Nem emberi. Egyelőre...

A blog rendszeres olvasói tudhatják, hogy horrorral vagy thrillerrel ritkán hozakodom elő. Valahogy nem izgatnak, de kivétel persze akad. Egy barátom még tavaly ajánlotta a figyelmembe ezt a művet, azzal a felkiáltással, hogy "ehhez képest az Alien egy cuki kiscica". Ezt kihívásnak vettem, mivel az Alien-széria régi kedvencem. Így kerültem kapcsolatba John Carpenter 1982-es rendezésével, mely, mint kiderült, csak az egyik a három ilyen című film közül.

Elszigetelt kutatóállomás a Déli-sarkvidéken. Az itt szolgálatot teljesítő férfiak napjai rutinfeladatokkal és unaloműzőnek szánt, de egyhangú tevékenységekkel zajlanak. Egy nap azonban váratlan dolog történik és a legközelebbi állomás norvég tagjainak érkezése eleinte megmagyarázhatatlan következményekkel jár, melyek folytán egy idegen eredetű jövevény is bekapcsolódik a történetbe... A cselekményről nem is mondhatok többet, ugyanis csak elrontanám a meglepetést. De aki borzongásra vágyik, hát megkaphatja.

Carpenter filmjét — még egyszer mondom — nem horror-rajongóként fogom értékelni. Kevés hasonló mű ismeretében csak annyit mondanék róla, hogy egyszerűen lenyűgözőnek találtam. Feszes, feszültségteljes, fordulatos, komor, időnként hátborzongató és látványos. Tulajdonképpen minden benne van, ami az én olvasatomban egy jó horrorhoz kell. Az effektek működnek, a paranoiás helyzetek magukkal ragadnak, ezekben szerencsére a színészek (köztük az elmaradhatatlan Kurt Russell) is kitesznek magukért, a Dolog pedig valóban olyan félelmetes, hogy az embernek feláll a hátán a szőr. 

Ez utóbbi egyébként Carpenter számára nagyon fontos szempont volt: nem akarta, hogy a szóban forgó idegen bármilyen téren is hasonlítson az emberre, márpedig a klasszikus horrorok, sőt, még az Alien-sorozat is emberszabású lényekkel dolgozott. Rob Bottin látványtervei aztán meg is feleltek ennek az elvárásnak. A trükkmesterek túlnyomórészt agyagmodellek segítségével létrehozott gumifigurákat használtak fel, melyeket általában bábmesterek működtettek belülről, de egy-két snittnél a stop-motion technikát is felhasználták. Mindez persze rengeteg időt és kísérletezést igényelt, és sok felvételt meg is kellett ismételni, mert nem várt módon reagáltak a kellékek... Az eredmény azonban — még ennyi idő távlatából is — önmagáért beszél. Egyébként a rendező szerint az főszereplő és a történet egyértelműen metaforikus: jelképezheti az emberiséget fertőző, nehezen megfékezhető betegségeket, például az AIDS-et, de aláhúzza a bizalom általános és nyomasztó hiányát is. Kiválóan illeszkedik tehát világvége-hangulatú alkotásai közé. 

Éppen ezért furcsálltam a reakciókat, amikor kicsit utánanéztem a film történetének. A Dolog viszonylag gyengén szerepelt a mozikban, részben azért, mert Ridley Scott Szárnyas fejvadásza és Spielberg édi-bédi E.T. — A földönkívülije is ekkor futott, és mindkettő könnyedebb szórakozást ígért hasonló témában. Végül nem lett ugyan veszteséges, de pénzügyileg mindössze néhány millió dollárt hozott vissza. A kritikusok véleménye is igencsak megoszlott. A negatív hozzászólások szerint Carpenter feláldozta a drámai hatást az ijesztő vizuális effektek oltárán. Videón és a tévében azonban igazi kultfilm lett a későbbiekben, s regény-, illetve képregényváltozat, sőt, számítógépes játék is készült belőle. Ma már a legjobb horrorfilmek közé sorolják... 

