Kemények vagytok? Gonoszok vagytok? Mik vagytok?
Egy játék, amit régóta vártunk. És nemcsak azért, mert jó pár évig fejlesztgették (hivatalosan 2001-ben kezdtek rajta dolgozni!), hanem mert A bolygó neve: halál után az alien-rajongók nagy hányada zárta szívébe az ott nemcsak statisztaszerepet játszó tengerészgyalogosokat... A témába vágó képregények, könyvek és a PC-s AVP-széria persze kihasználta ezt, s most végre megjelent a Gearbox kifejezetten erre a vonalra épülő FPS-játéka is.
A történet nem sokkal a harmadik Alien-film történései után veszi kezdetét, hivatalosan 17 héttel azután, hogy Ripleyék mélyálomba merülve elindultak hazafelé. A Sulaco titokzatos módon sérülten is visszajutott az LV-426 mellé, és a Hicks tizedes által korábban leadott vészjelzés folytán megérkezik a helyszínre a Sephora nevű hajó, fedélzetén újabb, mit sem sejtő tengerészgyalogosokkal. Egyiküket, Wintert alakítjuk, akinek rögtön úttörő szerep jut az elhagyott Sulacóra való behatoláskor. Innentől persze felpörögnek az események...
A grafika... nos, nem is tudom, mit mondjak rá. Az összhatás – főleg, hogy túlnyomórészt félhomályos folyosókon nyomulunk – nem rossz, de erősebb fénynél már erősen rezeg a léc bizonyos részletek kapcsán. Egyes kritikusok kifejezetten a régi AVP-játékok színvonalát emlegetik ezzel kapcsolatban... Van benne valami. A hangok ezzel szemben egész jók, és aki a vonatkozó filmeket szereti, bizonyára azonnal felismeri ezeket. Emellett az eredeti színészeket is szerződtették, így a Bishop androidot Lance Henriksen, Hicks tizedest pedig Michael Biehn hangja kelti életre.
Maga a környezet hiteles, és lesz alkalmunk megfordulni a filmben látott helyszíneken, például a Sulaco hibernálókamrájában és hangárjában, illetve a bolygón található telep romjai között is. Az előkerülő fegyverek jó része szintén ismert darab, és a sárga rakodógépre is felülhetünk. Küldetéseink során aztán egyéb ismerős vasakba botolhatunk: például Gorman pisztolya, a Vasquezék által preferált nehéz pulzusfegyver vagy Hudson egyedi festésű M-41-ese is előkerül, de fontos részlet, hogy már az egyszemélyes részben is fejleszthetjük a menüben harceszközeinket, méghozzá a játék során szerzett pontokat beváltva. Így juthatunk nagyobb kapacitású tárhoz, red dot-irányzékhoz vagy speciális dekorációkhoz. A pályákon elszórva találunk lőszerutánpótlást, vértet, egészségügyi csomagokat, illetve egyes számítógépeken hangfelvételekre akadhatunk, melyek a „nagy gáz van, de pontosan mi folyik itt?”-hangulatot erősítik.
Az egyszemélyes hadjárat természetesen lineáris és szkriptelt. A forgatókönyvet nem nevezném telitalálatnak: a dialógusok elég sablonosak, a karakterek abszolút semmilyenek, a történetben pedig több értelmezhetetlen elem is akad. (Kedvencem a következő: ha ugyebár felrobbant a reaktor, akkor hogy lehet, hogy a Hadley’s Hope, vagyis a település lényegében még mindig ugyanolyan állapotban van, mint a filmben???) Ezenfelül hatalmas meglepetéseket sem tartogat azoknak, akik jól ismerik a filmeket, vagy épp végigolvastak a vonatkozó regényeket és előre tudják, hogy melyik oldaltól mit remélhetnek.
