Az üres harctér ura

Gyerekkorom egyik első saját beszerzésű hadtörténeti-haditechnikai kötete volt a szóban forgó zsebkönyv, melyet még 1990 körül vásároltam. Stílusa és terjedelme nem is okozott gondot, de mai szemmel nézve azért találok benne kifogásolnivalót is.

Szabó László a modern hadviselés egyik legjelentősebb harceszközének történetét a gyarmati háborúkban történt debütálásával vezeti fel, majd részben technikai, részben harcászati oldalról igyekszik bemutatni, mi vezetett a sorozatlövő fegyverek kifejlesztéséig, majd ezek hogyan befolyásolták a hadtörténelem alakulását a tizenkilencedik század végétől a huszadik század végéig. A géppuska bevetésének történetét és hatását beszámolókból vett részletekkel támogatja, melyek ilyen rövid terjedelem mellett is fontos szerepet kapnak és jól is működnek, noha szinte végig érezhető, hogy elkerülhetetlenül szemelvényes a munka, és lenne még miről beszélni, ahogy azt a szerző is elismeri.

A képanyag – ha mondhatjuk így – szintén hiányérzetet keltő. Mindössze kilenc ábrát találunk, ezek adott géppuskatípusokról készült vonalrajzok. Az ötlet jó, de mivel legalább negyven-ötven fegyver kerül szóba a műben, ez így nagyon kevés, főleg, mert kevésbé ismert darabok is felmerülnek (ráadásul ez a kötet akkor született, amikor még hírét sem ismertük az internetnek…). Az 1989 előtti szemlélet pedig óhatatlanul is dominál a szovjet forradalom vagy a helyi háborúk témakörében, de a kiadási dátum ismeretében ez persze nem meglepő.

A negatívumok ellenére is érdekes könyvecskéről van szó, melyet újrakiadásra is érdemesnek találnék, természetesen jelentősen kibővített kép- és fotóanyaggal, a szocialista hangvételű részek átírásával, és persze az utóbbi húsz év géppuskára gyakorolt hatásának a kifejtésével egyetemben.

A géppuska regénye
Írta: Szabó László
Akadémiai Kiadó 1989
136 oldal