A hetvenedik évforduló kapcsán bemutatnék néhány, a témába vágó, magyarul is elérhető kötetet. Sajnos közel sem jelent meg annyi releváns könyv, mint nyugaton, az viszont pozitívum, hogy mindkét küzdő félről találhatunk forrásokat.

Az elsőként bemutatásra kerülő címeket a Hajja & Fiai Kiadónak köszönhetjük, akik évekkel ezelőtt élen jártak a második világháborús szakirodalom publikálásában. Témaválasztásuk érthető módon nem terjedhetett ki mindenre, illetve a kötetek színvonala a számos szerző ismeretében igencsak hullámzó volt, mégis kevés hobbihadtörténész lehetett akkoriban, aki egyetlen könyvüket sem vette kézbe.

Az Ardennek – Az első 24 óra nagyalakú, képes kötet. Címéből is adódóan a hadművelet megindulásának körülményeire összpontosít. A háború addigi eseményeit vázoló rövid bevezető után megismerhetjük az offenzíva tervezési és előkészítési folyamatát, az egyes német hadseregek összetételét, majd viszonylag részletesen, személyes beszámolók támogatásával a december 16–17-i történéseket, s végül, megint csak tömören a következményeket és a művelet végkimenetelét is. A szöveg lényegre törő, bár itt-ott kissé elveszünk a csataleírásokban. Ez viszont olyan szempontból nem hátrány, hogy olyan részletekről is olvashatunk, melyek egyértelművé teszik, mi minden befolyásolta a német támadás ütemtervének borulását. A fotóanyag egész jó, bár több tévedés is található a képaláírásokban, és a szövegben is előfordulnak apróbb bakik, ellentmondások.

Charles Whiting Az utolsó támadás című könyvének alcíme: Az ardenneki ütközet átértékelése. Mivel nemrég olvastam a szerző egy másik könyvét a hürtgeni csatáról (The Battle of Hurtgen Forest – magyarul nem jelent meg), sejtettem, hogy kritikus hangvételű mű lesz ez is. Whiting véleménye szerint Eisenhower tábornok szánt szándékkal akadályozta meg az ardenneki szektor megerősítését, abban a reményben, hogy a német hadsereg támadást kezd majd a nehezen áttörhető Siegfried-vonal mögül és nyílt terepen mutatkozik, ahol egyszerűbben le lehet velük számolni. Ilyen értelemben  feláldozott több ezer amerikai életet, és a témát utóbb mindig kínosan kerülte. (Whiting még Patton tábornok váratlan halálát is összefüggésbe hozza a történtekkel.) Könyve itt-ott már túlzottan is regényes formában közvetíti a meginterjúvolt veteránok interjúinak anyagát; a csataleírások néhol kissé kuszák, bár gyanítom, ez a fordítás gyengesége is lehet. Apropó, itt is sok a tévesen fordított szó (pl. hadsereg vagy ezred helyett hadosztály), illetve a pongyola kifejezés. A képanyagról sajnos nem sok jót mondhatok: egy része kissé érdektelen, más része irreleváns (mivel a hürtgeni csata fotóiból is válogat, csak épp nem ismeri el) és nagy általánosságban nem túl jó minőségű a képek nagy hányada. Egyébként ezt a könyvet sem nevezhetjük átfogó munkának, mivel csak 1944. december 23-ig követi az eseményeket, vagyis a támadás első hetére, és inkább az amerikai oldalra összpontosít.

 

Az ardenneki offenzíva másképp közelít a témához. A Danny S. Parker szerkesztésében megjelent munka a műveletben részt vett német tisztek beszámolóiból, illetve a velük készült interjúkból válogat. A nevek önmagukért beszélnek: Josef Dietrich, a 6. páncélos hadsereg egykori parancsnoka; Fritz Kramer vezérőrnagy, az offenzíva egyik tervezője; Hasso von Manteuffel, az 5. páncélos hadsereg egykori parancsnoka; Erich Brandenberger, a 7. hadsereg vezénylő tábornoka, Günther Blummentritt tábornok, Wilhelm Keitel tábornagy és Alfred Jodl vezérezredes. Mivel a színfalak mögül láttak rá az Ardennekben indított hadműveletre, átfogó, bár néhol kissé száraz leírásokat és beszélgetéseket kapunk. Összességében jelentős munka, mely a csata teljes egészének megértéséhez nagyon hasznos lehet.

