Londonvárosi séták
Az útikönyvek többsége ma már távolról sem olyan száraz, tényszerű, tömör adathalmaz, amit sok évtizeddel ezelőtt olvashattunk. A korábban ritkán emlegetett érdekességek és persze a közvetlenebb hangvétel utat találtak maguknak ebbe a műfajba, és az internet is sokat segíthet, hogy megtalálhassuk azokat az eldugott kincseket, amelyeket még a "bennszülöttek" sem mindig ismernek. A szóban forgó kötet épp ezekre fókuszál.
A több mint ötven éve Londonban élő szerző, Neményi Ninon könyve leginkább azoknak nyújt igazi élményt, akik többé-kevésbé már ismerik a brit főváros világhíres nevezetességeit, és kedvük támadna ezek mögé bepillantva a rejtett érdekességeket is megismerni. Jómagam is ezt a népes tömeget erősítem, így legutóbbi londoni tartózkodásomra készülve elhatároztam, hogy jelen kötetre támaszkodva elmerülök egy kicsit az ismeretlenben és a turistáktól ritkán zargatott helyekre (már, ha van ilyen arrafelé) is időt szánok.
Írónőnk huszonegy sétára hívja olvasóját és majdhogynem házról házra járván ismerteti az adott körzet – a Szent Pál vagy a Saint James környéke, a City esetleg a Fleet Street – tudnivalóit. Megismerhetünk eldugott kis templomokat és parkokat, elfeledett nevezetességeket, egykori hírességek lakhelyeit, vonatkozó anekdotákat és így tovább. Nem túlzás a fülszövegben elejtett megjegyzés, hogy ezek az összefoglalók "város- és kultúrtörténeti elemzést kínálnak", London és persze az itt élők történelmének egy-egy pici darabkáját. Szerencsénkre mindezt kellemes, mesélős stílusban adja át, kellően tömören, hogy akár séta közben olvasva is képesek legyünk befogadni.
A huszonegyből két sétát választottam és jártam végig: a hármas és négyes számúakat, melyek a belváros kevésbé frekventált utcáiba, részben az előkelő Mayfair negyedbe vezettek el. Az időjárás szerencsére mellém állt, így napos, hűvös időben vághattam neki – és nem bántam meg. Megismerhettem többek között az amerikai nagykövetség telkének megvásárlása körüli huzavona történetét, a brit titkosszolgálat egy második világháborús "safe house"-át, a Sotheby's árverési csarnok bejáratát őrző egyiptomi Szekmet-szobrot, láthattam azt a lámpaoszlopot, melyben a hidegháború idején a szovjet kémek üzenetet hagytak egymásnak (persze a brit kémelhárítás szeme láttára), leülhettem a New Bond Streeten található padra, méghozzá Roosevelt és Churchill szobrai közé, illetve végigsétáltam a Savile Row-n, mely köztudomásúlag a legnevesebb brit férfiszabók utcája.
A legnagyobb élmény mégis a Mount Street Gardens felfedezése volt, mely a szerző szerint "London legeldugottabb, legkedvesebb, sőt, legmeghatóbb menedékhelye." Gyönyörű, gondozott park ez, mely valóban eldugott a többihez képest, mivel három oldalról is patinás lakóházak határolják, a platánok, cseresznyefák és bokrok alatt és mellett pedig padok sorakoznak, rajtuk fémtáblácskák, azok adományai, akik szerettek itt ücsörögni. Itt aztán tényleg megnyugtató érzés leülni, diszkréten napozni és szemlélődni. Ez a terület egyébként egykor temető volt, néhány sírkő még látható is, de a park egyik sarkában templom húzódik meg (teljes nevén Miasszonyunk Szeplőtelen Fogantatása), mely a jezsuita rend tulajdonában van és 1849-ben épült. A misét itt még latinul celebrálják...
Neményi Ninon könyve szórakoztató és informatív olvasmány, melyet Londonváros megszállott rajongóinak kötelezővé is tennék. Mondanom sem kell, persze, úgy az igazi ezt olvasni, hogy ott lehetünk és végig is járhatjuk ezeket az útvonalakat...
Londonban, hej, van számos utca...
Írta: Neményi Ninon
Kortárs Kiadó 2012
240 oldal
