Academy 1:72
A háború egyik legjobb vadászgépe volt: gyors, szívós, erős fegyverzetű - és gyönyörű. A kilencvenes évek első felében igen népszerű volt ez a Mustang-makett – köszönhette mindezt az alacsony árnak és a meglepően jó minőségnek. Akkoriban kezdett az Academy cég minálunk is befutni, éppen azért, mert a Hasegawa-termékek árának töredékéért is tudott valamit nyújtani. A Mustangot az évek során legalább ötször megépítettem, ebből kettőt a fenti gyártmányból.
A halványszürke alkatrészek illeszkedésével szinte semmi gond nem volt – a kivételt a szárnytő okozta, ott azért a kelleténél több pillanatragasztó kellett a tömítéshez. A kidolgozás változó: a kerekek és a műszerfal például csapnivalók, de ezeket legalább könnyű pótolni. A pilótaülést is lecseréltem egy műgyanta változatra, de ezt leszámítva mindenhol az eredeti darabokat használtam. A féklapok eleve külön alkatrészként kerültek a készletbe – akkoriban ez még ritkaság volt – így megragadtam az alkalmat és kieresztve ragasztottam be őket.
A készlethez egyetlen gépre elegendő matrica tartozott, melynek minősége egyáltalán nem rossz, de ezúttal is egy régóta várakozó SuperScale matricasort választottam, John C. Meyer alezredes kékorrú vadászához. A híres amerikai ász repült P-47D-n és P-51B-n, mielőtt átnyergelt volna a D-re, melyből kettőt is „elfogyasztott”. Ez a makett az első D-jét mutatja be, melyet a 487. vadász-században használt 1944 augusztusában. A matricák minősége kiváló. Az alumínium festést természetesen szórópisztollyal kellett megvalósítani. A szokásos árnyékolás és koptatás következett, de csak módjával, hogy a gépet viszonylag új állapotában mutassam be.