Hollywood hercegnője
Örömteli, amikor egy sokáig hanyagolt kedvenc témámban gyors egymásutánban két kötet is megjelenik nálunk. Most is ez történt, így Sophie Benedict gyengécske regénye után most egy teljes értékű életrajz jelent meg Grace Kellyről a német Thilo Wydra tollából. Mondjuk értéke kapcsán lehetne vitatkozni, de haladjunk szép sorjában.
Le kell szögeznem, nincs könnyű dolga annak, aki a színésznőből lett monacói hercegnő életéről újat akar mondani. Több kiváló kötet foglalkozik vele (jómagam Donald Spoto és Wendy Leigh munkáit emelném ki, de a magyarul kiadottakat is ajánlhatnám), hol intimebb vagy épp bulvárosabb, hol távolságtartóbb és tiszteletteljesebb megközelítésben. Thilo Wydra, aki egyébként német újságíró az utóbbi utat választotta, részletesen bemutatva Kelly családi hátterét, őseit, gyerekkorát, karrierjét és magánéletét. Nagy általánosságban szép teljesítmény, de több vonatkozásban is hiányérzetet keltett bennem.
Ami a szöveget illeti, nos, nem az jut eszembe róla, hogy egy tapasztalt újságíró munkája. Kezdjük a fejezetnyitó idézetekkel. Az ilyesmi jól működhet, én is kihasználtam ezt a módszert egyik diplomamunkámnál, de tudni kell a mértéket. Itt sajnos túl sok van belőlük (némelyik fejezetnél három is), és nem lesz ettől jobb a végeredmény. Mintha a szerző nem tudott volna választani közülük, ezért mindet benne hagyta... A főszöveg pedig kissé csapongó. Az életrajzoknál ez gyakori, hiszen néha muszáj előre- vagy visszautalni, de itt olykor határozottan úgy éreztem, felesleges köröket fut az író. Az pedig, hogy Wydra mennyire szelektív a témát illetően, és mennyivel kellett volna esetleg többet vagy kevesebbet beletennie, ez vita tárgya lehetne. Bár nekem nem volt gondom Kelly játékfilmjeinek részletezésével, főleg, hogy a szerző bevallottan erre akarta helyezni a hangsúlyt, több más olvasó érezte úgy, hogy túlzóan merült bele ebbe a témába, és a kelleténél kevesebbet foglalkozott Grace személyiségével. Ez utóbbi kapcsán nekem nem volt hiányérzetem, kivéve talán a színésznő ma már kimondható titkait… Nem azért, mert a bulváros stílust akarom itt is viszontlátni, hanem mert hozzátartozik a teljes képhez.
A könyv végén érdekes kiegészítés, egy interjú Grace fiával, II. Albert monacói herceggel, amire elsőre felcsillanhatna a rajongók szeme, de... Ha idáig nem rendült volna meg a bizodalmam a szerzőben mint újságíróban, itt ezt is bepótoltuk volna. Nem mondom azt, hogy semmitmondó ez a beszélgetés, de korántsem olyan mély, amilyen lehetne, pláne egy tapasztalt zsurnalisztától, pláne egy olyan exkluzív interjúalannyal, amilyen Albert herceg.
A képmelléklet kiegyensúlyozatlan és koncepciótlan. Bár a kronológiai sorrend nem volna alapkövetelmény egy életrajzban, itt nagyon zavaró az összevisszaság. Ráadásul egyes képek kimondottan előnytelenek, némelyik pedig zavaróan kis méretű. Tényleg nem értem, hogy egy ennyire jól dokumentált híresség esetében miért nem keresgéltek még egy kicsit. Hogy egy újságíró ennyire igénytelen legyen saját könyvének fotói kapcsán, számomra egyenesen felfoghatatlan…
A magyar kiadás a felemás érzések példatárából való. Gyönyörű a borító, igényes a tördelés… Viszont a fordító vagy nincs otthon a témában, vagy hanyag volt. A 44. oldalon például Walter Kellyről megjegyzi, hogy “vaudeville-i színész” volt. Bár elképzelhető, hogy valaki így mondaná, de a “kabarészínészt” szerintem többen ismerik és használják. A “belle époque” sem “szép korszak” magyarul, hanem “boldog békeidők”. A “Soldier of Fortune” sem feltétlenül “A szerencse katonája”, tekintve, hogy ez az összetétel “zsoldost” jelent angolban. A Délidő kapcsán Gary Cooper karakterét “Marshal Will Kane”-nek nevezi, holott a szövegkörnyezetből is kiderül, hogy a “Marshal” itt a sheriffi rangot jelöli. A 108. oldalon pedig tévesen jelölik Hitch és Grace utolsó filmjeként a Gazdagok és szerelmeseket, mivel az nem is Hitchcock rendezése volt (ez persze lehet az eredeti szöveg tévedése is). A hercegi család tagjainak nevét sem magyarosítottam volna; bár uralkodói családok esetében ez a szokás, Stephanie és Caroline a magyar sajtóban és a vonatkozó egyéb könyvekben sosem lett Stefánia és Karolina.
Sajnálom, hogy egy általam ilyen nagyra becsült színésznőről pont ezt az életrajzot adták ki magyarul. Nekem ugyan mindegy, mert angolul olvastam sok másikat, de a többiek kedvéért nem ártana esetleg elolvasni egy pár online kritikát, mielőtt a kiadó megvenné a vonatkozó jogokat… Csak egy ötlet.
Grace (Grace – A Biography)
Írta: Thilo Wydra
Fordította: Oroszlán Anikó
Alexandra 2021
400 oldal