Itt-ott túlzottan is hentelősnek éreztem a játékmenetet. Az MI még mindig elég butácska, és kifejezetten szerencsés, hogy összevissza rohangáló (és nem egyszer teleportálásra is képesnek tűnő) bajtársaink immunisak a fegyvereinkre, sőt, az ellenség fegyvereire is, különben hamar egyedül maradnánk – de így is gáz, amikor nyílt terepen várják meg, míg kiiktatok egy automata gépágyút, amely mellesleg folyamatosan lövi őket... Az idegenek szépen ugrálnak, mászkálnak a falon és eltűnnek, visszatérnek, satöbbi, vagyis sokszor nem rontanak egyenesen nekünk, de mozgatásuk minősége szerintem enyhén szólva nem üti meg a 2013-as színvonalat. A leterített példányok szétrobbanása, majd eltűnése pedig elég amatőr megoldás…
A mentési rendszer automatizált, ami már a második, vagyis Soldier fokozaton eleinte nagyon szűkmarkúan osztogatja az ellenőrzőpontokat. Az ilyet pedig nagyon utálom, mert úgy érzem, az én időmmel játszanak, amikor újra és újra neki kell futnom egy viszonylag hosszú pályaszakasznak. Akárki akármit mond, én nem ilyen nehezítést tennék bele, van annak más módja is. Az elhalálozást követő 5 másodperces hatásszünet is teljesen felesleges (a Call of Dutyban legalább beszúrtak ide egy találó idézetet...).
Úgy érzem, hogy FPS-ként egyáltalán nem tett rám komoly benyomást a játék. Az Alien-történet kiegészítéseként sokkal nagyobbat üthetett volna, mert ilyen kalandokat átélni még a fenti negatívumok ellenére is emlékezetes, de korántsem annyira, amennyire emlékezetes lehetett volna. Lehet, hogy a hosszas fejlesztés csapta agyon az élményt, de mikor más, általam nem játszott sci-fi szoftverekről azt hallom, hogy „besz*rtam rajta, olyan félelmetes volt”, akkor egy vadonatúj Alien-játéknál is elvárható ugyanez a színvonal, még akkor is, ha a fenyegetés formája többé-kevésbé már ismert. Sajnos a vonatkozó regényekben is az a trend, hogy nem merik semmi komoly újdonsággal megfejelni a sztorikat, pedig igény lenne rá. Mintha az egész Alien-franchise leragadt volna a kilencvenes éveknél...
A hadjárat egyébként nemcsak egyedül játszható. A kooperatív módban akár négyen is végigjátszhatják a sztorit, ami mindenképp érdekesebb lehet. Apropó, az egyszemélyes mód durván 5–6 órás időtöltést jelent.
A multis játékmód négyféle próbatételt tartogat. Mindegyikben egy tengerészgyalogos csapat száll szembe az idegenekkel, és félidőben szerepcsere következik.
A Team Deathmatch a szokásos csapatszintű csépelés. Az Escape módban az emberek egy körzetből menekülnek, míg az idegenek csapata megpróbálja levadászni őket. Az Exterminationben a tengerészgyalogosok feladata a királynő tojásainak elpusztítása, míg kis kedvenceinké természetesen ennek megakadályozása. A Survivor mód értelemszerűen a túlélésből áll, ha emberként küzdünk, és gyilkolásból, ha idegenként.
Tettem egy próbát a multival, de őszintén szólva ez a rész sem nyűgözött le, sőt. Hiába az alienes hangulat, valahogy nem jött be nekem. Talán nekifutok még egyszer, de valahogy nem lelkesít...
Beszúrom még ide az Angry Review vonatkozó kritikáját. Szegény Joe, aki ráadásul Alien-rajongó, kis híján agyvérzést kaphatott a játék láttán. Többek között felrója a készítőknek, hogy az előzetes anyagok mintha teljesen más játékhoz készültek volna: szebb volt a grafika, a mozgatási modell, több a szereplő, és így tovább. Ugyanilyen véleményeket olvastam a vonatkozó magyar nyelvű fórumokon is…
Röviden és tömören, ez a játék úgy, ahogy van, el lett tolva. A SEGA, a Gearbox, vagy bárki, aki ehhez a nevét adta, szégyellje el magát. Még a legfanatikusabbnak is csak fenntartásokkal merem ajánlani, ami sokat elmond róla.
Értékelés: 4/10
Hatalmas csalódás.
Negatívumok:
*Idejétmúlt grafikai megoldások
*Közepes mozgatási modellek
*Viszonylag rövid egyszemélyes hadjárat
*Átlagos és lineáris sztori
*A logikát néha nélkülöző események
*Lényegében semmi újdonság
Pozitívumok:
*Alien-hangulat
*Jól ismert fegyverek
*Fegyver-tuningolási lehetőség
*Jó hangok
