkal. Szerencsére néha azért sikerrel jártak… Ez volt a történelem utolsó ilyen tömeges esete. A háborúk történetében a 20. századot megelőzően szinte természetes volt az ellenfelek bizonyos fokú tiszteletben tartása. Az első világháború, minden újszerű szörnyűségével együtt ezt is múlt időbe tette (talán a pilóták közötti kölcsönös tisztelet volt az egyetlen kivétel).

Egy ismeretlen angol katona a következőket írta haza a lövészárok-karácsonyról:

„Ez a legemlékezetesebb karácsony, amit valaha láttam, vagy látni fogok: azt hiszem, tegnap öt óta egyetlen lövés sem dördült, egyik oldalról sem. A tegnapi éjszaka tiszta és nagyon hideg volt, úgyhogy nem sokkal pirkadat után tüzeket gyújtottunk, és elénekeltünk pár karácsonyi dalt. A németek kezdték az egészet – lámpásokat tettek ki a lövészárkaik peremére, és átjöttek mihozzánk, boldog karácsonyt kívánni. Még daloltak is nekünk, szóval szépen összebarátkoztunk. Többen közülük nagyon jól beszélnek angolul, így hát beszélgettünk is. A mieink közül pedig páran átlátogattak hozzájuk.
A mai reggel nagy volt a köd, a reggeli készenlét ezért elhúzódott. Néhányan szerencsére el tudtunk menni áldozni. Egy romos tanyán tartották a misét, úgy fél kilométerrel hátrébb. Biztos a karácsonyi hangulat teszi, de ma fel-alá rohangáltunk a lövészárkon kívül. Máskor bezzeg még a fejünket sem merjük kidugni. Nyolc körül megreggeliztünk, nagyon jólesett, főleg a kakaó. Még postát is kaptunk. Csomagot kaptam, benne pulóver, cigaretta, alsónemű, stb. Kaptunk egy-egy kártyát a királynőtől, amit el is küldök nektek, kérlek, őrizzétek meg nekem. Reggeli után aztán focimeccset rendeztünk az árkaink mögött! Néhány német átjött hozzánk. Egy kis csoportot is kiküldtek, hogy temessék el azt a mesterlövészüket, akit a múlt héten szedtünk le. Közülünk is odamentek páran, hogy segítsenek.
Fél tizenegykor rövid misét tartottunk a lövészárokban. Milyen jólesően énekeltünk. Az ünnepi vacsorát sült szalonnával és kenyérrel kezdtük, utána forró karácsonyi puding következett, aztán pedig muskotályos, mandula, narancs, banán, csokoládé, stb. végül pedig kakaó és cigaretta. Persze, gondolhatjátok, hogy az otthoni vacsorára gondoltunk. Éppen vacsi előtt kezet rázhattam néhány némettel: páran eljöttek a senkiföldje közepéig, mi pedig kimentünk hozzájuk. Elcseréltem a kötöttsapimat az egyikük sapkájára. Kaptam egy zubbonygombot is. Cigit, meg hasonlót is cseréltünk, és jól elbeszélgettünk. Azt mondják, holnap nem lőnek, ha mi sem lövünk, úgyhogy azt hiszem, szép karácsonyunk lesz. Autogramot is cseréltünk, boldog új évet kívántunk nekik, aztán visszajöttünk vacsorázni. El se hisszük, hogy már hetek óta lőjük egymást – olyan furcsa az egész…
Soha nem gondoltam, hogy karácsonykor még kezet fogok egy némettel a senkiföldjén, és azt hiszem, a ti fejetekben se fordult meg hasonló.
Adjátok át üdvözletemet a szomszédoknak is.
Sok szeretettel,
Fiatok.”

Mihozzánk sajnálatos módon kevés első világháborús film jutott és jut el. Ez az alkotás szerencsére kivételt képez. Sajnos nemigen kapott publicitást, pedig hiánypótló film, és tapasztalataim szerint nagy hatással volt a legtöbb nézőre, hogy a nemzetközi elismerésről, díjakról és jelölésekről ne is beszéljünk.

A rendező, Christian Carion Észak-Franciaországban nőtt fel, az első világháború legvéresebb csatatereinek közelében. Kisgyermekként nem egyszer ő is talált a szántóföldön régi lőszereket. 1993-ban került a kezébe egy első világháborús témájú kötet, melyben kitértek az 1914-es karácsonyra is. A történet teljesen lázba hozta, szinte azonnal meg akarta filmesíteni. Akkoriban azonban még korántsem volt befutott rendező, így hát várnia kellett... 2002-ben aztán hozzálátott a forgatókönyv megírásához, amihez rengeteg visszaemlékezést és dokumentumot olvasott át. Ezek beszerzése nem is ment olyan könnyedén: míg Angliában már 1914 végén a napilapok címoldalára került az eset (és inkább meglepett, mint negatív hangvétellel), addig a franciák igyekeztek minden áron eltitkolni, és a releváns dokumentumok megtekintéséhez még ma is a hadsereg levéltárát kell igénybe venni. Carion már akkor látta, hogy az ide kapcsolódó események egy része talán hihetetlennek tűnik mai szemmel, ezért pár jelenetet leforgattak ugyan, de végül sajnos kivágtak. Ilyen volt például annak a macskának az esete, amely a front mindkét oldalán megfordult, s mikor kisült, hogy üzeneteket küldtek vele a katonák egyik oldalról a másikra, a francia vezérkar árulónak nyilvánította és kivégeztette (a jelenet a francia DVD-kiadás extrái között található).

