Az idegháború
Éppen ötven évvel ezelőtt élte át a világ a hidegháború talán legaggasztóbb időszakát, melyet utóbb kubai rakétaválságként emlegettek. A Szovjetunió titokban közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat telepített a szigetországba, melyeket az amerikai légierő felderítői lefotóztak. Az ezt követő politikai csatározás a harmadik világháború kitörésével fenyegetett két – nagyon hosszúnak tetsző – héten át. 
Kennedy elnökségének talán legnehezebb időszaka volt ez. Több oldalról is súlyos nyomás nehezedett rá: nemcsak saját országának biztonságára kellett gondolnia, hanem többek között a keleti blokkba ágyazódott Nyugat-Berlinére is; a katonai megoldást sürgető tábornokok végre agresszív fellépést akartak tőle látni, ő viszont végig törekedett a békés rendezésre, ugyanakkor nem mutatkozhatott gyengének az oroszok - és a világ - előtt. Mégis volt elég ereje nemet mondani arra a lehetőségre, ami valószínűleg újra lángba borította volna a világot.
Roger Donaldson (Beavatás, Dante pokla) történelmi drámája dokumentarista stílusban vezeti végig a nézőt, napról napra a történteken, természetesen a Fehér Ház, pontosabban Kenny O’Donnell elnöki tanácsadó szemszögéből. Megmutatja a színfalak mögötti elkeseredett vitákat, a személyes eszmecseréket, illetve a nemzetközi tárgyalások alakulását, amelyek mind-mind döntően befolyásolták az események végkimenetelét, mindezt feszesen és emberközeli módon, márpedig egy politikai drámánál ez igen lényeges szempont. 
A film mellesleg nem Robert Kennedy Tizenhárom nap című könyve alapján készült, hanem A Kennedy-hangfelvételek című kötet felhasználásával. A Fehér Házban történő megbeszélésekről az elnök gyakran kért magnófelvételeket, s a forgatókönyv egy részét ezek alapján alakították. A rendelkezésemre álló ismeretanyag alapján azt mondanám, valóban hiteles és hangulatos lett a végeredmény, melyet néhány archív felvétellel, illetve digitális trükkökkel is megtámogattak. A szereplők kiválogatása is meggyőző, így a korszakot jobban ismerők a névaláírások nélkül is rögtön képesek beazonosítani a feltűnő személyiségeket (még ha némelyikük talán túl fiatal is volt ezekre a szerepekre), McGeorge Bundytól Robert McNamaráig. 
A filmzene Trevor Jones (A pokolból, G.I. Jane, Az utolsó mohikán) munkája, aki remek érzékkel elevenítette meg a feszültségterhes percek atmoszféráját, de a nyugodtabb és a heroikusabb dallamokkal is célba talált, még ha a zene nem is lehet olyan hangsúlyos eleme a legtöbb jelenetnek. Mindenesetre érdemes belehallgatni a CD első számába, mely a legszebb részeket is tartalmazza.
A 80 millió dolláros költségvetésnek egy év alatt csak durván a fele, 46 millió jött vissza a készítőknek. Talán a DVD-kiadás javított még valamicskét a bevételen, de érthető, hogy a nagyközönség soraiból nem mindenkit fog meg ez a téma. Akit viszont igen, annak bátran ajánlom, már csak az évforduló kapcsán is.
A film kétféle magyar változatban is kijött DVD-n, egy- és kétlemezes változatban. Az első lemezen a film található angol és magyar hangsávval, plusz magyar felirattal (ez sajnos megint csak hiányos és itt-ott pongyola megfogalmazású). Az extra lemezen számos kisfilm található a korszakról és a film készítéséről.
Igényes, dokumentarista dráma.
Értékelés: 8/10
Tizenhárom nap (Thirteen Days)
New Line Cinema 2000
Történelmi, politikai dráma (147 perc)
Rendező: Roger Donaldson
Főszereplők: Kevin Costner, Bruce Greenwood
Zene: Trevor Jones