Michael Reynolds műve, Az ördög segédtisztje Joachim Peiper harccsoportjának történetét mutatja be. A címet kissé félrevezetőnek tartom, mivel először az a benyomásom támadt, hogy Peiper háborús pályafutása kapja majd a hangsúlyt, de ez valójában csak a bevezetésre korlátozódik, és tulajdonképpen a Kampfgruppe Peiper ardenneki szerepvállalása adja a terjedelem javát. (Ráadásul a megnevezés – mely nyilvánvalóan arra utal, hogy Peiper egy ideig Himmler segédtisztjeként szolgált – kissé irreleváns is ebben az összefüggésben. Úgy érzem, inkább a figyelemfelkeltést szolgálja, de kissé keserű szájízt hagy maga után...) Maga a könyv kimerítő részletességgel tárgyalja a harccsoport küzdelmeit: megszólaltatja mind a német, mind az amerikai résztvevőket, és mindvégig törekszik az objektivitásra, illetve a szerzőt dicséri – aki mellesleg a brit hadsereg hivatásos katonájaként hosszú időt töltött Európában –, hogy számtalanszor meglátogatta az egykori csatateret és személyesen vagy levelezés útján rengeteg veteránt meginterjúvolt, illetve az akkori jelentésekből is válogatott. Ezek birtokában, úgy vélem, valóban hiteles és viszonylag elfogulatlan képet festett a német offenzíva egyik fontos szeletéről. A kötetet egyébként Számvéber Norbert lektorálta, ami mindenképpen jót tett a magyar szöveg szakszerűségének.


Végül egy magyar könyvet mutatnék be. Józsa Béla 1998-ban jelentette meg a Tigrisek az Ardennekben című művét. Saját bevallása szerint nem klasszikus hadtörténeti munkát szándékozott írni a témáról, de ahogy látható, nem is átfogó monográfiát, amihez ez a terjedelem valószínűleg amúgy is kevés lett volna. A könyv elsősorban a műveletben bevetett Waffen SS-alakulatok harcaira összpontosít, a főszerepben itt is a Peiper-harccsoporttal. Ennek szellemében a szerző egyébként végig is járta az egykori csatatér vonatkozó útvonalait, és az After The Battle című brit folyóirat módszerével élve számos helyen készített összehasonlító fotókat, melyek megmutatják, mi változott fél évszázad alatt az Ardennekben. A képanyag ettől függetlenül is gazdag és a kötet jelentős részét adja. Ez a mű igazi erőssége, pláne magyar viszonylatban. Sajnos a negatívumok kapcsán is van miről beszélni. A fejezetbontás nem teljesen ésszerű (az egyik fejezet mindössze egyetlen oldalt foglal magába, és témája alapján simán belefért volna a következőbe is), és a témaválasztást kissé szemelvényesnek éreztem, bár erre magyarázat lehet a szerző korábban már említett szándéka is. Szakmai hibák is előfordulnak, és az itt bevetett harckocsi-típusok ismertetőjénél például nem értettem, miért csak kettőt mutat be az író részletesen és a többihez miért csak technikai adatokat kapunk. A forrásjegyzék adatai is hiányosak... Azt hiszem, nem ártott volna egy szerkesztőt és egy szaklektort felfogadni erre a munkára és máris közelebb kerülhettünk volna a kitűzött célhoz. A szöveg ezenkívül bántóan sok helyesírási és tördelési hibát, illetve elírást tartalmaz. Azt sem tartom szerencsésnek, hogy egyes klasszikus háborús filmek (A híd túl messze van, A halál ötven órája, A tábornok) mondatai lényegében változatlan, vagy alig-alig módosított formában feltűnnek a sorok között...

A fenti műveken túl több olyan könyv is megjelent már nálunk, mely érintőlegesen foglalkozik a témával. Ilyen például a D-nap irodalmánál már említett Civil katonák Stephen Ambrose tollából, mely a nyugat-európai szövetséges hadjárat amerikai résztvevőinek harcait meséli el, vagy a Vijjogó sasok között, mely egy amerikai légideszantos történetét mutatja be Normandiától Bastogne-on át a hadifogságig, illetve a sokszor emlegetett klasszikus, Az elit alakulat is. A Hajja & Fiai egyébként kiadott egy kötetet Dietrich SS-tábornokról is, Hitler gladiátora címmel, de erről sajnos nem tudok nyilatkozni.

Ha érdekelnek az ardenneki ütközettel kapcsolatos egyéb posztjaim – könyvekről, filmekről és videójátékokról –, akkor 
IDE KATTINTS.

Ardennek - Az első 24 óra (Battle of The Bulge: The First 24 Hours)
Írta: David Jordan
Fordította: Bilik Péter
Hajja & Fiai 2004
192 oldal

Az utolsó támadás (The Last Assault)
Írta: Charles Whiting
Fordította: Varga Attila
Hajja & Fiai 1999
258 oldal

Az ardenneki offenzíva (Hitler’s Ardennes Offensive)
Szerkesztette: Danny S. Parker
Fordította: Szilágyi Béla
Hajja & Fiai 1999
272 oldal

Az ördög segédtisztje (The Devil's Adjutant)
Írta: Michael Reynolds
Fordította: Zsolnai Lajos
Hajja & Fiai 2000
342 oldal

Tigrisek az Ardennekben
Írta: Józsa Béla
Történelmi Hagyományőrző és Hadisírgondozó Alapítvány 1998
336 oldal