Még egyszer a Nagy Háborúról

Az első világégés történetéről szóló áttekintő munkák kapcsán a magyar olvasóközönségnek nincs oka panaszra, hiszen John Keegantől Bihari Péterig több szerző műve is megjelent már nálunk, ám a kisebb terjedelmű könyvek között ezt a témát eddig kevésbé prezentálták. Norman Stone idén magyarul is kiadott kötete e téren úttörő nálunk, ugyanis nagyjából 200 oldalon veszi át a konfliktus előzményeit és történetét. 

A skót történészről annyit érdemes tudni, hogy több sikeres cím fűződik a nevéhez az első és második világháború témájában, de a közép-európai térségnek is szakértője (a hatvanas évek elején kutatott Budapesten és Bécsben), tanított több híres egyetemen, és számos neves folyóirat munkatársa volt 2019-ben bekövetkezett haláláig. Hazánkról is írt egy könyvet Magyarország – Rövid történelmi vázlat címmel, amelyet tavaly adtak ki nálunk.

Ami a szóban forgó könyvet illeti, kétségtelen, hogy áttekintésként működik, a szöveg kellően olvasmányos, gyorsan fogyasztható, még ha az információbőség miatt néhol kissé nehezen is követhető. Azonban több olyan problémát is észleltem, amely egy ilyen gyakorlott szerzőnek nem válik dicséretére… Az sejthető, hogy egy nagy tudású szakembernek meg kell erőltetnie magát, ha egy rövid összefoglalót ír egy hatalmas témáról, és le kell rövidítenie a narratívát a legfontosabb tudnivalókra. Ez Stone-nak nem mindig megy, így olykor olyan részletekbe megy például a hadmozdulatok vagy az inkább csak érdekességnek nevezhető adalékok kapcsán, amik egy ilyen terjedelmű kiadványnál szerintem feleslegesek is. Viszont ezzel párhuzamosan olyan lényeges, valóban lényeges összetevők hiányoznak, amelyek a háború történetének teljességéhez nélkülözhetetlenek lennének. Az például kimondottan fájó, hogy bár Stone a fináléban a párizs környéki békeszerződések kapcsán a Németországgal és Törökországgal kapcsolatos döntéseket összefoglalja, utána elfeledkezik az Osztrák–Magyar Monarchia széteséséről, a közép-európai térség átalakulásáról (amik nagyban hozzájárultak a két háború közötti európai viszonyok alakulásához), sőt a háború általános utóhatásairól, az újjáépítésről vagy a konfliktus kulturális hatásairól. Az is fura, hogy még egy egyoldalas epilógust sem kapunk a legvégére, csak hirtelen vége az aktuális gondolatmenetnek, és jöjjön az ajánlott irodalom. 

Stone sajnos beleesett abba a hibába is, amibe például a nagy előd, A. J. P. Taylor a Bismarck-életrajzában, nevezetesen abba, hogy magabiztos tudása birtokában elfeledkezik arról, hogy olvasói nagy része laikus, és ilyen módon nagyvonalúan bánik bizonyos részletekkel, mintha azok bizony közhelyszámba mennének. A 18. oldalon például Olaszország Líbia elleni támadását említi mint az első világháború egyik kiváltó okát, de hogy erre melyik évben is került sor pontosan, nem derül ki a szövegből. A 152. oldalon a szaloniki antanhaderő előrenyomulásáról van szó, de hogy hova nyomultak előre, nem taglalja, csak következtethetünk rá abból, hogy “a bolgárok összeomlottak”… Itt-ott a magyar szaklektorok szerencsére tisztázzák a hiányzó részleteket és a pontatlanságokat, de véleményem szerint nem elégszer, és inkább csak a kötet első felében. A mons-i visszavonulás kapcsán például az olvasható, hogy “a brit reguláris katonák négy másodpercenként egy lövést leadva feltartóztatták a jelentős túlerőt”. Magyarázat nélkül ez a megjegyzés eléggé a levegőben lóg (a lényeg, hogy a Lee-Enfield ismétlőpuskákkal a britek olyan tűzsűrűséget produkáltak, hogy a németek eleinte azt hitték, géppuskákkal tüzelnek rájuk), pedig egy lábjegyzettel, ami ezt, illetve az akkori puskák átlagos tűzgyorsaságát ismertette volna, a háború korai szakaszának egyik igen érdekes anekdotáját sikerült volna átadni a magyar olvasónak. Olyan esetek is adódnak, ahol pedig nem egészen érthető a szöveg logikája. Például von Hotzendörf erőinél mit is jelent az a megjegyzés, mely szerint  “még a hat brit hadosztálynál is kevesebb pénzt – 25 millió fontot – kaptak”. Ez mire vonatkozik? A katonák zsoldjának összességére vagy a hadfelszerelésre szánt éves költségvetésre? A porosz területre betört orosz lovasságnál pedig említi, hogy kevés takarmány jutott nekik, míg másutt egy tatár lovassági tiszt, egy kán a takarmányhalmok miatt nem is tudott felszállni a lovára. Ezt egyszerűen nem tudom vizualizálni se. Miért zavarták a takarmányhalmok a lóra szállást? A paci túlette magát? Enyhébb szerkesztési hiba, hogy a térképeket a könyv legvégére száműzték, nem pedig az adott fejezet elejére tették be, ami néha nagyon megnehezíti az események követését. Ettől függetlenül nagy öröm, hogy egyáltalán kapunk térképeket, mert számos (amúgy minőségi) történelmi munkából egyszerűen kifelejtik őket. 

A magyar szöveget, ahogy említettem, két szaklektor is ellenőrizte, mégis elég sok hibát találni benne. Kezdhetnénk azzal, hogy a főszöveg egy brutális elírással kezdődik (1918 helyett 1819-cel – hogy ezt senki nem szúrta ki...), de terminológiai téren is adódnak hibák. Nem túl szakszerű például a nagyobb támadások előtti tüzérségi előkészítést következetesen “belövésnek” nevezni, a “strong pointot” tükörfordítással “erős pontoknak” titulálni (“erődtámpontok” helyett), az "egyfedelű repülőgépet" "egyszárnyúnak", de azt is megjegyezhetném, hogy foglyot nem “zsákmányolni”, hanem “ejteni” szokás. Az 1917-es brit offenzíva során nem “bányászok” ástak aknákat a német vonalak alá, inkább bányászok közül toborzott árkászok, 1918 végén pedig az antanterők nem a Rajnát foglalták el, ami egy folyó, hanem a Rajna-vidéket. És hát az amerikai Lewis géppuska sem “löveg”, ennek azért utána lehetett volna nézni, de két kattintással... 

Stone munkáját mindezek miatt csak fenntartással tudom ajánlani. Gyors áttekintésére tulajdonképpen megfelelő, de kizárólag erre hagyatkozni nem szabadna. Az nagyon bánt, hogy bár a szerző jól ismerte régiónkat, pont erről elég keveset írt, ahogy említettem, még a békeszerződések kapcsán sem. Én mindenesetre támogatnám, hogy az ilyen jellegű, de ennél gondosabban kiválasztott, rövid, összefoglaló művekből többet adjanak ki magyarul, egész egyszerűen azért, mert egy adott téma iránt érdeklődő, de 600-800 oldalas kötetek elolvasására nem vállalkozó vásárlók számára relevánsak lehetnének. (Csak hogy egy példát mondjak, ilyen volt Michael Stürmer A Német Birodalom című könyve.)

Az első világháború rövid története 
(World War One: A Short Story)
Írta: Norman Stone
Fordította: Lukács Tibor
MCC Press 2022
204 oldal