A forgatás végül 2004 késő nyarán (a háború kezdetének 80. évfordulóján) kezdődött. A harctéri jeleneteket Romániában rögzítették. Az ehhez szükséges lövészárkok kiépítése, valamint a néhány romos épület felhúzása adott épp elég munkát a díszletmunkásoknak. Mivel ezek a jelenetek többségükben hófedte tájon játszódtak, hóágyút is be kellett vetniük az eredmény érdekében. Hogy a barátkozási jelenet minél élethűbb legyen, az eltérő nemzetiségű katonákat játszó színészeket azt megelőzően nem is engedték egymás közelébe - vagyis ugyanúgy mindenki a saját lövészárkában élt, mint a háborúban is. A filmben szereplő színészek többsége nálunk valószínűleg ismeretlen. A kivétel Diane Krüger (Anna szerepében), német színésznő. Érdekesség, hogy akkori férje, Guillaume Canet is főszereplő (ő játssza a francia hadnagyot).

Mivel a történetben a zenének, a daloknak kulcsszerep jutott, nem csoda, hogy a filmzene sem akármilyen. Ezt Philippe Rombi szerezte, hangszerelte és vezényli. (Nálunk sajnos nemigen kapható, jómagam Franciaországban szereztem be.) Saját művei mellett helyet kapott rajta pár klasszikus darab is, például az Ave Maria vagy a Csendes éj német változata.

A zenei betétek központi motívumát képezi az a skót népdal, mely az összebarátkozó katonák himnuszává nőtte ki magát azon a karácsonyon, legalábbis a film szerint. A lemez instrumentális betétein legalább úgy tetten érhető, mint a többféleképpen előadott kórusváltozatban. Eredeti szövege és magyar fordítása itt olvasható (a lejjebb található linkre kattintva pedig meghallgatható):

Ehhez a témához remekül passzol a Dire Straits klasszikusa, a Brothers in Arms, ezért készítettem egy videóklipet, melyet rögtön a gregorián változatban is meg lehet tekinteni alább.

Aki olvasnivalót keres a témában, annak ajánlom Stanley Weintraub Silent Night (Csendes éj) című kötetét (Simon&Schuster, 2001 – magyarul nem adták ki), mely részletesen bemutatja az 1914-es lövészárok-karácsonyt. Rövid történeti felvezetés után alapvetően egyes katonák napló- és levélrészleteit, illetve különböző alakulatok hivatalos beszámolóit felhasználva építkezik. A képmelléklet több korabeli grafikát és fotót, valamint újságcikket tartalmaz.

DVD-n 2007-ben adták ki nálunk a filmet. Az eredeti 2.0-ás angol-német-francia hangsáv mellett található rajta 2.0-ás magyar szinkron is – bár legyünk őszinték, olyan filmről van szó, amit vétek magyarul nézni: ezt a nyelvi kavalkádot mindenképp érdemes eredetiben kiélvezni. A magyar mellett angol feliratot is kapunk. Az extrák alatt mindössze egy előzetest, valamint egy angol nyelvű rendezői audiókommentárt kapunk – ez utóbbihoz viszont még angol felirat is jár.

Franciaországban kapható egy szép kivitelű díszdobozos, duplalemezes verzió is, ezt volt szerencsém beszerezni. Az eredeti hangsávhoz itt francia feliratot is kapunk (a megszokott, „hiányos, rövidített” kivitelben). Az extrák mennyisége figyelemreméltó. Az első lemezen: rendezői előszó; a rendező és a gyártásvezető audiókommentárja; képgaléria zenei aláfestéssel; előzetes. A második lemezen: minden részletre kiterjedő, 72 perces werkfilm; 9 kivágott jelenet; beszélgetés a rendezővel 15 percben; rövidfilm a filmzene készítéséről 40(!) percben; posztergaléria. Hát igen, ilyen egy igényes DVD-kiadás.

Különleges film, különleges téma, örökké emlékezetes feldolgozásban. Mindenkinek ajánlom szeretettel.
Értékelés: 10/10

Fegyverszünet karácsonyra (Joyeux Noel)
Nord-Ouest 2005
Háborús dráma (115 perc)
Rendező: Christian Carion
Szereplők: Diane Krüger, Guillaume Canet, Benno Fürmann, Dany Boon, Gary Lewis
Zene: Philippe Rombi

Néhány hasznos link:

A film szép kivitelű hivatalos honlapja ITT található

Diane Krüger rajongói számára tonnányi információ és fotó ITT.

A film előzetese magyar felirattal 

Részletek (pár vicces résszel) a werkfilmből