Ám, ahogy említettem, nem ez volt az egyetlen, sőt, nem is az első a sorban. Az őseredeti változat - hivatalos címén The Thing From Another World - még 1951-ben került a mozikba, Christian Nyby és Howard Hawks rendezésében, John Campbell 1938-as novellája, a Who Goes There? (Ki van odakinn?) alapján, melyet később Carpenter is felhasznált. Az alaptörténet nagy vonalakban ugyanaz: az Északi-sarkvidéken egy amerikai kutatóbázis derék katonái és tudósai találják szembe magukat valamivel, ami korántsem emberi, de nagyon félelmetes. Az alkotást az ötvenes évek egyik legjobb sci-fijeként tartják számon, a műfaj mérföldköveként említik, és akkoriban állítólag tényleg lepipálta a hasonszőrű filmeket. Élvezeti értéke azonban a modern átlagnézők szemében bizonyára elégtelen lenne: az effektek igen ritkák és a Dolog megjelenítése sem különösebben fantáziadús; a színészek ennek megfelelően körülbelül annyira feszültek, mintha egy veszett kismacskával állnának szemben — állig felfegyverkezve. Véleményem szerint inkább csak filmtörténeti érdekességként állja meg a helyét. Carpenterre (aki akkor még gyerek volt) mindenesetre nagy hatással volt annak idején és állítólag több tucatszor látta.

Készült még egy előzményfilm is — megint csak — A Dolog címmel, nem is olyan rég, 2011-ben, melyről annyit elárulhatok, hogy eredetileg remake-nek szánta a stúdió, de a producerek meggyőzték az illetékeseket arról, hogy egy mestermű újrafeldolgozása helyett inkább szóljon ez a darab a történet igazi kezdetéről. Sajnos semmilyen alcímet nem kapott, pedig picit egyértelműbb lett volna. Ez tehát az 1982-es változatban emlegetett és meglátogatott norvég kutatóállomáson történteket mutatja be, azt, hogyan találnak rá a skandináv kollégák a jégbe temetett földönkívüli űrhajóra és velük mi történik ezután. 

A már ismert alapsztori miatt a feszültségi mutató valamivel kisebb, de így is korrekt borzongásban lehet részünk. A derék norvégoknak persze ugyanúgy végig kell haladniuk a felismerések veszélyes ösvényén, de azért akad egy pár érdekes fordulat és némi új információ is. Az effektekért itt már persze a digitális technika felelt. Nehéz feladat jó előzményfilmet csinálni, de úgy érzem, a készítők fáradozása nem volt hiábavaló. A kritikák persze ezt a verziót sem kímélték, azonban tagadhatatlan, hogy a mű elsősorban az 1982-es változat ismerőinek, de leginkább rajongóinak nyújtott valamit. Aki azt szerette, ezt se hagyja ki.

Az 1951-es változat mifelénk nem elérhető, de Amerikában persze kapható DVD-n. Carpenter mesterműve viszont megérte a magyar kiadást, méghozzá extrákkal (80 perces werkfilm, 4 percnyi kimaradt jelenet, audiokommentár, előzetes, sztoribordok, szöveges ismertetők, képgaléria) egybekötve, magyar szinkronnal és felirattal. Ugyanilyen formátumban már a 2011-es változat is elérhető, sajnos kiegészítő anyagok nélkül. Aki nem fél egy valóban ijesztő, de igényes és emlékezetes sci-fi horrortól, annak mindenképp ajánlanám az utóbbi kettőt.

Aki pedig esetleg elolvasná az eredeti novellát, magyarul is megteheti, mivel kétszer is megjelent nálunk: 1992-ben a Valhalla Páholy sci-fi és fantasy antológiájában, mely Analógia címmel jött ki, először 1992 decemberében. Ebben Az izé címmel szerepel a szóban forgó mű. A Szukits 2000-ben publikálta a Holnap történt című antológiát, ebben Ki van odakinn? címen szerepel a novella.  Mondanom sem kell, hogy filmregény is készült a Carpenter-féle változatból, Alan Dean Foster közreműködésével, melyet nálunk a Valhalla adott ki és több ponton eltér a forgatókönyvtől, úgyhogy az érdeklődők számára ajánlott (még ha a magyar fordítás itt-ott olyan égbekiáltó pontatlanságokat tartalmaz, mint a "DNA", "DNS" helyett). A fenti kötetek már csak antikváriumokból szerezhetők be.

Hatalmas csalódás.
Értékelés: 3/10

A lény egy másik világból (The Thing From Another World)
Winchester Pictures 1951
Horror, sci-fi (87 perc)
Rendező: Christian Nyby
Főszereplők: Kenneth Tobey, Margaret Sheridan, 
Zene: Dimitrij Tyomkin

Tökéletes horror.
Értékelés: 10/10

A Dolog (The Thing)
Universal 1982
Horror, sci-fi (109 perc)
Rendező: John Carpenter
Főszereplők: Kurt Russel, Keith David
Zene: Ennio Morricone

Korrekt előzményfilm.
Értékelés: 8/10

A Dolog (The Thing)
Universal 2011
Horror, sci-fi (103 perc)
Rendező: Matthijs van Heijningen Jr.
Főszereplők: Mary Elizabeth Winstead, Joel Edgerton, Ulrich Thomsen
Zene: Marco Beltrami